Aki látta már Kelemen Hunort közelről, ha mást nem is, azt biztos tudja róla, hogy az Erdélyi Magyar Értelmező Szótárban ő lehetne a mélabú címszó mellett a két lábon járó illusztráció. Aki még nem látta közelről, annak megmutatjuk. Íme:

És mégis ő volt a legviccesebb fickó azon a megbeszélésen, ahova Gálfi Árpád polgármester meghívta Kelemen Hunort, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnökét, valamint Bíró Zsoltot a Magyar Polgári Párt elnökét. Igaz, csak akkor volt vicces, amikor ő beszélt. Amikor mások beszéltek, akkor ő is szomorú volt.

Mivel Kelemen Hunor saját elmondása szerint nem járt eddig Udvarhelyen a polgármester irodájában, ezért segítséget kért, hogy nehogy eltévedjen. Gondoljuk, hogy ezért jött vele Verestóy Attila szenátor is, és így csupán fél órát késtek a megbeszélésről.

De ne szaladjunk ennyire előre.

Legszívesebben eltitkolnám

− mondta bánatos szemekkel Veronika a hétindító gyűlésen, és így tudtuk meg, hogy városunkba érkezik Kelemen Hunor és Bíró Zsolt, hogy a város fejlesztési projektjeit támogatni szándékozzanak, és ezt a szándékukat aláírásukkal meg is pecsételjék. Amit mi úgy értelmeztünk, hogy ha majd úgy lesz, akkor támogatnak, ha meg nem lesz úgy, akkor nem támogatnak, de a szándék, az megvan.

Szegény Veronikát Ufó kollegámmal úgy megsajnáltuk, hogy bevállaltuk, elmegyünk erre a felemelő eseményre. A meghívás 15.30-ra szólt, mi biztos, ami biztos alapon 15.00-ra mentünk, nehogy ne kapjunk helyet, a meghívottak meg 16.00-ra érkeztek, mert jobb késni, mint elsietni.

Az Udvarhelyi Habony Árpi

Az üres egy órában Balázs Árpád szórakoztatott. Megtudtuk tőle, hogy az a pletyka járja, hogy ő az udvarhelyi Habony Árpád, de sajnos ezt sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudta. Viszont kedélyesen beinvitált a tanácsterembe, hogy ne állingáljunk a folyósón, mint két jöttment.

Ám amikor épp leültünk volna, akkor egy nagyon fontos figura − sajnos a nevét nem tudtuk megjegyezni, de szőke volt, enyhén kopaszodó és szemüveges − szólt, hogy legyünk szívesek kifáradni onnan, mert először a polgármester 5 percet beszélget zárt ajtók mögött az elnökurakkal, és csak utána válik nyilvánossá a sajtóesemény.

Épp a folyósó falán lévő reprodukciókat bámultam, amikor csupán félóra késéssel berobbant Kelemen Hunor, és onnan kezdve felpörögtek az események. Egy hölgy szólt, hogy fáradjunk már be a tanácsterembe, ha már jöttünk, és hamarosan megérkeztek a meghívottak.

Orbán Balázs szolgáltatta az előzetest.

Megtudtuk, ők nem politizálnak, de a város csak úgy tud fejlődni, ha Budapesttől is és Bukaresttől is elveszünk mindent, amit csak tudunk, és amit nekünk adnak, ehhez viszont túl kell lépnünk a kicsinyes acsarkodáson.

És persze, hogy megválasztunk mindenkit, akit csak kell, de aztán nem árt, ha tudják, hogy azért küldtük őket Bukarestbe, hogy megbecsüljék magukat, és tudják, hogy nélkülünk nem mehettek volna oda.

Ezt Orbán Balázs nagyon szigorúan mondta, kicsit féltünk is, mert elszoktunk ettől a nagy szigorúságtól. És ha már nem lett volna amúgy is elég bajunk, szólt, hogy most nem lesznek kérdések, mert Gálfi Árpádnak fáj a lába, csoda, hogy eleget tudott tenni a házigazda szerepének. Szóval nem lehetünk olyan kegyetlenek, hogy kérdésekkel kellemetlenkedjünk, ezt ugye megértjük. De cserébe ígért egy szép közleményt, amit meg is kaptunk.

