Ha valaki elveszíti térdtől a jobb lábát, vajon mihez kezd? S ha egy olyan ember veszíti el, mint Erőss Zsolt, aki a világ legnagyobb hegycsúcsát is meghódította? A válasz egyszerű: Erőss Zsolt folytatja a hegymászást és az amputáció után alig egy évvel meghódít egy újabb nyolcezrest.

Egészen hihetetlen Erőss Zsolt története. Ahogy hallgatom az előadását, nézem a képeket, azon gondolkodom, hogy vajon mi van ebben az emberben, honnan van benne ennyi lelkierő, ennyi kitartás, ennyi megszállottság, honnan jön ez egyáltalán? Hogy a tavalyi baleset és lába elvesztése után alig néhány hónap alatt felépült és szeptemberben már műlábbal nekivágott a Cso Ojunak.

Ezt tavalyi udvarhelyi előadásán láthattuk-hallhattuk, most pedig azt konstatáltuk, hogy gyakorlatilag megy minden a régiben: a 2002-es Everest-hódítás óta folytatódó csúcshódítások nem maradtak abba, Erőss Zsolt idén megmászta a világ negyedik legmagasabb hegycsúcsát, az Everest „tőszomszédságában" levő Lhocét.

Ez példamutatás kitartásból mindenkinek, hiszen azt üzeni minden egészséges, illetve testi fogyatékkal élő embernek is, hogy még akkor sem szabad feladni, ha az ember elveszíti egyik lábát, akkor is meg lehet, meg tudod csinálni.

S mindezt úgy tette meg Zsolt, hogy nem kellett hozzá sem oxigénpalac, sem serpa – ugyanis az arrafele dívó csúcsturizmusban már az is benne van (erre a levetített film közben is utalt), hogy akár három teherhordó is „felvihet" egy, a „kirándulást" jól megfizető embert a legnagyobb csúcsok valamelyikére. Oxigénpalackkal, forró teával – egyszerűen a pénzéért kiszolgálják, gyakorlatilag felnyomják vagy felhúzzák a csúcsra.

Ilyen is van, ez is értékelendő, hogy valaki erre költi a pénzét, de az Erőss Zsolté a legmegragadóbb példa a kitartásból. S azért is, mert Zsolt egy kicsit a miénk is, székelyföldieké, hiszen Csíkban született, Gyergyóban nevelkedett, s a Békási-szoros sziklái voltak az elsők, amiket megmászott. Hadd ragadjon át ránk is ez a fajta életfelfogás, s akkor mindjárt más lenne minden.

Ahogy ő vall róla egy írásában: „A hegymászás célokat ad, kultúrákat, távoli vidékeket, életformákat ismertet meg velünk. Életünk és társaink élete is múlhat azon, hogy mennyire tudunk önmagunkra és környezetünkre figyelni. Ez önmagában is olyan ember- és személyiségformáló, amely nagy érték, e mellett persze megtalálhatjuk benne fizikai mozgás és mentális kreativitás igényünk helyes kielégítését, fejlesztését".

A Lhocén magyarok eddig még nem jártak, Erőss Zsoltnak ez volt a kilencedik nyolcezer méter feletti csúcsa. Még csak néhány van hátra.

A Digital 3 Televízió nagyterme teljesen megtelt az előadásra, Erőss Zsolt levetítette az idei expedíción készült filmjét. A Lhoce (a világ negyedik legnagyobb csúcsa, 8516 méter) csúcshoz is oxigén nélkül ért fel idén május 21-én egy másik magyar hegymászóval, Gál Lászlóval együtt. A másfél órás vetített előadás után az expedícióval, illetve tavalyi balesetével kapcsolatos kérdésekre is választ adott – többek között azt is megtudhattuk, hogy jövőre az Annapurna (8091 méter) csúcsot tervezi meghódítani. Erőss Zsolt honlapjára itt kattinthatsz.