Kiömlik a parázs a biliből, véget ér a teafőzés. Lassan az emberek is elszállingóznak haza. Bocsánatot kérek a lófőktől, hogy ez a mai anyag nem teljesen róluk szólt, pedig talán róluk kellett volna, hogy szóljon. Róluk, s az autonómiáról. Rájöttem, mi az igazi autonómia: mikor lazán megmondhatod a politikusoknak, hogy ne jöjjenek hozzád, ne telepedjenek rá a rendezvényedre. De az autonómiától még messze állunk. A mai esemény volt életem legszebb autonómiarendezvénye. Nagyon szerettem a családias, meleg hangulatot, azt az őszinte, emberi hozzáállást, melyet a lovasok részéről tapasztaltam. Ilyen emberekkel szeretném jövőre is megünnepelni a székely autonómia napját. Köszönöm, lófők!