Odaadás, szeretet, önkéntesség, és ezekhez hasonló szavak indították a reggelt, helyesbítve már kedd éjjel megjelentek a krétával felírt szavak a város aszfaltján (na meg az unatkozó, hejj be vicces kedvében levő egyének kiegészítő jelei). A Patkó az Orbán Alapítvány és a Dr. Verestóy Alapítvány szervezte Civil Nap helyszínévé vált, ahol a Diáknapok szervezőcsapata is megjelent 23 másik civil szervezettel együtt.

A Patkóban a nyüzsgés nem szűnt, háromtól ismét kampáyözön vette kezdetét. A tömeg még most sem volt az igazi, a diáknapoktól nem ezt szoktuk meg (okának tekinthető a vízhiány következtében hazaengedett sulik, akarat, meg borús idő – mindenki döntse el a sajátját). A szurkolószínek csütörtökön még úgy sem domináltak, mint az előtt, valóságos színfoltokat csak a pirosak és a feketék hoztak össze. A rajongótáborok tesztelése közben a sulik próbálkoztak, de a Gimi hangerejét nehéz lett volna felülmúlni. Egy valakinek a 0-val sikerült megdöbbentenie mindenkit: a Pallónál nyikkanásnyi szurkolás, ha hallatszott.

Kb. ilyen dolgokkal fárasztottak minket a hatalomra éhezők:

Drops: Talán a szurkolótábor azért volt igencsak hiányos, mert ők is késtek, aztán neki is kezdtek mondanivalójuknak: talpig feketében a gyilkosságról beszéltek. Ez után a kedves jelölt jónéhány kanállal agyonüttetett, csak azért, mert ellopta a „királynőt" (a királynő körüli magyarázatok szerintem mindenkinek homályosak, még mindig), aztán felkelt, a királynő is épen maradt, így happy end-el zárta a Palló a kampányát.

Pedazonok: Ruháikat tekintve, most leginkább a római istennőkre hasonlítottak, s a cél mit sem változott: Csaba kell. Rájuk a zenei sokszínűség volt most jellemző, a leginkább diszkó-mulatós-manele-cigányzene komplexnek nevezhető muzsikával nyitva. Végre Csaba előkerült, egy rakás hölgy társaságában érkezve meg, aztán hatalmas és fura táncot lejtett, egy kifejezetten új stílust teremtve: csürdöngülős breaktánc, gumicsizmában. Végül Csaba beadta a derekát, azaz, hogyha elengedik, akkor segít megvalósítani a már említett terveket (óvszer automaták, iszapbirkózás - emlékeztető példaként). A Peda a táncok kampánycsapata lett, s most már külön stílusba sorolás nélkül említem a záró táncukat.

Én MEGARefi: A mega falusiak megismerték az autót, a jó zenét annál kevésbé. Most már áttértek a no name mulatósról a jól bevált, de kissé elfeledett székely poéngyártmányokra: az Aranka, szeretlek hosszú idő után ismét felcsendült köreinkben. Hangoztatták, hogy ők közben meggazdagodtak, s bé tudják fújni magukat légfrissítővel, s hogy mennyire köll egy szekeres mozi a Kófland megé. Ha Aranka, szeretlek, akkor ti „Eltörtétek a tükrünköt!", de mi megbosszuljuk, vagyis a refisek, kik kőkemény „zenei" előadásban fejezték ki bosszúvágyukat. A partytyúk társaságában jött a partyzene, s utalványokkal kecsegtetve a színpadra csábították a bulizni vágyókat.

Lánkós: A kósosok jelöltje úgy érkezett, mint Rocky, aztán azt gondoltuk, hogy kínai harcművészetet fog bemutatni. Végül Mózsi bácsi mezőn elsajátított harcművészeti fogásai győzedelmeskedtek: cseréptörés háttal, hassal, sípcsonton. Nem valami szívós gyerek ez a polgármester jelölt, mert végül ő maradt alul a bottal szemben. Tovább követelőzött: hozzatok egy téglát, esküszöm, hogy kettéfejelem! Végül kiderült, hogy még a cipősdoboz is nehezen megy neki, de azért megpróbálta lefejelni „mint Zidane Materazzit" (ez az emlékeztető poén annyira nem vált be, mint az Aranka). Azzal el is köszöntek, még a tegnapi hangulatot sem teremtve vissza.

