Városnapokon, Nyári Estéken, Múzeumok Éjszakáján, Szent István Napokon, Gyümölcsfesztiválon, de akár lagzikban, zártabb körű eseményeken, kocsmazenéléseken hallhatták és láthatták az udvarhelyiek Simó Annamáriát.

Polgári foglalkozását tekintve borszaküzletben dolgozik. Eddig két saját dallal büszkélkedik, túl van egy tehetségkutatón is.

Mindig is énekes akartál lenni?

Igen az, hogy énekes legyek már kislánykoromban elkezdődött, amire a szüleim fel is figyeltek. Nagyon szerettem énekelni, táncolni, színpadon lenni. Sükőben, ahol születtem, a szüleim egy kis kocsmát működtettek és emlékszem, kislány koromban Elek bácsi nápolyi szeletet vett, hogy szép Magyarországról énekeljek.

Az eddigi sikereimet a szüleimnek köszönhetem és nagyon büszkék rám. Mindig megkönnyezik, ha megnézik egy felvételem, vagy ha nekik éneklek.

Régebben édesanyám mindenhová elkísért, elvitt fellépésre, nem számított, hogy lesz-e ebből valami vagy sem. A sükői halastónál szeretett meg nagyon sok ember. Én félve léptem ki a gitárommal, amikor énekelni kellett a vendégeknek, de visszagondolva jól tette, hogy noszogatott. Ez számomra nagyon jó visszajelzés volt, mert láttam, hogy szeretik, amit csinálok. Habár, ha most visszanézem azokat a felvételeket, látom, mennyit kell még tanulnom.

Hogyan képezted magad az éneklésben?

Édesanyám nagyon korán felfedezte, hogy a nővéremmel mindketten szépen énekelünk, és el is vitt zenetanárhoz. Én billentyűn tanultam, a nővérem pedig gitáron, később én szerettem meg jobban a gitárt. Aztán a Refiben, a Backamadarasi Kiss Gergely Református Kollégiumban is részt vettem a kórusokon és mellette minden vasárnap a belvárosi református templomban énekeltem, gitároztam egy zenekarral, ifjúsági istentiszteleteken. Nagyon szerettem.

Közben zeneórákra jártam a Palló Imre Művészeti Szakközépiskolába, itt a csíkszeredai népi iskolának volt kihelyezet tagozata, amit Gyarmati Pali bácsi tartott. A Refiben filológiát és vallást végeztem.

Utána felvételiztem Kolozsvárra a Babeș-Bolyai Tudományegyetem zenepedagógia és vallás szakára, azért választottam ezt a két szakot így együtt, mert magyarul lehetett tanulni a zenét. Szinte csak egyházi zenét tanultunk, és én akkor úgy döntöttem, hogy nem szeretnék pedagógus lenni.

Sokat segített a képzés, de a popzene az egészen más, és erre magamnak kellett rájönnöm. A harmóniumon nem szerettem játszani, az órákra is kedvetlenül mentem, viszont a kórusokat nagyon szerettem, amit Windhager Geréd Erzsébet tanárnő tartott. Nagyon sok szép helyen léptünk fel a zenepeda kórusával. Kirkósa Júlia tanárnő óráit is kedveltem aki egy csodás operaénekes is .Bogáti Ákos volt a gitártanárom, aki a De La Funk együttesben játszott, őt is nagyon szerettem, nagyon türelmes tanárom volt.

Amikor elkezdtem jobban foglalkozni a hangképzéssel, akkor jöttem rá, hogy mit is akarok, igaz a klasszikus zenealapok elengedhetetlenek, ha valaki pop vagy dzsessz, vagy bármilyen más énekes szeretne lenni.

Hogy jött képbe a bor?

Az egy másik szakma, amit szintén nagyon szeretek, egy biztos pont az életemben és mindig is így láttam. Nem kellett azért aggódnom, hogy minden hónapban lesz-e fellépésem és meg tudok-e ebből élni és úgy érzem ez is hozzásegítet, hogy kiegyensúlyozott ember legyek. Amikor a Farkas Pincészetnél elkezdtem dolgozni, egyre inkább megszerettem a borokat, nagyon érdekelt minden, ami ezzel kapcsolatos.

Gyakran éneklek borkóstolókon is, ez egy másikfajta tevékenység. Mindkettőt szeretném párhuzamosan csinálni. Nem tettem fel az életem csak a zenei pályára, mert utóbbi elég sok hullámvölgyet tartalmaz.

Udvarhelyen és környékén meg lehet élni zenéből, zenélésből?

Attól függ, hogy milyen közeget választasz. Ha, mondjuk, dzsesszénekes akarsz lenni, akkor szerintem nem elég a hallgató közönség, hacsak nem vagy máshol is nagyon keresett és felkapott énekes, szerintem itthon azért picit beszűkülnek a lehetőségek.

