Hogy te azt hitted, az autonómiáért harcolsz, nem egy ember egójának a növeléséért? Pech. Felhatalmaztad a SZNT-t, hogy képviseljen téged az autonómiaharcban? S mit ért el neked sok év küzdelme árán? Azt, hogy most imádkozhatsz. Ő kér erre. Úgy tűnik, hogy felültünk egy hajóra, mert a kapitány azt ígérte, az ígéret földjére visz minket, egy új, szebb világba. Most ott tartunk, hogy teli a hely zátonnyal, cápák mindenhol, és arra kér minket, hogy imádkozzunk. Az ígéret földje pedig sehol. A kapitány soha nem ejt szót arról, hogy épp hogy állunk, soha nem számol be semmiről, csak kér, folyton kér. Valamiért úgy érzem, sokkal messzebb vagyunk az autonómia elérésétől, mint mikor az SZNT kézbevette az ügyet. A román közvélemény egyre ingerültebben reagál az autonómia szóra, és bármennyire nem örülünk ennek, a románokkal együtt kell élnünk e földön. Üzeneteink nem jutnak el tisztán hozzájuk, a kapitány nem beszél egy nyelvet velük. Lehet velük harcolni, de többen vannak, és gyorsabban szaporodnak. Ha emberáldozatokat követelő harcba szállunk velük, mi fogyunk el hamarabb. A föld azé, aki lakja. Két legény birkózik a parkolóban, játékból.