Gim'me Blood: A gimisek a Belláért kihívott baseball meccsel folytatták, közben esőkabát-csuklyás vámpírok érkeztek biciklivel a hegyről. „Miért kampányoljak egy olyannak, aki a véremre szomjazik?" hangzott el a kampányfőnök-áldozat monológjából (akit nem mellesleg tegnapelőtt egy talicskán szállított el a sötét oldal). A szegény lány már bejelölte imádott vámpírját MyBloodon és V-Bookon, de hiába. Aztán mizuzásból nem elég, ugyanis maga Fluor jött el a Diáknapokra. Igaz, hogy mi nem láttuk, de elég, hogy a sötét oldal igen, s így sikítozva hagyta el a meccs helyszínét. A kidobott labdákat visszahozók értékes nyereményeket kaptak, majd azt is megtudtuk, hogy milyen „értékes" Bella lélegzete Edward számára (főleg, ha a bélgázoktól szabadul).

Délután, a gyomorpróbáló verseny előtt drogprevenciós előadásra került sor a Rendhagyó Tanóra keretében. Kurdics Mihály nem kímélt bennünket, mint volt bűnügyis, saját eseteit osztotta meg, tán elrettentő példaként. „Én nem mondom, hogy ne drogozzatok! Drogozzatok, ha hülyék vagytok", mondta, s elképesztő előadásmódjával képes volt két óráig ott tartani a kikerekedett szemű diák-hallgatóságot. „Kéred, vagy nem kéred?", vált talán a mottójává az előadásnak, miszerint a döntés a saját kezünkben van, de ne feledjük, a boldogsághoz szükséges drog elsősorban bennünk van: a szívünkben.

Az UFF szigorú szabályával indult az evő-ivó verseny: „ha nem a szemeteszsákba hánytok, ti takarítjátok fel!" Mindig is elgondolkodom, hogy érdemes-e poénnak tekinteni egy ilyen bélkínzó próbatételt, de mindenképp jó lenne egy könyvet kiadni a diáknapos menükről (akár a jövő év jelöltjei céljuknak is kalkulálhatják), mely tartalmazza azok elkészítési módját, s az evés stílusát. Stílusát? Stílus bizony úgy enni a puliszkát, mint a kakaós buktát (mert kakaó és tejszín volt rajta), s melléje kecskeként harapni a káposztát. Öblíteni mindehhez tej és Villy, kitűnő párosítás, nemde? Már-már monoton mechanizmussá vált a harapás-öblítés, harapás-öblítés, aztán az első fogás befejeztével a szervezők elküldték őket kezet mosni, akár az ovis gyerekeket.

A verseny végeredményeként Refi, Gimi, Palló, Kós és Peda a bűvös sorrend. Miután repetát senki sem kért, a versenyzők csendesebb helyekre vonultak, majd meg merték ismerni a szurkolókkal együtt a teljes menüsor mivoltát.

No music, no life – itt bizonyosodott meg, ugyanis a zenére igazán élni kezdtek a versenyzők. Háromfős csapatok indultak minden iskolából, hogy megmérettessenek a zenei sokszínűség világában. Hogy honnan ered a dubstep, vagy a reggae? Hogyan kell öt szóból (pl. cipőfűző, függöny, torta, fenci, dinamo) szerelmes dalt írni, elénekelni úgy, hogy a társunk egy szék, a másik meg rajta ülve hallgat? Hát így (dal-töredékek): „Olyan vagy nekem, mint Alekosznak a pia" (Peda), „Szeretném vállfával ütni az orcád, de oly kukacos az almám, hogy egy karosszéken egy egész WC papírt elsírtam ," (Kós) – a szavakat hadd találják ki a kedves olvasók...

A tánc sem hiányozhat a zene mellől, ami annyit tesz, mint mulatósra rappelni, vagy éppen keringőzni egyet, de volt itt csárdás (ami, mint kiderült, a Giminek nem megy annyira). Utolsó próbaként szabadon dalolhattak: ki a kampánydalát, ki kedvenc magyar szerzeményét „énekelte" el. A verseny győztese a Peda lett, őket követi a Kós, a dobogó harmadik fokára pedig a Refi állhatott. A vetélkedő után a Face Today és Heaven's Tear diákzenekarok szórakoztatták az ott lévőket.

Szóval akkor kettő (jobban mondva három, ha a 0. napot is számoljuk), s van még ugyanennyi. Most már fele sem tréfa, voksolni kell, s aztán meg a legjobbnak bizonyulni a diákpolgármester-vetélkedőn. Jön a péntek, pörögjünk mi is tovább a diáknapokkal!