Különleges ajándékkal, félórás betlehemessel lepte meg a közönséget a Haáz Rezső Múzeum évzáróján a Benedek Elek Tanítóképző 11. osztályosainak Csillagfény az éjszakában csapata.

Az előadás után kifaggattuk őket és irányítójukat, Ivácsony Zsuzsanna magyar-néprajz szakos tanárnőt és kiderült, hogy az előadás nem csak erre az alkalomra készült.

A pásztorjátékkal neveztek be a humanitárius célú közép-kelet-európai diákoknak meghirdetett Magyarok karácsonyi Világjátéka című pályázatba.

Vállalták, hogy sok helyszínen bemutatják és adományokat is gyűjtenek, a pénzt pedig eljuttatják az EMEF-Alapítványhoz, amely az afrikai Kongóban élő gyermekek iskoláztatására fordítja majd a pénzt.

Tizenketten a huszonnyolcból

„Volt ennek az iskolában hagyománya, két évvel ezelőtt már benevezett a pályázatba egy másik csapat Ábrahám Viola tanárnő vezetésével. A tanárnő elment az iskolából, s bár nem jelölt ki mást maga helyett, gyűjtöttük az információkat. A téma nem volt idegen, mert ezelőtt két évvel, ugyanezekkel a gyermekekkel már előadtunk egy pásztorjátékot" – summázta az előzményeket a tanárnő.

A Csillagfény az éjszakában csapat tagjai, azaz Ildikó, Szilvi, Adri, Kinga, Enci, Bogi, Helga, Bernadett, Ági, Réka, Lehel és Tamás, azt mondják, már a kezdetekben nagy volt az összhang, hiszen harmadik éve koptatják a Peda tanítóképző osztályában a padot. Vitatkozni nem szoktak, fejtörést még az indulásnál okozott az idézőjeles szereplőválogatás. Nehéz volt eldönteni, hogy ki legyen a jelentkező 28-ból a tizenkét kiválasztott. Végül a sokszínűség elv alapján döntöttek.

„A kiválasztás tényleg nehéz volt, mert minél változatosabb tudású embereket akartunk, hogy mindenki megcsillogtathassa a tehetségét. Más tájegységekről érkeztünk, vannak a Nyikó-mentéről, Erdőfüléről, Oroszhegyből, Gyergyószárhegyről és Csíkszentmártonból is" – foglalta össze Ildikó, aki szerint a négy udvarhelyi, négy bentlakó és négy ingázó összetétel is bizonyítja, hogy a csapat a kiegyensúlyozott sokszínűség jegyében állt össze.

Mindenki a maga kapitánya

A műsort is közösen állították össze, még a gyermekeket jól ismerő tanárnőt is meglepte, hogy tanítványai milyen alapossággal és komolysággal tanulmányozták az általa ajánlott néprajzi forrásmunkákat.

A szerepeket testre szabták, ahogy az egyéb feladatokat is. Ildikó például a fellépésekről szóló élménybeszámolót, a blogot írja, és nem mellékesen, kiváló szervező. A szóvivő szerepét is ráosztják a többiek. Csapatkapitánynak neveztük, de nevetve és igen határozottan tiltakozott a titulus ellen:

„Nincs csapatkapitány, mert itt mindenkinek megvan a maga egyéni feladata. A tanárnéni sem az. Vele már kilencedikben kialakítottunk egy különleges kapcsolatot, természetes volt, hogy most is vele dolgozzunk. Példát mutat, nagyon sok jó ötlete van, ami nem csak most hasznos nekünk, de akkor is az lesz, amikor majd mi is pedagógusok leszünk"– fogalmazta meg a tizenkettek véleményét Ildikó.

„Öt előadást kellett volna teljesíteni, de annyira lelkesek, hogy tizennyolcat vállaltak. Én csak javasoltam, de ők döntöttek, mert nagyon önállóak, maximálisan melléálltak és komolyan vették"- dicsérte meg a diákokat a tanárnő.

A próbákra a tanítási órák után szakítottak időt, lefaragva a szabadidejükből, ha kellett, akár este tíz óráig készültek, ruhát varrtak, gyakorolták a táncot, szöveget, énekeket.

A fellépések miatt a sokszor hiányoztak az órákról, de a félévi dolgozat megírása nem jelentett gondot, mert, mondják, nem a hegy alatt abrakoltak, egész félévben készültek. A tanórákról való hiányzásokért sem járt letolás, sőt. Bálint Mihály igazgató a legnagyobb drukkerük és a tanárok is biztatják őket. Az iskolai betlehemezésnek nagy volt a sikere, amikor pedig a kobátfalvi templomban léptek fel, a tanári karból tízen mentek el, hogy megnézzék őket.

Tizennyolcig nincs megállás

A Csillagfény az éjszakában csapat a választott helyszíneket tekintve is „színes". Hangulatos karácsonyi játékukkal felléptek már templomban, napköziben, kulturális intézményekben, cégeknél és szerepeltek már politikusoknak is.

Amikor arról kérdezzük, hogy a sokból melyik volt a legemlékezetesebb helyszín, egyöntetűen a Szombatfalvi Református Öregotthont nevezik meg. Azt mondják, megindító volt látni, hogy az idős emberek könnyeiket morzsolgatva idézték fel fiatalságukat és azt is, ahogy valósággal megfiatalodtak az előadást követő beszélgetés alatt.

Úgy döntöttek, visszatérnek hozzájuk és februárban egy farsangi előadással szereznek boldog perceket az öregotthon lakóinak.

Aki kíváncsi rá, hogy kihez vitte el az ünnep igazi üzenetét a Csillagfény az éjszakában csapat, kövesse útjukat a Facebook-on, vagy kukkantson be a blogjukra.