Katonadalaink elmulasztják megénekelni azt, milyen, mikor hónapokig mész fáradtan, betegen, rongyosan, éhesen, tetvesen, agyonfagyva, mert egy idegbajos álmodott egy nagyot, vagy egyszerűen csak valamilyen anyagi érdekei voltak. Sorra halnak meg barátaid, nézel magad elé tehetetlenül, majd egyszer csak te is sebesülten fekszel a csatatéren, kifolyt belekkel, harcolnál a életedért, de nem tudsz, csak szagolod a hullaszagot, és várod, hogy érted jöjjön a kaszás, közben pedig arról álmodozol, milyen jó lenne még egyszer átölelni gyermekeidet.