Az első Gerlóczy-köteteimet egy „nagymúlti bévásárlóköszpont" polcán láttam meg, lekaptam egyből kettőt (Igazolt hiányzás, Váróterem), nem sokkal később pedig visszamentem a harmadikért (A szabadok testvérisége), és mindhármat elolvastam.

Nagyon különbözőek, hiszen a 2003-ban megjelent Igazolt hiányzást úgy is felfoghatjuk, mint egy 21. századi Zabhegyezőt. Tíz évvel ezelőtt egyik legnagyobb könyvsiker volt Magyarországon, tinédzserek ezrei vásárolták. A szabadok testvérisége pedig egy klasszikus értelemben vehető kalandregény tengereken, hajón, kikötőkben. A többi kötete - A csemegepultos naplója (2009), a Check-in (2012) – szintén nagy népszerűségnek örvendtek, tíz év alatt elismert író vált belőle.

Gerlóczy Márton érdekes figura – iskolát nem végzett, nem is érettségizett, magasról tett mindenre, de mindezt vállalta. Írni szerintem nagyon tud (itt egyébként egy idézetgyűjtemény is van az írásaiból), még egy példa, ami azt húzza alá, hogy a jó íróvá váláshoz nem feltétlenül kell iskola. Igaz, felmenői között nem akárkiket számlálhat, hiszen Áprily Lajos a dédnagyapja volt, Márton az énekes-színésznő Péterfy Bori unokatestvére.

A legújabb Gerlóczy-regény, a Létra egydélutános olvasmány – a legjobb úgy olvasni, hogy félhomályra kapcsolsz, minden hangot kilősz, és kidőlsz. Percek alatt ott leszel Budapest egyik koszos, lerobbant, régi bérházában – a galambszaros gangon,

büdös szobában, félnótás szomszédok között.

Olyan miliőben, amit emberünk mégis önként választott. Kell neki egy létra, végül megkapja, kitámasztja, felmászik rajta, és elkezd fúrni...

Galamb, csótány, meztelen csiga – ők is szereplők, mint egy ilyen élet tartozékai. Ott csúsznak-másznak ebben a térben, hiába nyuvasztod ki a galambot, csapod agyon a csótányt, úgyis jön a következő. Ez a nagyon negatív hangulat végigvonul az egész könyvön, de a szerző csepegtetett azért olyan pozitívumokat, amelyek azt sejtetik, hogy mégis van értelme ott lenni, ott élni.

Gerlóczy egy kicsit el is játszik az olvasóval. Meghintáztatja, talán ez a helyesebb kifejezés, de a csavarra rájön az olvasó. Nem az a csavar, ami a falba fúródik, hanem ami benne van az áporodott szagú levegőben, az élvezetes sorok között.

Még egy ötlet: ezt a könyvet a vécécsészén ülve jó befejezni. Úgy állsz fel róla könyvvel a kezedben, hogy nem a rózsaszínű ködök álomvilágából jössz vissza. Hanem egy olyan világból, ami nem kell. Mert Gerlóczy annyira jól írta meg, hogy képtelen vagy odavágyódni.

(Gerlóczy Márton: Létra, Scolar Kiadó, 2013, 112 oldal)