Színes papírlapok, ceruzák, olló, ragasztó és az alkotás hevében lógó nyelvvel, a padlón heverő gyerkőcök – este nyolc óra után ez a látvány fogadott a Haáz Rezső Múzeum Kossuth utcai épületének fölszinti kiállítótermében.

„Számotokra is van egy feladatom" – köszöntött mosolygósan a Művészet a lapok között című időszaki kiállítás kurátora és az ennek kapcsán szervezett interaktív foglalkozás háziasszonya, Ferenczi Emőke művészettörténész.

Mire észbe kaptunk volna, máris térdelve törpöltünk azon, hogy melyik írói portréhoz melyik életmű és idézet passzol. A sikerélmény nem maradt el, aztán Emőke a következő terembe irányított, ahol üzenetet rejtettünk a palackba, és André Kertész fotográfiáit is újrakomponálhattuk. Nem egyedül, hiszen az érdekes, kreativitást mozgósító feladatokhoz akadt társ, gyerkőcök és játékra kapható örökifjak egyaránt.

Szitából lett könyv

Nagy tumultus nem volt a helyszínen, de jól éreztük magunkat, és a jelenlevőkkel együtt kíváncsian vártuk Péter Alpár sepsiszentgyörgyi képzőművész performanszát – a bő 30 perces etűd szorosan kapcsolódott a művészkönyv-tematikához. Péter bevezetőben elmondta: a terem közepébe kihelyezett és bátran fellapozhattó művészkönyvet direkt erre az alkalomra készítette.

A benne levő 50 illusztrációt egy közönséges bőrszita közepén levő mintázat ihlette. „Ötven lenyomat, ötven variáció, ötven ember is lehet, akár" – magyarázta a tusrajzok szimbolikájának jelentését, majd elárulta, hogy számára egy performansz meditáció, s mint ilyen, az önmaga megismeréséhez vezető szellemi út is.

Péter elmagyarázta: a terem közepén levő installáció (asztalon fénycsővel felszerelt házikó, 50 darab, piros, háromszög alakúra hajtogatott papírból készült háztetővel), valamint az ezzel kapcsolatos cselekvés is része annak a folyamatnak, amit bemutat.

Repül a könyv, az ablak előtt áll meg

A performansz maga abból állt, hogy a művész a könyvből kitszakított lapokból és a háztető-darabokból akkurátusan papírrepülőket formált, amelyeket megpróbált kirepíteni a helyiség szélesre tárt ablakán. A mindvégig sikertelen kísérletezést nem mindenki bírta végigvárni, többen is kiosontak a lesötétített teremből.

Jól szórakoztak viszont az aprónépek, akik fittyet hányva a művészi magasságoknak és mélységeknek, csinos kupacba rakták, szétszedték és reptetni is próbálták a padlón landoló, szanaszét heverő piros, fehér, fekete papírrepülőket.

Villanyfényben magunk is megkíséreltük az utcára repíteni a művészi üzenetet, de próbálkozásunk kudarcot vallott. Nem bántuk, a lényeg, hogy a múzeumos fehér éjszakának ebben az órájában, ezen a helyszínén olyat láthattunk, amit sem ezelőtt, sem ezután. Már csak ezért is megérte szombaton este tágra zárni a szemünket.

Négy keréken a vászon előtt

A tengerentúlon már kiment divatból, hozzánk nem is tört be igazán. Az autós mozi fogalma eléggé idegen az udvarhelyiek számára, azonban sikeres próbálkozásnak könyvelhető el a Haáz Rezső Múzeum által szervezett, a harmadik Múzeumok Éjszakája rendezvénysorozat egyik programja.

Szombaton 22 óra után vetítették a Hyppolit, a lakáj című filmet a Jézus-kápolna szomszédságában levő, autósmozivá alakított parkolóban. Már a kezdés utáni percekben megtelt a parkoló, így a később érkezők csak nehézkesen kaptak helyet.

A szervezőknek is éppen olyan új volt a dolog, mint a résztvevőknek, ezért nem mindig volt egyik-másik fél a helyzet magaslatán. Az időnkét kialakult kaotikus helyzet nem rontott az újdonságnak számító autósmozi hangulatán – jelezte ezt a nagyszámú autós résztvevő is.