Ha nem járna csudajó iskolába, akkor csudára irigy lennék, hogy a lányom lemaradt erről a hepajról, s a testileg-lelkileg megújult Csillagvár napköziotthonról. Mert az idén már nem – csak – a teremben izzadtak a szülők, nagy- és dédszülők az összes testvérrel egyetemben −, hanem szabadtéri játékkal, szerepléssel is készültek.

Szombat délelőtt hangos muzsika és gyermekzsivaj kergette el a morcos felhőket a Tábor negyed fölül. Kíváncsian füleltünk ki, a napközi felől jöhet. Leellenőriztük az információt, s a helyszínen megtapasztaltuk a következőt:

1. az udvaron táncolt öreg és fiatal.

2. A legfiatalabbak a színpadon dobogtattak, míg az öregek nyakukat nyújtva egymás lábán tapicskoltak. Aki nem fért fel a színpadra, az fürtökben lógott: a libikókán, a vaskerítésen, a csúszdán, a hintán, vagy apa nyakán.

3. Antal Katalin vezetésével népi gyerekjátékokat, táncokat mutattak be, majd az angol tudásukat villogtatták a dedek. I'm a hero, dalolták s közben nagyokat ugráltak. (Irigykedve morzsolom a könnyeim). Végül a Csörgő-Börgő zenekar, a napközi óvónénijeiből álló együttes táncoltatta meg a közönséget.

Ekkorra már megfáradt a gyermeksereg egy része. Kemény ez a nap, mi kell bulizzunk a gyermekek helyett is – mondták a szülők egymásnak.

A buli után sütivel, üdítővel lepték meg a vendégeket. Szabadott tele szájjal dumálni, számolatlanul enni a csokis nápolyit, ünneplőben rohangálni.

S ha neked ez nem elég, öleld meg a kemencét.

A napközi munkaközössége köszöni a cserkészek, az Udvarhely Néptáncműhely, az Amigo&Intercost, a bölcsőde, a hangosítók, a szülők és a gyerekek, és a kedvező időjárás közreműködését. A rendezvény sok-sok segítséggel, de hivatalos támogatók nélkül jött létre.