Székelyudvarhely a reformkorban, a 48-as eseményeket megelőzően is egy csendes iskolaváros volt. Nem álltak még a ma is ismert épületek, mert ezek az 1867-es kiegyezést követően épültek fel. A bíróság, a központi templomok viszont már igen, akárcsak a református ókollégium – ez sem a mai formájában.

Orbán Balázs szintén később készült fotóin korabeli metszetekről tájékozódhatunk arról, hogy milyen is lehetett kisvároskánk. A vár romjain még ebben az időben kivehetők az egykori palota és a templom romjai. A mai Kossuth utcát még Botos utcának hívták, ennek végében volt az ispotálynak nevezett kis kórház – szerencsére a márciusi események nem voltak olyan erőszakosak, hogy sokan oda kerüljenek.

Másfél hét után „conferencia" volt Udvarhelyen

A pesti események másfél hét múlva, március 26-án értek Székelyudvarhelyre – akkoriban ennyi idő kellett ehhez, hiszen a hírközlés technikai elmaradottsága akkor még jelentős volt. Manapság Petőfi kiposztolná a Facebook-jára, hogy szólásra emelkedett a Pilvaxban, de 1848-ban csak az utazó emberek, a papíralapú sajtótermékek, levelek alapján értesülhettek az udvarhelyiek a pesti ifjak nagy napjáról és az azt követő eseményekről.

A kisváros állóvizét alaposan felkavarták a Pestről érkező hírek – március 26-án este az udvarhelyi lakók egy része összefutott a hírek hallatán a főtérre. A két templom között állt az akkori, mai mércével mérve nem túl nagy városháza.

Olyan nagy Habsburg-ellenesség azért nem volt a városban, ahogy mai fejjel gondolnánk, hisz az első felszólaló, tarcsafalvi Pálffy János is azt emlegeti beszédében, hogy „unió a testvérhonnal, s békés úton reform a dicső Habsburg ház királysága alatt, ehhez tántoríthatatlan hűség." Pálffy országgyűlési nagykövet volt, a kor fontos embere, akire úgy nézhetünk, hogy ő a legfontosabbika az udvarhelyszéki eseményeknek 1848-ban.

A 26-27-i gyűlésről azt írta a firtosmartonosi Gálfi Mihály: "Végre a tömegből felkelt Pálffy János, arcán a férfias lelkesültség komoly vonásai s azon őszinte bizalom, melyet tőlünk mindig érdemelt és bírt, mély és várakozó csendet varázsolt elő".

Felvonulás fáklyákkal

Egyed Ákos könyvéből (Erdély 1848-1849) azt is tudjuk, hogy az udvarhelyi székházán lezajlott egy több napon át tartó rendi tanácskozás, amit „conferencia" névvel illetek az egybegyűltek. Ezen ún. „cselekvési tervet" fogadtak el az atyafiak azon melegében, felsorolták a pesti követelésekhez hasonló dolgokat (unió, sajtószabadság, közteherviselés, jobbágyfelszabadítás, nemzetőrség szervezés).

Nem volt egységes akkor sem a fellépés, hiszen a gyűlésen eldöntötték, hogy Pálffy, Ugron János és Ugron Lázár Keresztúrra megy, hogy az ottaniakkal együtt egy újabb gyűlést szervezzen, de hármójuk közül az utóbbi (Ugron Gábor apja) külön ment le Keresztúrra, ahol mást egyezett meg az ottaniakkal.

Udvarhelyen magára haragította a többieket. 28-ára már nagyon sok ember gyűlt össze a város főterére, vidékről is jöttek be az emberek, megjelentek az épületeken az első nemzeti színű zászlók. Aznap este fáklyás felvonulás volt a városban – az utóbbi évek március 15-i ünnepségein a polgármesteri hivatal által szervezett megemlékezéseken emiatt voltak az esti felvonulások, erre emlékeztettek.

Egy akkori tudósítás arról számol be, hogy Petőfy (így írták le, tévesen) esküjét mondta a tömeg. Április elsején is volt egy nagygyűlés a piactéren (ez a mostani Márton Áron tér), erre a feljegyzések szerint Szeles Károlyné nagy trikolórt készített „UNIO" felirattal, amit meg is szenteltek, többen beszédet is mondtak az emelvényen.

Az sem véletlenül volt tehát, hogy 1990. március 15-én a rendszerváltás utáni első ünnepséget ott tartották, s azóta is ott ünneplünk. Az április elsejei gyűlést követően a nép a „széles botos" utcán, tehát a mai Kossuth Lajos utcán is végigvonult.

Takarodjanak haza!

Április 3-án széki közgyűlést tartottak Udvarhelyen, amiről egy fiatal jogász, bizonyos Veress Ádám azt írta, hogy „Azt is kimondották (...), hogy ezen túl a főtiszttől kezdve a legutolsó emberig mindenki egyenlő, s az egyik úgy csinálja az utat, mint a másik". A közgyűlésen elégették Metternich kancellár arcképét (mintha 89-ben is történt volna hasonló...), majd elhatározták, hogy harminctagú küldöttség megy fel Kolozsvárra, ahol sürgetni fogják az országgyűlés összehívását.

Ez meg is történt, az udvarhelyszéki atyafiak 16 szekérrel mentek a kincses városba néhány nap múlva, Pálffy, Keller János és Gálffy Mihály vezetésével – ők hárman hamarabb mentek, a küldöttség fellobogózott szekereken ment utánuk, a Felekről beereszkedőket a kolozsvári ifjúság fogadta. Gróf Teleki József főkormányzó azonban nem volt ilyen szívélyes a küldöttséggel, állítólag durván rászólt a követelőző udvarhelyiekre: „Legyenek hát az urak csöndesen s takarodjanak haza!"

Ez sem ment egyből, de az udvarhelyszéki „urak" végül hazajöttek. Ahhoz viszont kétségtelenül hozzájárultak, hogy összehívják a május 29-i országgyűlést. Itthon folytatódtak az események, május elején meglehetősen „ugronellenes" volt a hangulat.

A nemesi családot többen nem szívlelték a környéken akkoriban, s a forradalmi hevületben bizony „keresni kezdték" Ugron Lázárt, Pálffy csitította le a tömeget. Ugron Lázár később le is mondott tisztségeiről, Horváth János lett az alkirálybíró helyette.

Mindent összevetve, 1848-ban mozgalmas tavasz volt Székelyudvarhelyen. Az emberek akkor is abban reménykedtek, hogy a sorsuk jobbra fordul, és azt is érezték, hogy ezért ők maguk is tehetnek. Az események egyik főszereplőjét, Pálffyt a forradalom leverése után halálra ítélték, de Haynau megkegyelmezett neki. Az ötvenes években néhány évig Pesten élt, majd vidéken, 1856-ban hazajöhetett Erdélybe. A kiegyezést és az azt követő fellendülést már nem érte meg. 1861-ben, 57 évesen hunyt el.

Cikkünkhöz felhasználtuk Egyed Ákos, Kápolnási Zsolt, Hermann Gusztáv Mihály történészek korábban megjelent írásait, illetve Zepeczaner Jenő: Udvarhelyszék az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc idején című kötetet (Múzeumi füzetek 16., 1999). Mivel abban az időben fotográfiák még nem nagyon készültek, írásunkat korabeli, de néhány évvel később készült képpel illusztráltuk.