Antal István az egyik legrégebbi „harcostársa"

volt a szenátornak, hiszen 24 éven át, 6 parlamenti cikluson keresztül volt képviselő Románia parlamentjében.

„Most Udvarhely megtudja, hogy mit jelentett és főleg azok, akik bántották. Én a rádióból tudtam meg, hogy elhunyt – még mindig nem tudtam feldolgozni. Lehet, hogy évtizedek kell, hogy elteljenek addig, amíg újra megjelenik itt egy hasonló mecénás. Csak kettőt említek: a matricagyárat és a kézilabda klubot – amikor teljesen váratlanul bekövetkezett a szenátor halála, sajnos mindkettő összeomlott.

1989 decemberében ő jegyeztette be Bukarestben az RMDSZ-t, akkor egyetemi tanár volt. Nagyon magas szinten tudott tárgyalni minden számottevő román politikussal Corneliu Coposutól Iliescuig vagy Constantinescuig, illetve a pártelnökökkel a legnehezebb pillanatokban is. Reálpolitikus volt és tudta azt, hogy a politika a kompromisszumok művészete."

Asztalos Ferenc szintén Verestóy legrégebi munkatársai közül való

– az egykori tanár tanfelügyelő 16 évig volt parlamenti képviselő.

„Karizmatikus ember volt, hatalmas munkabírással, magasan az átlagon felüli intelligencia-hányadossal, személyisége céltudatosságot, optimizmust sugárzott. Emiatt a tulajdonságai miatt a közösségi élet területén nagyon sok embert maga mellé tudott állítani – ugyanakkor ezek a képességek voltak a segítségére akkor, amikor az RMDSZ számára nagyon nehéz és bonyolult politikai körülmények között mindig megtalálta azt a rést, ahol a leghatékonyabban tovább lehet lépni, vagy tovább menekülni az adott áldatlan állapotból.

Mindenképpen reálpolitikus volt, aki nem álmokat kergetett, nem délibábot kutatott a láthatáron, hanem nagyon jól tudta azt, hogyha a szülőföldön maradást biztosítani akarjuk, akkor az itt élő emberek életminőségén kell javítani, az itteni fiatalok oktatási lehetőségeit kell megadni. Távoztával nemcsak Udvarhelyszék, hanem az erdélyi magyar közösség is szegényebb lett."

Zakariás Zoltán megyei önkormányzati képviselő

néhány éve kihívója is volt Verestóynak: 2012-ben EMNP is benevezett az országos választásokra és Zakariás Zoltán személyében udvarhelyszéki szenátorjelöltjük is volt.

„2012-ben direkt ellenfelek voltunk, de nemcsak formai ellenfél volt, mert a kilencvenes évek eleje óta ismertem SzKT-tagként, de már akkor teljesen ellentétesen gondolkodtunk, mert a mi meglátásunkban ő volt a legkeményebb és a legfolytonosabb képviselője a bukaresti román politikummal való kiegyezésnek. Ilyenformán nem értettünk egyet soha, de majd az elemzők és a történelem megmondják majd, hogy ez pozitív értékű tevékenység volt vagy nem.

Nem sokat beszéltem vele, de amikor beszéltünk, akkor ő úgy tárgyalt mindig, hogy tudatában volt annak a kemény pozíciónak, amiben volt. Mi ezt úgy éltük meg, hogy az egyik, ha nem a legbefolyásosabb politikus az RMDSZ-en belül. Abban éltünk, hogy az ő tevékenysége, hozzáállása, felfogása alapvetően meghatározza az RMDSZ cselekvési irányát. Mindig úgy tárgyalt, hogy abban benne volt a leereszkedéstől, néha az irónián, a poénos szófordulatokon keresztül ez az erős pozíció. Lehet, hogy iróniát, nagyon enyhe cinizmust is lehetett érezni, de nekem nem volt olyan beszélgetésem vele, ahol ellenséges lett volna."

Bálint Elemér Imre, Oroszhegy község polgármestereként

gyakran találkozott a szenátorral.

„A rendszerváltás utáni erdélyi közéleti személyiségek közül a legnagyobb volt. Az életben, a szakmájában, a vállalkozásaiban, a közéletben is azért tudott érvényesülni, mert jóindulatú, jószándékú, nagylelkű ember volt – ami a politikában nem mindig előny.

Akkora karizmája volt, hogy ebből értéket tudott létrehozni. Nem egy száraz, számító politikus volt, hanem pontosan az ellenkezője. Nagy verekedő, nagy küzdő volt, ami harccal megbízta a közösség, azt addig verekedte, hogy ha nem is nyert, de legalább döntetlenre kihozta."

Gergely László osztálytársa volt Verestóy Attilának

a gimnáziumban. A székelyudvarhelyi Matricagyár (aminek fő részvényese az elhunyt szenátor volt) igazgatójaként 2008 és 2016 között helyi önkormányzati képviselő is volt.

„Tartottuk a kapcsolatot a középiskola után is jóbarátokként az egyetemen, ő Bukarestbe, én Kolozsvárra jártam. Amikor engem fiatal gyakornok mérnökként kihelyeztek a matricagyárhoz, tovább is tartottam a kapcsolatot vele, ő már kémikusként időnkét hazajött. A matricagyárhoz is én hívtam, ott az volt a cékitűzésünk, hogy ha lehet, életben tartsuk ezt az üzemet – nem két-háromezres létszámmal, hanem kisebb létszámú termelőegységként.

Az is az ő érdeme, hogy ezt közösen eddig meg tudtuk valósítani. Most, ami bekövetkezett – ilyen a termelőegységeknek a sorsa. Sokan ezután fogják észrevenni, hogy mit tett a városért és az ifjúságért. Kevés olyan ember van Udvarhelyen, aki annyit tett, mint a szenátor úr."

Verestóy Attila szenátort szombaton helyezik örök nyugalomra.