A kommerszebb zenére már több ember vevő, és emiatt gyakrabban elhívnak fellépni. Például nagyon szeretem gitárral játszani Koncz Zsuzsa, Bródy János, a Republic dalait, vagy Zoránt. Ezek örökzöldek, és mindenki szívesen eljön. Ha nagyon szélsőséges akarok lenni, soul zenét, vagy rnb zenét akarok énekelni, akkor nem biztos, hogy húsz-harminc embernél több kíváncsi lesz rá.

Itthon még a haknizenélésben van lehetőség, amiatt, hogy szívesen elhívnak egy-egy bulira, és ott egész éjjel zenélsz. Igaz, jobban szeretem az egy-két órás zenélést igénylő kisebb bulikat, mert akik arra eljönnek, tényleg rád kíváncsiak.

Az egyéni előadásokat azért szeretem, mert azokon igazán ki tudod fejezni magad, és olyan dalokat tudsz előadni, amelyekben igazán meg tudod mutatni magad és valahogy jobban tudsz kommunikálni a közönséggel. Különben gyerekeknek is nagyon szeretek énekelni, olyan áldott, őszinte és hálás közönség.

Gondolkodtál azon, hogy tehetségkutatókra jelentkezz?

Egyszer jelentkeztem. Benne voltam a mélyvízben, de azt hiszem, hogy ez nem az én világom. Lehet, ha ezért is nem próbáltam meg még egyszer. Ez szerintem arról szól, hogy bent vagy a gyárban és egy kiló cukor vagy, amit eladnak, és abból az összegből vissza szeretnék kapni a beléd fektetett pénz.

Nem arra kíváncsiak, hogy van-e tehetséged, amit esetleg lehetne kamatoztatni, hanem egy sablon kell nekik. Ha nem elég szőke a hajad, akkor átfestik, és arra a karakterre formálnak, ami nekik tetszik. Erről szól ez a fajta zeneipar. Bárkivel találkoztam, aki érdemes előadó, vagy zenész, mindenki azt mondta, hogy nem biztos, ezt az utat kell választani.

Máthé Otti nénihez jártam hangképzésre csodás énekesnek és embernek tartom, akit az egri borászunk és a felesége Farkas Károly és Ildikó által ismertem meg, és ezért nagyon hálás vagyok, na és Otti néni mondta, hogy nem biztos, hogy az a megoldás, hogy egyből fel kell ugrani a hegyre, hanem meg is lehet azt kerülni. Az a jobb út, ha az énekest, előadót az emberek szeretik meg, és nem mesterségesen felfújják őket.

Melyik tehetségkutatóban voltál?

Az X-Faktorban. Négy válogatáson, kiválasztáson jutottam tovább, amíg bekerültem az adásba. Voltak olyanok, akiket két percig hallgattak meg, és mondták, hogy elég lesz, köszönjük. Engem végighallgattak, és megkérdezték, hogy feladnék-e mindent azért, hogy ott legyek?

Feladtad, vagy elénekelted és nem választottak be?

Elénekeltem, de azt hiszem, hogy a dalválasztás sem volt az igazi, mert egy Cher dalt vittem oda, aminek nem volt túl magas íve. Ezt később tudtam meg, de nem baj, ennek így kellett lennie.

A második évben azokat, akiket esélyesnek tartottak, vagy láttak bennük valamit, azokat visszahívták, köztük engem is. Megköszöntem a lehetőséget, de nem mentem vissza. Azt hiszem, hogy ehhez az iparhoz gyomor kell és nekem nem lett volna, de az is lehet, hogy csak én éreztem így.

Mit gondolsz a tehetségkutatókon felfedezett énekesekről?

Vannak nagyon jók, kimagasló tehetségek, akik nem veszik ennyire szívre és végigcsinálják. Az egyik kedvencem a tehetségkutatókból Rúzsa Magdi. Szerintem, annyira kimagasló a hangszíne, karaktere, hogy összetéveszthetetlen.

Kik a példaképeid?

Emeli Sandé-t, Katie Meluát, Nikki Yanofsky-t is nagyon szeretem, Tina Turner, Sting és még sokan mások. Magyar előadók közül Cserháti Zsuzsa, Rúzsa Magdi, Keresztes Ildi, Charlie, Zorán, Máthé Péter. Hosszú lenne mindenkit felsorolni.

Udvarhelyen is nagyon sok jó zenész van. Például Monyóékat nagyon szeretem. Nagyra tartom Sorbán Enikő népdalénekest, akivel nagyon jó barátságban vagyok. Sok dalukat nagyon szeretem és tisztelem őket amiatt, hogy tényleg felvállalták, és rárakták erre a pályára az életüket.

