A parkban sétálónak talán fel sem tűnik, hogy többek között a sétányok széleire ültetett kis cserjék jövőre már 0,5-1 méteres összefüggő sövényt fognak alkotni – ezért sem árt az óvatosság, mert könnyen kitaposhatjuk, megsérthetjük e növényeket. Jakab Árpád, a park rehabilitációját végző cég kertészmérnöke érdeklődésünkre elmondta, hogy összefüggő gyepszőnyeg csak jövőre alakul ki, habár a füvesítést már idén elkezdik. Jakab ugyanakkor felhívta a figyelmünket arra, hogy a parkba telepített több ezer új növény (fa, cserje, évelő növény) többsége fiatal és sérülékeny, ezért nem árt vigyázni rájuk. Több díszfa (akácfélék, díszalmák, dísz-szilvák, hársak, kőrisek, ezüstfenyők, szomorúfűzek) került a parkba, mellettük több cserjefélét (díszsomok, cserjéspimpók, kecskerágók, aranyvesszők, gyöngyvesszők, boglárkacserjék, borbolyák) is ültettek.

A fák közül több már 8-10 éves, áruk is jóval 100 lej felett van. A rongálások elkerülése végett a cég már jelezte a polgármesteri hivatalnak, hogy az kérje a rendőrségtől a gyakoribb esti járőrözést, mert elképzelhető, hogy egyesek lopni vagy rongálni fognak a felújított parkban. Nem volt zavartalan az építési periódus sem (előfordult, hogy gyerekek dobálták a térköveket a Nagy-Küküllőbe), de komolyabb probléma szerencsére nem történt.

Tőlünk nyugatabbra az a szokás, hogy a nagyvárosok parkjaiban a padokon kívül a fűre telepednek az emberek. Más a parkkultúra Nyugat-Európában, nálunk is az lenne a cél, hogy elérjük azt, hogy az emberek a fűben sétáljanak, plédet terítsenek le rá, ugyanakkor vigyázzanak a park növényeire. A fűre szabad majd lépni, de arra vigyázni kellene, hogy ösvények, csapások ne alakuljanak ki.

Ami a városi park történetét illeti, főleg Vofkori György helytörténeti munkájából (Székelyudvarhely – Várostörténet képekben) tudjuk, hogy Szombatfalvának a városhoz való csatolásakor (1895) új lehetőségek nyíltak, s az akkori önkormányzat hozta létre a parkot. A sétatéri fákat a múlt század elejének városi főkertésze, az 1867-ben született, szlovák származású Frcska (Frecska) Sámuel ültette. A városi kertészet területe a sétatéren, a játszótér helyén létesült, a mostani vendéglő akkori épületének egyik szárnyában volt a városi főkertész szolgálati lakása.

A kép Vofkori György: Székelyudvarhely – Várostörténet képekben című könyvéből származik

A fákat 1907-ben ültették az 1904-ben létrehozott sétatérre. Az akkori sajtó tanúsága szerint a területre háromszáznál több lombfát ültettek, és azok néhány kivétellel mind életképesek voltak. Az évszázad folyamán volt néhány gyérítés, illetve a területből is vettek el - pl. 1957-ben a Művelődési Ház is a sétatér területére épült.