A Hiszünk Erdélyben szlogenjüket választották tusványosi előadásuk címéül az Erdélyi Magyar Néppárt vezetői, név szerint Toró T. Tibor pártelnök, illetve Papp Előd és Zatykó Gyula alelnökök. Annyira hisznek, hogy éppen tizenhétszer hangzott el a hinni szó valamilyen formája a röpke másfélórás beszélgetés alatt.

Hinni most éppen nemcsak Erdélyben, de egy új egységben is hisznek, amit Toró szeretne fúzióval erősíteni, vagyis elképzeléseik szerint

összeolvadnának az MPP-vel.

Erre a pártelnök szerint van is törvényes keret, és így újra kétpólusú lehetne az erdélyi magyar politika, megszüntetve a sokszor megkérdőjelezett és soknak tartott hárompárti berendezkedést. Itt Zatykó Gyula azért sietett hozzátenni, hogy a szórványban sok helyen az EMNP már most második pólus, hiszen az MPP gyakorlatilag nem is létezik.

Néhány számadatot is hallhattunk indoklásként: Toró felhozta, hogy az önkormányzati választásokon az EMNP és az MPP együtt az erdélyi magyar szavazatok 20 százalékát kapta, amit már nem lehet a (tárgyaló)asztalról lesöpörni.

Az önkormányzatokra egyébként láthatóan nagy hangsúlyt fektet a párt, hiszen két nyertes polgármesterük segítségével az általuk vezetett településekből mintafalukat építenének Papp Előd szerint. És amúgy 2016-ra gyúrnak, addigra megszüntetnék

legnagyobb hibájukat, a kompetencia-deficitet.

A szép, idegen nyelvű kifejezést úgy magyarázták, hogy bár jó jelöltjeik voltak, a párt nem volt egészen felkészülve a választásra, nem tudták átvinni a köztudatba a jelölteket, akik egyébként maguk is önkormányzati képzésre szorulnak, ám ennek megteremtik a feltételeit. Elhangzott az EMNP krédója is: Zatykó szerint nem pénzért, hanem hittel cselekszenek.

Ugyanakkor néhány olyan konkrét eset, mint Torockó, vagy éppen Székelyudvarhely bemutatásával egyértelművé vált, az EMNP egyik legnagyobb érdeme, hogy bestresszelte a politikát, felrázta a szavazókat és a pártokat is.

Sok olyan helyen, ahol már kényelmesen üldögélt egy-egy RMDSZ-es városvezető, az új párt arra késztette a riválisait, hogy minden létező praktikát bevessenek. Bár legtöbbször fölényesen nyertek, az Toróék számára is nyilvánvaló, hogy ezzel sok korábban, az urnáktól távolmaradó személyt ismét megszólítottak, és elmentek szavazni. Ez pedig nem kis dolog.

Aztán volt egy kis sírás-rívás

a „nagy testvér", vagyis a Fidesz miatt, ami Toró szerint olyan nagy párt, hogy nem is egy, hanem több kicsi. Emiatt pedig nem tud csak egy, hasonló elveket valló pártot támogatni – így fordulhatott elő, hogy Udvarhelyen egyik színpadon Kövér László az MPP vezérkarával parolázott, míg néhány sarokkal odébb Németh Zsolt az EMNP-s barátokkal rázott kezet.

Végül még problémáztak egy sort azon, hogy az egység szót ellopták a közélettől, és ezt most visszaszereznék, akár RMDSZ-EMNP összefogást is el tudnak képzelni, bár ehhez hiányzik a társadalmi nyomás. Toró még kifejtette, hogy az egység nem fog magától létrejönni, azt ki kell kényszeríteni, de ez, bár nem idilli, szerinte pozitív és reális lehetőség.

Hogy a másik párt miként reagál a felvetésekre, még a jövő zenéje. És valószínűleg nem rövidnadrágos kerekasztalnál dől el.