A Vásártér utcai bejárat a legzsúfoltabb: egy négyzetméterre igen sok vásárló jut, az az érzése az embernek, hogy mindenki itt akarja rádtukmálni az áruját.

Itt egymás mellett kínálják a napos csibét és a seprűt, a használt, ócska cipőt és az új bútort, közben a lábadra lépnek vagy hozzád szólnak – ez a rész kezd egyre jobban elbalkanizálódni.

A csendes szektor a zöldségeseké, főleg ott, ahol a környékbeli kistermelők árulják a zöldséget, befőttet, mézet, házi finomságokat. Az első zöldséges sor - ahol a román árusok mára óriásivá nőtt retket (1 kg 4 lej), salátát (egy fej 2 lej) és zöldhagymát (egy kötés 1,5 lej) kínálnak – mögött miccsfüst terjeng, lakodalmas zene szól a bódéból, s közben egy óriási pocsolyát kell kerülgetni.

Egy kőasztalon egy almaárusnak nagyon kelendő a portékája, gyorsan sor alakul ki. Eljött az ideje a szalmakalapnak is: három asztalról kínálják a különböző formájú szalma-fejfedőket. Utánuk a virágszektor a piac legszínesebb része.