Ott maradtunk el a kronológiával, hogy 2004-ben Strasbourgba ment az ügy, de közben itthon is történtek fejlemények. 2005 magasságában a vízügynek terhes lett az eset, s megpróbált megszabadulni a tömbházaktól. A megyei tanácsra próbálta meg rásózni, de ott látták, hogy milyen kínos a dolog, nem mentek bele. Végül a zetelaki polgármester átvette az épületeket, politikai nyomásra, állítja Dobai. Közben volt egy polgármesterváltás és még egy, a strasbourgi per után megegyeztek a mostani polgármesterrel, hogy elkezdik a bontást, mert már a tanács hozott volt egy olyan döntést, hogy lassanként lebontják az épületeket.