Öt kiállító teremben összesen kétszáz tárgy tárja fel a látogatók előtt a „fekete leves", azaz a kávéfőzés technológiájának minden, alig vagy egyáltalán nem ismert csínját-bínját, érdekes, izgalmas kultúrtörténetét. Az egészen közelről, vagy üvegfal mögül szemügyre vehető kiállított tárgyak palettája nagyon színes: a ritkaságszámba menő, matuzsálemi korú, a török hódoltság idejéből származó míves kávéskannáktól a kávéfőző gépek hőskorában készült, zártrendszerű ipari kávégépeken át a legmodernebb presszógépekig mindent látni.

Az üvegből, vörösrézből, porcelánból és alumíniumból készült, csészék, ibrikek, kannák mellett ott sorakoznak a legendás nevű vagy éppen ismeretlen, kávéházakban használt pörkölők, darálók és a fekete levest percek alatt „legyártó" márkás presszógépek. A kiállítás egyetlen, szó szerint élő darabja az első teremben az ablak előtt „szerénykedő" bébi-korú kávécserje, amely mellett, ott feketéllik a Haáz Rezső Múzeum raktárából előkerült és egyedinek számító, 19. századi ipari kávépörkölő masina.

A kiállítás másik, szintén udvarhelyi kötődésű érdekességei, a Burszán Sándor kávégép-tervező és készítő mester műhelyében készült kávéfőzők. A legbelső térben a látogatók nem csupán a szintén igen neves, magyarországi  Simon mester egyszerű, kopott munkaasztalát és székét vehetik szemügyre, tapogathatják meg, de jó néhányat azokból a Burszán-féle kávéfőzőkből is, amelyek híres budapesti presszókban, cukrászdákban, vagy éppen magánszemélyek konyhájában „szolgáltak" anno. A kávéfőzés kultúrtörténetének szempontjából egyedinek és rendhagyónak számító, nem mindennapos élményt nyújtó tárlat nem csupán vizuális csemegét kínál, a falakon háromnyelvű pannókat böngészve érdekes információkat is begyűjthet a kíváncsi.

A fekete leves tárlat a helyi múzeum szempontjából is jelentős, hiszen városunkban első kiadása a székelyföldi múzeumok között létrejött hosszú távú együttműködésnek - hangzott el a megnyitón. A teremből az utolsó friss levegő molekulát is kiszorító, igen szép számban megjelenteket a házigazda, Miklós Zoltán üdvözölte. Bunta Levente polgármester üdvözletét Barabás Blanka újságíró, a polgármesteri hivatal sajtóreferense tolmácsolta, a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum részéről pedig Csergő Tibor igazgató szólt a résztvevőkhöz.

Érdekes volt, de talán kicsit hosszúra nyúlt Szakács István Péter író, tanár a „Kedves feketéző gyülekezet, testvéreim a kávéban!" frappáns és stílszerű megszólítással kezdődő méltatása, amelyet egy, a kávé-témához passzoló novellája felolvasásával is megtoldott.

A beszédekhez a Palló Imre Zene- és Művészeti Szakközépiskola tanárainak gitárjátéka szolgáltatta a zenei aláfestést. A tulajdonképpeni nézelődésre már türelmetlenül váró közönséget tíz percnyi felfrissüléssel és egy, a szokványostól eltérő, „sztorizós", de igen szakszerű és sok humorral fűszerezett tárlatvezetéssel Saly Noémi, a kiállítást létrehozó budapesti Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum munkatársa, a tárlat kurátora ajándékozta meg. A megnyitó a múzeummal szemközti oldalon levő képtár épületében múlt héten megnyílt Musem Caféban , egy rövid feketézéssel zárult.