Pénteken hajnalban autóba ültünk és egészen Székelykeresztúrig kocsikáztunk. Szemerkélő esőben érkeztünk meg a célhoz, a vonatállomásra, csak azért, hogy kipróbáljuk az újraindult Székely Gőzöst. Négy órát mutatott az időmérőnk, amikor azt hittük, hogy rossz helyen járunk, de legalábbis rossz időben vagyunk ott: egyetlen embert láttunk messziről az állomáson, de amire odaértünk, ő is eltűnt az épületek közötti félhomályban.

„Lehet, hogy nem is jön a vonat?" – kérdeztük egymásra nézve, közben eszünkbe jutottak az egyetemista évek. Legutóbb ugyanis több mint tíz éve vettük igénybe az akkor még szintén CFR által nyújtott szolgáltatást. Az akkori állapotok pedig finoman fogalmazva sem voltak európaiak. Talán majd most.

„Feküdj a sínekre, s hallgasd meg, hogy jön-e!" – hangzott a következő utasítás, hiszen már a jelzett 4 óra 4 perc (ekkor kellett volna befutnia a szerelvénynek) jócskán eltelt. A peronon továbbra sem volt senki, csak a szemerkélő eső hangja törte meg az állomás csendjét. Körbenéztünk, majd kopogtattunk, az amúgy lámpafényben pompázó jegyirodán, de senki nem válaszolt.

4 óra 15 perckor aztán megtörtént, aminek meg kellett: berobogott a vonat a székelykeresztúri állomásra. Gyorsan fel is szálltunk, majd jegyet váltottunk. 4,5 lejbe került a Székelykeresztúr-Székelyudvarhely útvonalon való utazás 26 kilométere.

Meglepetésünkre mi voltunk az elsők, akik felszálltak az újraindult Székely Gőzösre. Keresztúrig családias hangulatban a kalauz és két mozdonyvezető utaztak. A jegyellenőr, aki egyben jegyárus is volt, miután „tikettet" adott, meg is jegyezte, hogy minket ért ez a megtiszteltetés. Miénk volt az egész szerelvény.

A Kék Nyíl tiszta, rendezett, bár két ablaka sérült. Amin nagyon elcsodálkoztunk – bár ezen sem kéne – , hogy van áramforrás. Wi-fi még nincs, de ne legyünk telhetetlenek. Az utazási élmény egyébként teljesen rendben van. Olyan gyorsan haladtunk (az út kb. egy órát vesz igénybe), hogy észre sem vettük, máris Udvarhely fényei törték meg a sötétbe burkolózó tájat. Van fűtés a vonaton, viszonylag kényelmesek az ülőhelyek és van tér, legalábbis most, amikor a hitetlenek még otthon maradnak.

Közben felszállt egy újabb utas, így már négyen tartottunk Udvarhely felé, a kalauzt is beleszámolva. Az agyagfalvi megállóban újabb két személlyel bővült az utaslista, már hatan hasítottunk a hajnalban. Mondhatnánk, hogy gyönyörű volt a táj, de valójában semmit nem láttunk, olyan sötét volt. Biztos nem sokat változott.

A munkába igyekvő emberektől tudtuk meg, hogy biza nagy segítség a vonat újraindulása, hiszen a buszjegy az egyik társaságnál duplájába, a másiknál pedig többe kerül, mint a duplája.

„Azért vannak ilyen kevesen, mert sokan kiváltották a bérletet, nem hitték el, hogy elindul a vonat" – magyarázták az utasok." Azt is elárulták, eddig sokan úgy oldották meg az ingázást, hogy összetársultak, majd mindenki „pótolt a benzinbe".

„Az biztos, hogy kényelmes, meleg, és ami a legfontosabb: olcsóbb." – tették hozzá alkalmi utastársaink.

Szerintük hétfőtől indul be a vonatozás, mert hétvégén mindenki megtudja, hogy újraindult, tényleg közlekedik a Székely Gőzös, így a hét elejétől több utasra számíthatunk. Az sem mellékes, hogy hétfőn kezdődik az iskola is és a diákok 7 óra 30 percre be is érnek Udvarhelyre, ezért vélhetően tényleg többen vonatoznak majd.

Mosolygós utastársaink a végén azt is megjegyezték, hogy korábban egyikük felesége megígérte, hogy ha ismét elindul a járat, akkor virágot hoz a mozdonyvezetőnek. A másik „kolléga" pedig úgy vélekedett, a jegyeket elteszi emlékbe, hisz ez egy nem mindennapi esemény. Mi is így teszünk.

Közben a mellékhelyiséget is kipróbáltuk. Teljesen rendben volt, nem egy olyan koszos lyuk, mint amilyent bő tíz évvel ezelőtt a „perszonálon" láttunk. A WC jól működik, a kagyló mellett szappan is található, papír és kéztörlő a helyén, de a víz valamiért nem jött a csapból.

Az illemhely használata után, már arról beszélgettünk, hogy milyen hamar felértünk Székelyudvarhelyre. És tényleg, az óra eltelt, a vonat pedig behozta a lemaradását. 4 óra 15 perckor indultunk és 5 óra 12 perckor leszálltunk a „nagyállomáson". Annyit gyorsan tegyünk hozzá, hogy a hajnali sötétségben nem nagyon tudtuk, hogy hol járunk, a Székelyudvarhely tábla ugyanis csak pillogott, nehezen vettük észre. Bezzeg a keresztúri tökéletesen működött.

Azt még megvártuk, hogy visszainduljon a szerelvény, addig pedig érdeklődtünk. Megtudtuk, hogy bár szebb a vonat az előzőeknél, és kényelmesebb is, azért egy balesetnél korántsem biztonságosabb. Ha egy őzet üt el a mozdonyvezető, azt jócskán megsínyli a Kék Nyíl orr része, ha autóval ütközik, akkor a mozdonyvezető is megsérülhet. A vonat ugyanis nagyrészt műanyagelemekből áll.

Jó utat kívántunk a kalauznak, majd utas nélkül elrobogott a Kék Nyíl, vissza Keresztúrra.

Egy dolog továbbra is foglalkoztat: hogyan lehetne keresztezni, ha egyáltalán kell, a Kék Nyilat a Székely Gőzössel. Több opció is eszünkbe jutott. Lehetne például Székely Nyíl, Kék Gőzös, Székely Kéknyíl. Ha van jobb ötleted, írd meg hozzászólásban.

Ha érdekel a menetrend, mert kipróbálnád az újraindult járatot, akkor kattints ide. Ha követnéd a Székely Gőzöst percről-percre, akkor pedig ide. Jó utazást kívánunk!