A felvezető után Gálfi Árpád kicsit fáradtan és megtörten felolvasta beszédét. A beszédből kiderült, hogy azért hívta Székelyudvarhelyre Kelemen Hunort és Bíró Zsoltot, hogy arra kérje őket, támogassák Székelyudvarhely fejlesztését, parlamenti és egyéb eszközökkel.

Mert, ha úgy jön össze a dolog, akkor lesz terelőút, felújított városközpont és vár, gyógyfürdő Szejkefürdőn, valamint fedett uszoda és sportbázis.

Persze, mindez csak akkor esedékes, ha vasárnap szépen elmegyünk szavazni, ahogy Orbán Viktor miniszterelnök úr is üzente a nemrég lezajlott Magyar Állandó értekezlet alkalmával.

És ha Orbán azt üzente, akkor az meg van üzenve.

Gálfi Árpád után Bíró Zsolt szóllalt fel, és az MPP illetve az RMDSZ szlogenek hermeneutikai boncolgatásába kezdett. Azaz az MPP az emberek pártján van, míg az RMDSZ-nek minden magyar számít.

Szóval mostmár együtt minden számító magyar ember pártján vannak. Vagy valami hasonló. Mindenképp nagyon örült, hogy ez az együttműködés megvalósult, és látszott, hogy ezt komolyan is gondolja.

Kelemen Hunor zárta a felszólalások sorát, és annyi energiát vitt az egészbe, hogy minden résztvevő elkapta a szemét a Facebook faláról. Kelemen Hunor elmondta, hogy ő érti, hogy ebben a teremben senki sem politizál, de ő akkor is fog.

Megtudtuk, hogy megválasztása után felhívták Gálfi Árpádot, és gratuláltak neki. Bár jobban szerették volna, ha RMDSZ-es nyeri meg a várost, de így is jó, mert Gálfi Árpád legalább magyar, és így nincs olyan nagy baj.

Kelemen Hunor beavatott a székely választók mélylélektanába is, ami röviden úgy szólt, hogy a székelyeknek a helyhatósági választásokon szükségük van a csetepatéra, mert másképp tök unalmas az egész, országos szinten viszont az ilyen helyi acsarkodások fölé kell emelkedni, másképp

szétporladunk, mint a szikla.

És az is legyen tiszta és világos, hogy ha Udvarhely nem boldog, akkor Csíkszereda sem és Szentgyörgy sem lehet boldog. Noha nekünk távolról úgy tűnik.

Szóval, ha magunkért nem is, de legalább a csíkiakért és a szentgyörgyiekért el kéne menjünk szavazni − vontuk le magunkban a végkövetkeztetést.

Bár nem biztos, hogy mindent jól értettünk, minthogy kérdezni nem lehetett ezért nem tudtuk tisztázni az esetleges félreértéseket.

A végén mindenki aláírt, mosolygott és kezet fogott, majd Hunor szólt, hogy a sérültek menjenek előre, amit igyekeztünk nem áthallani, de nagy önuralomra volt szükségünk.

Félóra múlva Mikulás buli a Zseblak játszóházban

Rohantunk is Ufóval, hogy időben odaérjünk. Közben Ufó szólt, hogy szerinte bele kellene írnom az anyagba, hogy vajon Gálfi azért barátkozik-e annyira újabban az RMDSZ-el, mert négy év múlva szeretne tulipános kitűzőben indulni a választásokon.

Mondtam neki jó, majd átgondolom, lehet, hogy beleírom.

Belihegtünk a játszóházba, ahol az egyik kolleganőnk megkérdezte, miért vagyunk úgy lefáradva. Mondtuk, hogy nyalizni voltunk a polgihivatalba, s attól mindig lefáradunk. De persze arra is kíváncsi volt, hogy miért. Mondtuk, vasárnap választás lesz, s azzal kapcsolatban tartottak egy kis sajtótájékoztatót.

−Tényleg? Választás? És mit választunk? − kérdezte.

− Hát tudod, parlamenti választás.

− Igen, és az fontos?

− Most szavazzuk meg Verestóynak a következő négy évre a munkahelyét.

− Jaj, hát akkor mindenképp elmegyek.

És meg is jött a Mikulás.