Noha kedd délben kísérték utolsó útjára Botár Gábor atyát, a Kis Szent Teréz Egyházközség első plébánosát, mégis több mint ezren szakítottak időt a végső búcsúra. Az udvarhelyi gyászszertartásokon jelen lévő, vagy arról lemaradt családtagok, hozzátartozók, barátok, paptársak és hívek számára az sem jelentett akadályt, hogy szeretett lelki vezetőjüket szülőfalujában, Csíkszentgyörgyön helyezték örök nyugalomra, végakarata szerint.

A mindig vidám, Isten örömhírét életével is hirdető Páter február 18-án, csütörtökön vesztette életét, öt nappal korábban elszenvedett síbalesete következtében. Az orvosok, hozzátartozók, hívek fáradozása, szüntelen imádsága hasztalan volt: az Úr magához szólította fáradhatatlan szolgáját.

Botár Gábor váratlan távozása nem csak a Bethlen-negyedi római katolikus egyházközség híveit, de a teljes Udvarhelyszék katolikusait, és rengeteg más felekezethez tartozót is mélyen megrendített.

Buszokkal mehettek a temetésre

Az elmúlt napokban a Kis Szent Teréz plébánia munkaközössége mindent megtett azért, hogy a Páter végrendeletéhez hűen mindenkinek lehetőséget adjon a kegyelet kifejezésére: a koporsót vasárnap a plébániatemplomban ravatalozták fel, ahol hétfő délutánig bárki fejet hajthatott előtte. Ezenkívül autóbuszokat béreltek mindazoknak, akik fontosnak érezték, hogy részt vegyenek a plébános temetésén is.

Kedden reggel a Páter fáradozásai nyomán felépült Kis Szent Teréz templom melletti parkolóból több száz gyászoló indult el busszal Csíkszentgyörgyre. A fiatalok minden bizonnyal fájdalommal emlékeztek a Botár Gábor által minden nyáron megszervezett battonyai kirándulásokra, amelyekre ugyanonnan indultak el a népes gyereksereget szállító járművek.

Több mint száz paptestvére búcsúztatta

A csíkszéki községközpontba érkezőket már a szertartás előtt másfél órával is megtelt parkolók fogadták. A családok, idősek, fiatalok tömege megrendülten vonult a temető felé. A sírkert modern ravatalozójába jóformán csak a gyászoló család, illetve a részvevő lelkészek egy része fért be – az ötvenkettedik életévében, szolgálata 27. évében elhunyt Pátertől több mint száz paptestvére (mentora, barátja és tanítványa) búcsúzott.

A szertartást végrendelete szerint Tamás József gyulafehérvári segédpüspök celebrálta, s ő mondta a prédikációt is. Beszédében a megrendültség mellett rámutatott: az Úr akaratát a Földön senki sem értheti. Vigasztaló szavakat intézett a Páter gyászoló édesanyjához is, arra biztatva őt, hogy amint a papi hivatás megkezdésekor, most másodszor is „engedje el" fiát, bízza őt az Úr gondjaira. Könyörgésébe belefoglalta: a humoros, vidám plébános életpéldája vezessen minél több fiatalt a papi hivatás útjára.

Az alázatos barátot gyászolják

Botár Gábor azonban közel sem csak pap volt. Nem mindenki tudja szavakba önteni, mit jelentett számára, milyen emlékek, gondolatok, tanítások éltetik tovább a Pátert a lelkekben. Volt osztálytársai azonban fontosnak érezték megosztani a közösséggel azt, amit sokan, akik lelkészként ismerték meg, nem tudhattak róla. Mégpedig azt, hogy mindenekelőtt alázatos, jó ember és barát volt. Olyan, akit az élet nem tett felfuvalkodottá. Aki ugyanolyan szeretettel fordult régi ismerőseihez, társaihoz húsz, harminc év után is, mint az érettségi előtt.

A Pátert édesapja mellett helyezték örök nyugalomra. Végrendeletében úgy fogalmazott, szeretné, ha koporsóját „egy pap és sok mosolygó arc" venné körbe. Mosolyogni azonban senki sem tudott. Valódi lelki vezetőt veszített el a több ezer fős közösség, amely magán viseli a plébános folyamatos gondoskodásának nyomait. Az összetartozás meglátszott már a Miatyánkon is, amit Botár Gábor tanítása szerint egymás kezét fogva, élő láncot alkotva énekeltek el a jelenlévők.

„Áldjon meg téged az Úr..."

A Hálaluja zenekar gitárszóval, a Páter kedvenc ifi énekével búcsúzott tőle. A dal refrénje alatt a gyászolók felemelték kezüket, és az ifjúsági, illetve a gyermekmiséken megszokott módon áldást énekeltek, így imádkozva Botár Gábor lelki üdvéért.

A gyászolók csendesen, megtört szívvel, ám az Úr gondviselésében bízva távoztak. Ha mindannyian csak egy gondolatot, tanítást őrzünk meg szívünkben a Pátertől, akkor is lelki gazdagságban éljük majd az életünket.