A zsúfolásig megtelt étkezde sem bizonyult a legjobb választásnak, mert negyed hétkor még az iskolából hordták le a székeket az érdeklődők – ha csillár lett volna a teremben, valószínűleg azon is lógtak volna.

Az eseményt szervező Erdélyi Kárpát Egyesület helyi szervezetének részéről Kovács-Kendi Lehel üdvözölte az egybegyűlteket, majd Erőss Zsolt megtartotta rendhagyó előadását. Ami nemcsak azért volt rendhagyó, mert a hegymászó 2002-es Mount Everest-hódítását (ő volt az első magyar állampolgár, aki feljutott a Föld legmagasabb pontjára) követően már kilencedszer tart Erdélyben előadókörutat, hanem azért is, mert január 2-án egy lavinabalesetben olyan súlyos lábsérülést szenvedett, hogy még abban a hónapban jobb lába amputációja mellett döntött.

Erőss előadásának első részét a rehabilitációról készült film jelentette: a hegymászó közben elmondta a döntés hátterét is – a speciális műlábbal folytatni tudja a hegymászást, mint ahogy azt az idén ősszel megtett újabb Himalája-expedíciója bebizonyította.

Erőss előbb kórházi, majd otthoni rehabilitáción vett részt – a filmben a legmeghatóbb talán felesége vallomása volt az új helyzetről, illetve az, amikor már műlábbal végez futóedzést az erdőben. Utána Ausztriában, a Grossglockner csúcs közelében tett hegymászásokon vett részt, itt vetette be először „élesben" a műlábat mászás közben – vetítés közben elmagyarázta, hogy a műláb bokájába és talpába is speciális rúgók vannak szerelve, felfele a lábujjhegyén halad. „A vádlim nem fárad el..." – jegyezte meg viccesen. S talán ez a viccesség hordozza a legjobban azt a felfogást, hozzáállást, ami Erőss Zsoltot jellemzi: lába elvesztése után sem adta fel álmait, hanem konokul, megfontoltan ment tovább az útján, példát mutatva más, hasonló balesetekben végtagjaikat elvesztőknek is.

A Tibet és Nepál határán levő, 8201 méter magas Cso-Oju (magyar jelentése: Türkiz istennő) csúcs közelébe Nepál fővárosát, Katmandut érintve, Tibeten keresztül augusztus végén érkezett a magyar hegymászócsapat. Az útról készült filmben szórakoztató jelenetek is voltak (pl. az alkudozás a hegymászó felszereléseket árusító üzletben), de megcsodálhattuk a négyezer méternél magasabban levő Tibeti-fennsík szépségét is. Erőss a hegy alatt levő ún. Hotel-Restaurantként működő sátrak képénél megjegyezte, hogy „amikor ülünk bennük, akkor vendéglő, ha fekszünk, szálloda". A hegy alá még dzsipekkel, de az első alaptáborba már teherhordó állatokkal, jakokkal vitték fel a csomagokat a serpák.

Itt is láthattunk egy első látásra viccesnek tűnő jelenetet, ami a világ bármely táján már az állatkínzás kategóriájába tartozna: az egyik, felszereléssel megrakott szerencsétlen jak megmakacsolta magát, a serpák pedig rúgásokkal, farokszúrással és húzással, kővel való fejbedobással érték el, hogy végre ő is „beinduljon". Szeptember közepén elérték az első alaptábort, többször akklimatizálódtak és abban bíztak, hogy a közben jóra forduló időjárás kedvez majd a csúcstámadásnak. Azonban a hegy nem adta könnyen magát: a két lavina két, a kötelek kihúzásával megbízott serpacsapatot is elsodort (szerencsére nem halt meg senki), s 7100 méternél a csapat úgy döntött, hogy nem kockáztat tovább. A más, a csúcs közeléből visszatérő hegymászók olyan lavinaveszélyről számoltak be, hogy Erőssék már nem vállalták a további utat.

A csonkolt lába a terhelést jól bírta, de 6800 méteren észrevette, hogy egy hólyag, majd vérző seb keletkezett rajta, s a lefele haladásnál ez is nehézségeket okozott. Mindent összefoglalva Erőss Zsolt elmondta, hogy ebben az expedícióban saját képességeit mérte fel. Az amputáció miatti új helyzet egyáltalán nem jelenti azt, hogy abbahagyja, hiszen jövőre újabb, a Himalájában levő nyolcezresek felé veszi az irányt, a Lhotse (8516 méter, Nepál és Tibet határán) vagy az Annapurna (8091 méter, Nepálban) közül valamelyik lesz a tavaszi úti célja.

Az előadás (melyet a közönség nagy tapssal jutalmazott) után a jelenlevők kérdéseket intéztek hozzá, s arra a kérdésre, hogy „Soha nem gondolta, hogy feladja?", Erőss a leghatározottabban jelentette ki hegymászó-ars poeticáját: „Feladni nem lehet!"

Erőss Zsolt a Záróra vendégeként Weiszer Alindával beszélget az expedíció után: http://videotar.mtv.hu/Videok/2010/10/28/07/Zarora_2010_oktober_27__Vendeg_Eross_Zsolt.aspx