A Haáz Rezső Múzeumba érkeztünk meg szerda délután, ahová az Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítvány Heuréka Alap elnevezésű pályázatának interaktív kiállítására hívták az érdeklődőket. A program célja volt, hogy 5-12. osztályos diákok tudománnyal és technológiával kapcsolatos projektjeit finanszírozza. A legórobotoktól elkezdve, a virtuális valóság, azaz a VR-világ leprogramozásáig volt itt minden.

Ahogy ez mindenhol lenni szokott, beszédekkel kezdődött az esemény, ezek végét alig várta a sok-sok ásítozó gyerekszáj. Róth András Lajos történész, Járai Szabó Ferenc a Babeș–Bolyai Tudományegyetem udvarhelyi születésű fizikusa és Csáki Rozália, az SzKA ügyvezető igazgatója tartottak beszédeket.

Bezzeg a mi időnkben

Róth András Lajos elmondta, az egyik szeme sír, a másik nevet, amiatt, hogy nem tudja tartani a lépést a technológia fejlődésével. Örül, mert a látja az érdeklődést és a fejlődési lehetőséget a fiatalokban, ugyanakkor nem bánta volna, ha az ő diákkorában is hasonló eszközökkel tanulhatott volna.

„Kérdeztem a fiúkat, hogy milyen nyelven programoztatok, erre omlik velem szembe, hogy ezt a fejezetet ebben a programban tárgyaltunk meg, ezt abban, ezt meg egy harmadikban" – meséli Róth az egyikpályázatot nyerő csapatról. Később az alagsorban tartott kiállításon a korábban Thaiföldön cserediákoskodó  Nagy Örs és társai megmutatták az „erdélyi honfoglalót", amelyet az ismert online kvízjáték formájára alkottak meg. Valóban, egy programozási nyelven készítették el a honlapot, egy másikban adtak neki stílust, egy harmadikban írták meg magát a játékot.

Beszélgetek velük és közben nem tudok nem arra gondolni, hogy bezzeg a mi időnkben. Ez a gondolat csak erősödik bennem, amikor észreveszem a VR-osokat. A Tamási Áron Gimnázium diákcsoportjának az volt a célja, hogy a kisebbekkel kicsit megismertessék a programozást, ami könnyebb volt a VR-on (Virtual Reality – Virtuális Valóság) keresztül, mesélte el Karamán Hunor, a gimi matek-infó osztályának végzőse. A gyerkőcök el is vannak a virtuális valóságban, amelynek tereit a cospaces.io nevű weboldalon tervezték a diákok.

Csillagok, csillagok...

A cserkészek csillagvizsgáló távcsöveket pályáztak meg, az egyik ebből egy kisebb, amivel inkább csillagokat, a másik egy nagyobb, amivel rendszereket lehet megfigyelni. Barabás Botond főleg a kisebbről mesélt, amivel nagyon cuccos dolgokat lehet csinálni. Ha beírjuk például a távirányítójába, hogy Neptunus, a távcső rögtön megkeresi a koordináták szerint, ha az az égen van, de ha egy csillagot nem szeretnénk szem elől téveszteni, azt is beállíthatjuk, hogy kövesse azt.

Nem maradnak használatlanul a távcsövek, ugyanis ha már rendelkezésükre állnak, szeretnének egy csillagász szakkört alakítani. Boti először a VR-osokkal pályázott, és amikor másodszor meghirdették a Heurékát, akkor már tudta, hogy a cserkészekkel is pályázniuk kell. Öt éve cserkész, és bár érdekelte a csillagászat, inkább azóta mélyült bele, hogy sikerült hozzájutniuk a távcsövekhez. Amióta megérkeztek, már két alkalommal is ott éjszakáztak a Kerekerdőn, hogy csillagokat vizsgálhassanak az Erdélyi Magyar Csillagász Egyesülettől érkező meghívottakkal.

„Megrázattam magam az árammal"

– fut ki egy gyerek az egyik teremből, és már fordul is vissza, én meg kíváncsiskodva utána. Székely Zoltán fizikatanár két projektre is sikeresen pályázott, az Bütykölni jó és az Ez Gáz! elnevezésű is bekerült a nyolc győztes projekt közé. Utóbbiról itt írtunk, előbbi projekt során a gimis diákok elektronikus szenzorokat építettek, áramforrásokat és hangulatlámpákat készítettek házilag. Ők most egy Tesla-tekerccsel kápráztatták el az érdeklődőket. Tesla azon kísérletezett, hogyan lehetne az energiát vezetékek nélkül áramoltatni. A működési elvét nem igazán értettük, de fantasztikusan nézett ki, ahogy villámszerűen szikrázott belőle az energia.

Naná, hogy a legórobotokat övezte a legnagyobb kíváncsiság. A Tamási Áron Gimnázium hetedik osztályos tanulója, Zsombori Zalán próbált betekintést nyújtani nekünk a robotokkal töltött elmúlt két hónapjukba. A gyerkőcök egy alaproboton próbáltak ki érzékelőket, motorokat, majd megépítették saját robotjaikat, amik között volt hatalmas mamut, de egy olyan jármű, ami képes a lépcsőn felfelé haladni.

Több robotban szín- és helyzet-érzékelő került, így vannak bizonyos funkcióik, amelyek csak egy adott, előre programált szín érzékelése után lépnek életbe. A robotok mozdulatsorokat hajtanak végre, hangokat adnak ki. Jó volt hallgatni a mamutüvöltést, aztán megnézni, hogyan engedi el az ormányával szorított prédát.

Egy asztallal odébb megtaláltuk a Kovács Fényképészet standját is, akik megmutatták a gyerekeknek, hogyan kell előhívni a fényképeket egy sötétkamrában, a Varázsecset Tanodások Jakab Hunorja pedig bemutatta a 3D nyomtatást a gyerkőcöknek, ugyanis sikerült egy 3D nyomtatót vásárolniuk a pályázati összegből. A síkban tervezett fajátékokat is nézegettünk, amik CNC-marógéppel készültek, Huni elmondta, szeretné, ha a tanoda elmozdulna a digitális képalkotás és a 3D tervezés irányába.

Összesen nyolc csapat nyert támogatást a Heuréka Alapból, ami 60.000 lej volt. Az összeg fele helyi vállalkozók támogatásából jött össze, a Román-Amerikai Alapítvány duplázta meg ezt az összeget, ismertette Csáki Rozália ügyvezető igazgató, a még korábban tartott beszédében. Azt is elmondta, alapítványuk szeretné folytatni ezt a kezdeményezést már márciusban, hiszen ilyen eszközökkel, tevékenységekkel, kísérletekkel valóban fent lehet tartani a fiatalok kíváncsiságát a tudományokra. És valóban.