Milyen zenét hallgatsz?

Nagyon szeretem a dzsessz rádiókat, abból is a smooth dzsesszt, képes vagyok egész nap vokál legendákat hallgatni, és nemcsak, ez hangulattól függ. A blues-dzsessz zene nagyon kikapcsol ezért is szeretnék egy kis dzsesszt is tanulni.

Gereben Zitától szeretnék tanulni, nagyon sokoldalú előadó. Nemcsak a Gringó Sztárban énekel, hanem van egy dzsessz zenekara, saját dalai vannak, hihetetlen tehetségnek tartom. Vele akkor ismerkedtem meg, amikor volt a Príma Rádiónak a Csak a csajod legyen magyar című játéka, amit megnyertem.

Az arról szólt, hogy felénekeltem egy dalt a billentyűs kollégámmal egy alapra, beküldtük, és mi kaptuk a legtöbb szavazatot, ezért énekelhettem a Gringó Sztárral. Nagyon örültem neki.

Kikkel énekeltél együtt?

Középiskolás koromban volt egy 100 Watt nevű csapatunk, készítettünk egy pop albumot, amin ilyen trances dance zene volt. Tékozló fiú volt az album címe, saját dalaink voltak, amit Csiki Ferike írt. Hárman jártunk fellépésekre, és előadtuk ezeket a dalokat: a nővérem, Ildikó, Ferike és én. Nagyon szép emlékeink vannak ezekből az évekből.

Eltelt néhány év, a nővérem Ausztráliába ment, és már nem tudtuk folytatni a 100 Wattot. Én is elkerültem, és abbamaradtak a fellépések.

Mindig is szerettem volna élő zenét játszani, énekelni. Egyik alkalommal a Retróban, ahol élőzene volt, a barátnőim kérésére elénekeltem néhány dalt, csak úgy spontán. Ha jól emlékszem, akkor az Azért vannak a jó barátok, a Kicsi, gyere velem rózsát szedni dalokat énekeltem nekik. Nem is ismertem akkor a zenészeket.

Később a billentyűs, Ervin megkeresett, hogy indul egy retro zenekar, és szívesen látnak. Elmentem a próbákra és így kezdtem velük énekelni, tizenegy tagú zenekar volt. Retro Tendecy Band, ez volt a nevünk a 80-as, 90-es évek magyar és angol zenéit játszottuk. Az volt a gond ezzel, hogy túl sokan voltunk, nem fértünk be kocsmákba, színpadokra. Ezzel nem számoltunk.

Talán az egyik sörfesztiválon a Kerozin énekelt előttünk, ők mondták, hogy „kislány, csak az öreg zenészek csinálnak ekkora zenekart". Igazuk volt. Pár évig kínoztuk, ebből a zenekarból szakadt ki később a ColdTaste. Aztán abbahagytuk. Közben én elkezdtem haknizni.

Majd úgy döntöttem, hogy kipróbálom magam, és elmentem a nővéremhez, aki Ausztráliában él. Akkor egy picit elhalványult a zene. De hazajöttem, mert hazahúzott a szívem. Mondhatnám azt, hogy a pálmafák nem pótolták a fenyőt, vagy tudja fene, de itt vagyok, pedig lett volna lehetőségem visszamenni is, mégsem tettem.

Elkezdtem dolgozni, majd visszajött a zene az életembe. Akkor döntöttem el, hogy szeretném folytatni.

Ha most kellene meghatároznod, hogy karriered melyik szakaszánál tartasz, akkor mit mondanál?

Úgy érzem, hogy lépésről lépésre haladok, és jó helyen vagyok. Az volt jó az egészben, hogy mindenért meg kellet küzdeni, és mai nap is ezt teszem, talán sosem szerettem a könnyebb utat, és éppen ezért tudom is értékelni minden fáradozásom. Mindig is vonzott a színpad és ez a világ, de nem vágytam nagy babérokra, talán fiatalabb koromban, de ezt természetes szerintem.

Sosem az volt a cél, hogy egyből a csillagos ég és akkor váltsuk meg a világot. Lehet, ez nem is sikerült volna. Most úgy érzem, jó helyen vagyok.

Mindig az volt az álmom, hogy legyen egy élőzenekar, akikkel énekelhetek, legyenek majd saját dalaim és egyénileg is megmutathassam magam. Legyen majd egy albumom. Igazából ez volt a cél. Lassan elérkeznek hozzám az álmok, vágyak, amiért nagyon hálás vagyok, és hiszek is a sorsszerűségben.

Pár éve, augusztus 20-án énekeltem a Szent István Napokon, ott ismertem meg Homonyik Sándor zenekarát, előttük léptem fel. Akkor találkoztam Horváth Ádámmal, akit egy zseniális zenésznek, zeneszerzőnek és remek embernek tartok, két dalt is írt nekem.

