A kedd esti hidegben, bár egyetlen porcikánk sem kívánkozott kibújni a házból, nyakunkra tekertük a sálat, felkaptuk a nagykabátot és elballagtunk a Művelődési Házba, ahol december 11-én 18 órától a csíkszeredai Székelyföld kulturális folyóirat decemberi számát mutatták be.

Nagy tumultus a koncertteremben nem volt, de az udvarhelyiek nem szerepeltek le a csíki vendégek előtt – az est házigazdáinak, Simó Márton író, újságírónak és Szakács István Péter író, tanárnak sikerült félszáz érdeklődőt becserkésznie az eseményre.

Székelyek a Gutenberg galaxisban

Az est témája nem volt titok, és nem is a földön, hanem az asztalon hevert: a Székelyföld folyóirat legfrissebb száma mellett az Academica Transsylvanica vaskos kötete feketéllett, de ott sorakozott katonásan a Székely Könyvtár sorozat eddig megjelent 10 kötete is.

„Felmelegít a kultúra" – ígérte a jelenlevőknek Szakács, aki az est vendégeit, Lövétei Lázár László költőt, főszerkesztőt és Molnár Vilmos írót, a történelem rovat vezetőjét kérte fel, méltassák pár szóban a folyóiratot és az asztalon látható „még nyomdaszagú, gusztusos" kiadványokat.

A Tamási Áron Gimnázium egykori diákjaként is szólt a közönséghez Lövétei Lázár László, aki a Ferenczes István író kezdeményezésére 15 éve, 1997-ben létrehívott kulturális folyóiratról beszélt, mindenekfelett kiemelve, hogy a Csíkszeredában havonta megjelenő kiadvány rovataiban az olvasóközönségének nem csupán szépirodalommal, de színvonalas történelmi, néprajzi vonatkozású írásokkal is szolgálnak.

A Székelyföldben megjelent, a magyar tudományos élet legnagyobbjaival készült 55 interjút gyűjtötték össze az Academica Transsylvanica című kötetben, amely nem csak nívós, tetszetős kivonat, de a hazai könyvkiadásban egyszersmind hiányt pótló kiadvány is.

A Székely Könyvtár 100 kötetesre tervezett könyvsorozata olyan „székely termék", amellyel a szerkesztők írott értékeinket kívánják az olvasók kezébe adni úgy, hogy azokat bármikor poggyászunkba rakhassuk, ha útra kelünk.

A sorozat eddig megjelent köteteit kedvezményes áron rendelhetik meg a folyóirat előfizetői, de 35 lejes egységáron bárki kaphat belőle- ajándékba egy Ex Libris is jár. A főszerkesztő hozzátette, reméli, ezzel is kedvet kapnak a Székelyföldhöz az udvarhelyiek és hamarosan lekörözik az előfizetésben egyelőre élenjáró csíkiakat.

Székelyföldi, de nem provinciális

„Általában nem a siker, hanem a sikertelenség okát firtatjuk" – vette át a szót Molnár Vilmos szerkesztő, aki a Székelyföld nem minden gáncsoskodástól és kételyektől mentes születésénél is bábáskodott.

Véleménye szerint az előfizetők számában is mérhető siker titka, hogy a folyóirat mind tartalmát, mind a Székelyföldtől az óceánon túli helyszínekig feltérképezhető munkatársakat illetően tágra nyitja kapuit. „Nem köldöknéző és Székelyföldön belül sem akar provinciális lenni" – summázta a lényeget Molnár.

Köszönjük, tanár úr!

Az ismertetők után igazi meglepetéssel rukkolt elő Szakács István Péter, az asztalhoz szólította Deák Imre tanár urat, akit, akárcsak az összes jelenlevőt, teljesen váratlanul ért a felkérés.

A meghívás apropója természetesen kötődött az esthez. A Székelyföld decemberi számában rajtolt a székelyföldi neves pedagógusokat bemutató Alma mater rovat, amelynek első interjúalanya nem más, mint a székelyudvarhelyi közismert és köztiszteletnek örvendő matematikatanár, akit Simó Márton faggatott életpályájáról.

„Ha tudom, hogy ide kell ülnöm, el sem jövök" – viccelődött a láthatóan zavarban levő Deák, hozzátéve, hogy az udvarhelyi gimnázium nyugalmazott matematika tanáraként és a MÜTF adjunktusaként sem tett/tesz mást, mint tanít, de „mindig szürke közkatona voltam, semmi rendkívülit nem csináltam".

„Túl szerény" – suttogta egykori kollegája a hátunk mögött, miközben Szakács már a fociról faggatta a labdarúgásba is szerelmes tanár urat. „A legjobb tabletta a mozgás" – jött a frappáns válasz.

„Udvarhelyet nálam jobban senki nem szeretheti, és a gimi nekem a világ közepe" – fogalmazott a diákjai által Gömbinek becézett Deák, s ezt hallván arra gondoltunk, hogy ha csak fele ennyire lennének az udvarhelyiek lokálpatrióták, lehet, nem omladozna a neves intézmény tetőszerkezete. Bántja a romló épület látványa őt is.

Régi kollegákról, a közös motoros kirándulásokról, az egykori diák- mostani jó barát tanítványokról, a tanári pálya szépségeiről is szó esett a rövid beszélgetésben, amelynek vidám csattanója egy matekórás Dávid-anekdota („Ugye, hogy megjelent a nulla? – és belépett a diri") volt.

Az est végére pontot nem ez, hanem a tanár úr kedvenc Wass Albert verse tett, amelyet az egykori színészi ambíciókat is dédelgető pedagógus elmondott. Bevalljuk őszintén: bánnánk, ha ezzel az élménnyel kevesebbek maradtunk volna.

Aki szeretné elolvasni a Deák Imrével készült beszélgetést, az a Kossuth utcai Árnika Könyvesboltban szabad eladásban megvásárolhatja Székelyföld folyóirat decemberi számát.

A kulturális folyóirat archívumát a honlapon lehet böngészni, ugyanitt megtalálhatóak, részletes információkkal, a cikkben említett kiadványok is.