Sódar leves és hogyan lesz a tökből bagoly?
MEGOSZTÓ
Tweet
Élőben az októberi tanácsülésről – átadták a Vasszékely-díjakat
Kivételesen egy órával később kezdődik az...Megint lecsapott a prefektus a magyar trikolórra
Az október 23-ai díszítés miatt büntette meg a...Lyukas izék a főtéren
Az október 23-ai megemlékezés alkalmából ünneplőbe...MagyarosIzekNapja
ÍRTA: LÁZÁR EMESE
Az első ízben megrendezett székelyföldi, magyarországi főszervezők koprodukciójának köszönhető gasztronómiai eseményen nem volt hiány látogatóból: a Kaufland parkolójában felállított sátraknál és bent az áruházban is nagy volt a jövés-menés. A forgalom - ahogy az várható is volt - ebédidőben, délután 1-2 óra magasságában tetőzött.
A Gyulai Hentesek Hagyományőrző Egyesülete által beígért, öt üstben rotyogó specialitás, a bográcsgulyásra emlékeztető, friss, helyi alapanyagokból készített és magyar fűszerekkel „megbolondított" sódar leves fenséges illata sokakat vonzott a főzősátorhoz. Igaz, az csak a helyszínen derült ki, hogy a kóstoló nem ingyen járt: az enyhén pikáns ízű finomságból annak mértek jó szívvel, bőséggel, aki az áruház hentes részlegénél nem csak megkóstolta, de vásárolt is a gyergyószentmiklósi főszervezők által forgalmazott Benedek termékekből.
Az árukapcsolás nem vette el az étvágyat, sőt! Annak dacára, hogy volt vendég, aki „önmagához képest túl erősnek" találta az ínyencséget, Petrina Sándor, a Gyulai Hentesek Hagyományőrző Egyesület tagjának rangos díjakkal már több ízben elismert „találmánya", a sódar nem maradt szégyenben: a 600 adag utolsó falásig elfogyott.
Az igazsághoz tartozik, hogy ezúttal nem az elsők, de az utolsók jártak jól: ők már kasszabon felmutatása nélkül is jóllakhattak és a desszertért sem kellett zsebbe nyúlniuk. A Gizi csárda tulajdonosának „szinte semmibe nem kerül", a fahéjjal megszórt kásás (tejbegrízes) sütije 1 lejért nem ment - ingyen vitték, mint a cukrot.
A Benedek termékeket sajnos nem sikerült megkóstolni, a hentes részleg előtt olyan nagy volt a tumultus, hogy inkább lemondtunk róla. Hosszasan és szánkat tátva időztünk viszont a két villámkezű zöldség- és gyümölcsfaragó háza táján. Ambrus György Krisztián - az eseményen szintén jelen levő Ambrus György, a Magyar Olimpiai Mesterszakács Válogatott aranyérmes mesterszakácsának fia és a gyergyószentmiklósi Sólyom Csaba mutatta be virtuozitását. Szemünk láttára, szinte percek alatt varázsoltak hónapos retekből rózsát, és a dísztökből baglyot. A két fiatal faragómester szerint minden zöldségből lehet varázsolni,ám Sólyom szerint „a pityóka maradjon a bográcsban inkább".
Amíg a szakácsok tálaltak, a faragók munkálkodtak, a látogatók kóstolgattak, addig a színpadon ropta a Borsika, szólt a zenebona és a rajzverseny résztvevői színes rajzokkal díszítették a szürke aszfaltot. A hangulatos aszfaltrajzokért minden benevezőnek jutalom járt. Az eseményről betegsége miatt hiányzó Benke Laci bácsi mesterszakács 1 kiló csokoládéból álló különdíját Feleki Viola, a Bethlen Gábor iskola diákja nem mástól, mint a magyarországi Kolbászkirálytól, Dékány Ferenctől vehette át. A mesterszakácsok zöldségből faragott különdíja a 18-as, Dávid Botond fotográfusé pedig az 1-es számú rajz készítőjének dukált - a gyerekek nevét sajnos nem tudtuk meg. Díjazták a legifjabb versenyzőt (Bedő Gergő, 4 éves) és a legszebb rajz készítőjét is (Sándor Alexandra). A dobogó második és harmadik fokára a Tamási Áron Gimnázium két negyedikese, Bálint Boglárka és György Laura Andrea álltak, az első díjat pedig a Móra Ferenc Általános Iskola tanulója, Dimény Timea vitte haza.
Az esemény hangulatgazdáját, Szabó Attilát dicséri, hogy egy röpke bemutatkozás erejéig mikrofonvégre kapta Jánossy Alízt, az Erdélyi Konyha gasztronómiai lap főszerkesztőjét. Szabó alaposan kifaggatta az esemény illusztris vendégeit a Magyar Olimpiai Mesterszakács Válogatott aranyérmes fakanálbajnokait, Ambrus György és Timár György mesterszakácsokat. A két bajnokszakács szívesen, ízesen mesélt a felkészülés kulisszatitkairól és azt is elárulták: aki olimpikon szakács akar lenni, az „nem háromszor, de ezerszer főz", és a siker legfőbb titka pedig nem más, mint a szakma önzetlen szeretete.