Az egyik kimondottan a saját dalom, a másikat ide adta, hogy, ha kedvem van, énekeljem fel. Annyira jól sikerült, hogy videófelvétel is készült, amit Bíró Levente vett fel a Sükői halastónál. Emlékeim udvarán a dal címe ezért is választottam ezt a helyszínt.

A másik dalt is ő írta, erről készült egy szerzői lemez is. Azt mondta, hogy van egy dal, amit nekem írt. Mondtam jó. Ugyanúgy csináltuk, mint az előzőnél. Felénekeltem stúdióban, átküldtem, meghangszerelték. Szerinte annyira jól sikerült, hogy azt mondta, rajta leszek a szerzői albumán, ami megjelent most februárban Horváth Ádám és Barátai - Balassagyarmat dalai címmel.

Ottani, balassagyarmati zenészekkel készült a lemez. Megtiszteltetés volt számomra, hogy rajta lehetek ilyen jó zenészekkel és énekesekkel együtt. Ádám segít a saját lemezemben is, már alig várom, hogy újabb dalok szülessenek.

Zseniális zenésznek és zeneszerzőnek tartom, ugyanakkor nagyon jó ember és remélem, ezzel nem ér véget a mi közös munkánk, mert szeretnénk majd közösen szerzői előadói esteket szervezni, hátha sikerül itt Székelyudvarhelyen és Balassagyarmaton is megmutatni a közönségnek.

Mi az álmod? Mit kérnél az aranyhaltól?

Sosem voltak nagyravágyó álmaim. Nyilván, minden előadó szereti a rivaldafényt, szereti, ha meghallgatják, ha értékelik. Számomra a legnagyobb siker az emberek jó visszajelzése, nem az a lényeg, hogy ezeregy ember legyen a közönségben és mindenki megtapsoljon, hanem legyen tíz, aki szívesen meghallgat és rám kíváncsi, vagy akár egy ember is, akinek a szívéig elér a dalod és a szeméből könnyeket csalsz ki. Úgyhogy én csak azt tudnám kérni az aranyhaltól, hogy mindig legyen, aki szívesen meghallgat és eljön a fellépéseimre, cserébe szívemből szólnak majd a dalok.

Milyen egy jó előadó, énekes?

Akkor jó egy előadó, ha hiteles. Azt, amit elénekelsz, úgy tudod előadni, hogy abban a dalban, abban a műsorban, abban az órában, teljesen egyben vagy, és tudsz kommunikálni a hallgatókkal, a közönséggel. Ehhez, szerintem nem kell sok, az kell, hogy az az ember légy, aki vagy, és ez át tudjon jönni a közönségnek.

Sokan, zenészek azt mondják, hogy nagyon szuggesztív vagyok, és ez átjön, amikor énekelek. Én ezt nem tudom eldönteni, mert nem látom kívülről magam, csak ahogy érzem, úgy jön minden.

Kikre szoktál hallgatni? Kinek a véleményére adsz?

A hozzám közelállókéra és a hozzáértők véleményére nagyon adok, a zenész kollégákéra is. Most az albumom kapcsán Ádámra hallgatok, ő nem az az elszállott dalszövegíró és zenész, hanem a jó értelemben vett földhözragadt, jó zenészember. Látja, hogy mi áll jól annak az énekesnek, ezért teljesen ráformálja, ha kell újraírja a dalokat. Van, hogy nem tetszik egy szó, egy mondat, és akkor elmondom neki mit írnék oda. Nem sértődés van, hanem, beleegyezik, de ha valamit nem jól csinálok is útba igazít, és a legjobbat hozza ki belőlem.

Különben a zenészkollégáim, a Tiff zenekar, akikkel hétvégente fellépek, ők is rengeteg tanácsot adnak. Nagyon jó viszonyban vagyunk, olyanok vagyunk, mint egy család, hiszen három éve már együtt zenélünk. Ismernek engem, én meg őket. Kézmozdulatokból tudjuk, hogy mit akar a másik és ez nagyon fontos számomra.

Mit ajánlanál azoknak, akik udvarhelyiek és énekesek szeretnének lenni?

Soha nem szabad feladni, az embernek mindig vannak kritikusai, és lesznek is, és nem is ez számit, csak az, hogy mindig önmagad maradj.

Bele kell ugrani a mélyvízbe, aztán, ki ahogy tud, úgy ússzon, majd kialakul. Kitartás kérdése, hogy végig tudod-e csinálni a fejlődési szakaszokat. Én is úgy érzem, hogy mindennap fejlődünk, tanulunk, másként látjuk az életet, és észre sem vesszük, mennyit változtunk. Legfontosabb szerintem, hogy mindenki megtalálja a helyét.