Új, de mégis a régi, ez volt az első benyomásunk. Még érződik a festékszag a levegőben , de már a színpadon hangolnak a fiúk. Igen, a színpadon, mert ilyen is van.

Az újságos sem újságos már, mostantól a "csórénős" teremben kell asztalt foglalni.

Emlékszel még a nem dohányzós teremre? Persze, hogy nem, hisz mindeki dohányzott benne. De ez lett a legtutibb. A lila-csíkos falak telitalálat, a beköltöztetett régi képek megunhatatlan díszítőelemei egy romkocsmának.

És egy bónusz a bringásoknak. Aki szerette a falra akasztott cangát, annak ezután sem kell nélkülöznie. Igaz, most nem kell félni, hogy egy elfajult buliban a nyakunkban köt ki, mostantól fizetéskor bambulhatjuk a drótszamarat.

De elég a képekből, a közösségi helyeket nem nézegetni, hanem látogatni kell, és nem beszélni róla, hanem megélni.