Már több ízben beszámoltunk a Szejkén uralkodó állapotokról, vagyis a döcögősen haladó Borvizek útja országos projekt felújítási munkálatairól. Arra voltunk kíváncsiak, milyen változások történtek az óta, vagy kik, milyen jellegű munkálatot végeztek, ha végeztek.

Alig vettük elő a fényképezőgépet, a párfős régeni munkáscsoport szúrós tekintettel adta tudtunkra, nem tetszik ez nekik. Ehhez szokva vagyunk, nem szeretik az emberek, ha fényképezik őket. Jóformán még el sem készült a kép, már jött is a kérdés: „Az újságtól?". Jeleztük, hogy igen. Lefolyt a szokásos mit akarunk, nem kell nekik a baj, s főleg nem kell olyant írni, hogy nem dolgoznak. Mert igenis dolgoznak ők.

Kibogoztuk a probléma forrását, majd megállapítottuk, hogy egy nyomtatott újságban jelent meg róluk valótlan állítás. Na, akkor ezen ne vesszünk össze, dolgozzanak, így mi is olyan képet tudunk készíteni, amin munka van. Ha áll a munka az nem az ő hibájuk – panaszolják. Már hetek óta nem kaptak fizetést: a pénzt felvették a főnökök, majd leléptek, mesélte felháborodva az egyik régeni munkás.

Már hagynánk is magukra őket, hogy zavartalanul dolgozhassanak, amikor újabb munkaruhás férfi közeledik felénk és már messziről üdvözöl. „Jó hogy jöttek, filmezzék csak le, mert mindjárt felszedem a kockakövet." Kérdeznünk sem kell, hogy mi a felháborodásának oka.

Márton Imre (fenti kép) magától folytatja: „ha nem fizetnek ki, felszedem a követ, s ezt ki lehet írni az újságba". Miután kicsit megnyugodott, elkezdte mesélni a történetet. Szóval van ez a SC Confort SA nevű temesvári cég, amelyik megnyerte a felújítási projektet, amit a kihelyezett tábla is bizonyít. A cég kiadta a munkálatokat egy szintén temesvári vállalatnak, az SC Magmatex SRL-nek, akivel Imre szerződésben van. Ő végzi a különböző földmunkálatokat, amihez a multifunkcionális nehéz munkagépére van szükség. Az elvégezett munkát kiszámláztatták vele, de nem fizették ki.

Imre három hete várja, hogy megkapja a 14 000 lejét. „Csak adósságokat hagytak itt, három hete eltűntek, visszamentek Temesvárra. Még a vendéglőben is adósságuk van. Itt ez a kis úthenger, ezt is én szereztem ide. 2000 lejre végzett munkálatokat, de ezt sem fizették ki. Hívogatjuk őket, de a válasz mindig az, hogy holnap vagy holnapután jövünk, s rendezzük. Ez megy egy ideje. Odáig fajultak a dolgok, hogy fizetés helyett az adóhivatalt küldték rám, hogy büntessenek meg. Gondolták megijedek, visszalépek, s nem kérem a pénzem. De tévedtek, nekem minden papírom rendben van, nincs amitől félnem.

Még a helyszínre érkező rendőr is azt kérdezte, miért nem futottam el. De miért kellett volna elfutnom? Nem loptam! Már azon gondolkodtam, felszedek egy adag követ s hazaviszem fizetség gyanánt. Egy ideje ígérgetem, hogy felszedem, de tegnap négy méter hosszan meg is tettem és lapátostól, talicskástól halomba raktam a frissen lerakott követ. Ezt figyelmeztetésnek szántam." – hangsúlyozta.

A magyar turistáknak sétáló helyett inkább akadálypálya a félkész járda.

A felháborodott nehézgépkezelőt magunk mögött hagyva tovább folytattuk a terepszemlét. A borvízforráshoz közeledve a múzeum letérőjénél újabb, munkálatokat végző emberekre bukkanunk.

Ők helyiek, az Electricának dolgoznak, a közvilágítás kábelezését végzik komótosan. Ez a még félkész út mentén, egészen a forrásig lesz kialakítva. Most az út alatt kötik össze a vezetéket, de arra, hogy mikor lesznek oszlopok, esetleg világítás, már a kivezényelt munkás sem tudta a választ.

A forrás körül is megindultak munkálatok, igaz felújítás és munkások helyett néhányan vizet töltenek, a bontás előtt álló építménynél.

A mofetta környékén is mozgolódnak, eddig a munka könnyebbik felével vannak meg: a rombolással. A román munkások egy része főzicskézik, néhányan alapot ásnak. Kérdésünkre a vezető (vagyis csak feltételezzük, hogy a vezető, mert egyedül ő üldögélt az asztalnál) elmondja, hogy ők Temesvárról vannak a Conforttól. Valószínűleg a mofetta messze esett a kocsmától így nekik senki nem szólt, hogy megvan a pénz, lehet lelépni.

Az erdő alatt is valami munkaféle folyt, többek között a bicikliút folytatásának előkészítése. Itt sem szeretik a fényképezőgépet, igaz, csak elsőre, mert rövid beszélgetés után már pózolnak és cigit kérnek.

Eleget láttunk, megyünk is. De azt azért megállapíthatjuk, hogy ami itt folyik, finoman szólva is vicc kategóriába sorolható. Feltúrt utak, félbehagyott munka, földhalmok fogadják az erre tévedt embereket. Mert ide csak tévedni lehet. Ki jönne ide jószántából? Az a kár, hogy mi és ez a város mindig az ilyen viccek elszenvedői vagyunk. Jó lenne már egyszer, ha együtt kacagnánk, nem pedig rajtunk kacagnának.

A Szejkén uralkodó állapotokat bemutató fotókat ide kattintva nézhetik meg.