Jonathan. Minden magyar szív megdobban a láttán, pedig amerikai eredetű alma, vagy legalábbis annak tartjuk. A legtöbb székely ember számára ez AZ ALMA, mikor az alma szót hallja, ezt látja a szeme előtt, és ezt az ízt érzi a szájában. János bácsiék Jonathanja nem kimondottan az, amit most a piacon lehet kapni, hanem egy régebbi, százegynéhány éves változata, kevésbé édes, mint ami manapság a kereskedelemben fut „piros alma” néven. Lédús, közepesen kemény húsú, vékony héjú alma, fája közepesen bőtermő, minden évben terem valamit, habár van hajlama az alternálásra. János bácsi szerint a növényvédelemmel nincs baj, de az almán azért látszik a lisztharmat nyoma. A gyümölcs nem hull a fáról, szeptember közepén szokták szedni, májusig is eltartható a pincében, habár a vége felé már erősen fonnyad. Bármilyen felhasználásra első osztályú alma, gyönyörű, piacos. A faluban elég elterjedt volt, de rohamosan mennek tönkre a fák. Tesztünkön a Jonathan 9,83-as pontszámmal megnyerte a legszebb alma díját, de csak 9,16 pontot kapott az ízére, ezzel második lett a rangsorban a Hosszúszárú Páris után.