Kedvesebb, szerényebb, családiasabb lett a G. Feszt, de ettől még ugyanolyan jól tudja érezni az ember magát egy-egy koncerten vagy előadáson, mint a korábbi években, vagy adott esetben még annál is jobban.

Nehéz felidézni az előző évek G. Fesztjeinek zenei repertoárját, hiszen csak a tavalyi óta eltelt majdnem egy évben rengeteg minőségi koncerten hegyezhettük fülünket. Az idei G. Feszt programjában ugyan elsőre nem kaptuk fel a fejünket egyik névre sem, még csak a G. Café legdurvább teltházas bulijait sem idézték, minőségi zene jellemezte az összes koncertet.

Az amerikai és lengyel zenészekből álló Miker Parker's Trio nevével sem találkoztunk eddig, de a tökös dob, nagybőgő és szaxofon dzsessz-szólókról egy életre megjegyeztük nevüket a nyitónapon.

A hétfői slam poetry esten ugyan a várakozásoktól eltérően elég kevesen jelentek meg, a Süveg Márk Saiid, Szegedi Fanni, Tengler Gergely és Mészáros Péter négyes vicces és elgondolkodtató szövegekkel is előállt. Mellettük az udvarhelyi fiatalok is vitézkedtek soraikkal. Íme, a kétszeres országos bajnok nyitó-slamje:

Az idei G. Feszt egyik legkülönlegesebb előadása a rendhagyó buszszínház, Gianina Cărbunariu Mady Baby című monodrámája volt, Borbély Emília, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház művésze előadásában. A korlátozott számú helyekre előre fel kellett iratkozni a szervezőknél, hiszen a városi buszjárat járműveihez hasonló maxitaxiba csak annyi nézőt engedtek be, ahány ülőhely volt.

Nem is lett volna tanácsos álldogálni a buszban, hiszen az előadáshoz kellett a jármű teljes folyosója, és közben a buszos körsétát éles kanyarok színesítették. Aki viszont feljutott és ülhetett, különleges performansznak lehetett tanúja.

A darab annyira interaktív volt, hogy annak nagy részében az írországi előadói karrierről álmodozó Mădălina faggatta a közönség tagjait, és valós válaszokat kért, például arra, hogy szeretünk-­e Székelyudvarhelyen élni és szerintünk létezik­e élet a halál után. Olyan valósághűn alakította a cserfes, folytonos szómenéssel küzdő, kissé butuska lány figuráját, hogy egy idősebb résztvevő folyamatosan belebeszélt a szövegébe, amelyet teljesen természetes könnyedséggel kezelt.

Az elképzelt világ csapongó vidámságát azonban időről ­időre megszakította a rideg valóság egy-egy foszlánya: a csalódás, amikor kiderül, hogy írországi barátja nem showbizniszbe, hanem prostitúcióra szánja őt, a kiszolgáltatottság érzete, amikor sorozatosan megalázzák és kínozzák, egészen a történet tragikus végéig.

Az élmény sokkoló hatását csak fokozta a vidám kis közjátékok során kialakult rokonszenv a gyermekien naiv karakter iránt, amelyet megismertünk. A darab váltakozó érzelmi hatásai miatt az előadás közben különösebben nem volt sírhatnékunk, utána viszont annál inkább.

Mădălina, művésznevén Mady Baby nem csak közönségét bűvölte el, hanem a járókelőket is, hiszen az előadás végén a nyílt utcán énekelt és gyűjtött pénzt egy kis csemegére. Még a könyvtár előtti virágárusok is bekapcsolódtak az előadásba. A legfurcsább hatás a darab végén érte a nézőt: átértékelődött a busz és a rajta utazók szerepe is. A nézők döbbent csendben távoztak a buszból az előadás végén, még azok is, akik már sokadik alkalommal lehettek részesei az élmények.

Müller Péter Sziámi neve nem volt ismeretlen, a dalszövegíró-énekes és zenekarának koncertjére inkább az idősebb korosztályból jöttek el. Az énekes és a zenekar nagyszerű hangulatot csinált, többen velük énekelték a dalokat, sőt még a politikum is jelen volt, a Szavazz rám című számnál át-átkukucskáltunk, milyen hatással van Gálfi Árpád polgármesterjelöltre a dal.

Voltak olyan koncertek, amik elmaradtak, de helyettük mások ugrottak be, ilyen volt a szentgyörgyi Malterego fellépése – a négytagú animációkra zenélő csapatról egészen biztosan fogunk még hallani. Potesz Balász, Latmann Béla és Nagy János hármasa csütörtök este zenélt egy kiadósat a G. Caféban, a kortárs jazz előtt pedig kortárs irodalom volt.

A Látó szerkesztőségének tagja, Kovács András Ferenc, Szabó Róbert Csaba, Vida Gábor, valamint Dimény Lóránt olvastak fel legújabb írásaikból. KAF egy verset, Vida egy meg nem jelent novelláját, Dimény egy korábban megjelent novelláját és versét olvasta fel, Szabó pedig nemrég megjelent, Alakváltók című regényéből egy részletet.

A péntek és a szombat egy-egy színházi előadással telt, a kolozsvári Reactor színház produkciójával, illetve a Kolcsár József által rendezett és előadott Zabhegyezővel, amellyel véget is ért az idei G. Feszt. Keretnek ott volt még a péntek éjszakai Friday Rehab buli is – szintén jó hangulatban, családiasan, ahogy kell azt. A G. Feszt még tartja magát és a színvonalat is.