Lehet, hogy úgy tűnik kedves olvasóinknak, hogy túl keményen közeledek Izsák Balázs testvérünkhöz. Lehet, hogy igazuk is van. Nem azért merem testvéremnek nevezni Izsák Balázst, mert immár az Isten kezébe ajánlotta az autonómiaharcot, és az Úr szemében mi testvérek vagyunk, hanem azért, mert tényleg egy közös cél érdekében harcolunk, egy a célunk. Csak más-más módszerekkel dolgozunk a cél érdekében, én gyerekeket csinálok és gyümölcsöst telepítek, Balázs testvér pedig hangulatot kelt. Lehet, hogy használ az ügynek ezzel, de nem vagyok teljesen meggyőződve. Mert mit üzenünk a románoknak ezzel a tüzes menettel? Egyáltalán üzenünk valamit? Gondolom, hogy a románoknak kellene, hogy üzenjünk valamit, nem saját magunknak. A románoknak kellene valamit üzennünk, csakhogy nem látom sehol a románok irányába megfogalmazott üzenetet, azt Balázs testvér jól titkolja. Pedig ha megfogalmazunk egy üzenetet feléjük, ha nem, mai rendezvényünk valamit csak üzen nekik. De mit?