Aki egy romantikus, szerelmi történetekben, századon átívelő bulvár-sztorikban bővelkedő családregényt várt, az csalódni fog – bár az is, aki arra számított, hogy Gerlóczy Márton előző köteteinek hangvétele, stílusa fogadja majd a lapokon.

A regény fogadtatása ősszel elég jó volt, bár volt olyan újságírói kérdés is Gerlóczy felé, hogy „Akkor Mikecs Annával ketten írtátok a könyvet?"

Nem. Mikecs Anna annak a Jékely Mártának az elsőszülött lánya volt, aki 1946-ban alig négy éves korában meghalt – a kislányt választotta Gerlóczy Márton (Márta unokája) egyfajta mesélőnek, s a regény szerkezete is erre utal. Áprily Lajos a kislány halála után írt egy negyven strófás verset Annának hívták címmel, az Altató pedig szintén negyven fejezetből áll.

Áprily = Jékely

Habár a regény központi figurája kétségtelenül Márta, a többi női sors is előtérbe kerül – s nem mellesleg egy tényregényt, igaz történeteket tartalmazó könyvet tart a kezében az olvasó, hiszen 2006-ban Gerlóczy úgy fogott neki a munkának, hogy a családban fellelhető összes levelet, dokumentumot, emlékiratot felleltározta és digitalizálta.

Főleg Jékely Mártának és Schéfer Idának (Áprily felesége, Márta édesanyja) az emlékirataiból merített, mindkettő hosszabb írás – előbbihez a testvér, Jékely Zoltán is hozzájárult ösztönzőként, hiszen ő írta ezeket a sorokat: „Mártának üzenem, hogy bízom a lelkierejében, művészkezében, mellyel a fájdalmak szörnyű masszájából valami vigasztaló formát gyúrhat. A völgy regényét csak nő írhatja meg, utóvégre annyi női tragédiát látott már Szentgyörgypuszta, hogy bátran fel lehetne állítani az elejére a női fájdalom szobrát."

Ami még a forrásokat illeti, rengeteg fénykép is fennmaradt a család tagjairól. Ahogy halad a regény, ahogy az időben jövünk-megyünk a Schéferek, Jékelyek életében, hamar kiugrik, hogy a nagy családban bizony nem feltétlenül volt kegyes a nőkhöz a sors, picit illúzióromboló is lehet olyan irodalomkedvelők számára, akik Áprily Lajost, vagy fiát, Jékely Zoltánt gyönyörű verseiről, valamint műfordításaikról ismerik.

Anna a jelkép

A kislány halála egyfajta jelképe is a női sorsoknak – azt a sok-sok vívódást, bánatot, gyötrelmet, ami a Márta, illetve az Ida lelkébe rakódott, Mikecs Anna halála szimbolizálja. A könyv legtorokszorítóbb pillanatai Anna, illetve az édesapja, Mikecs László halála – „Gonoszak az emberek!", állítólag ezek voltak a fiatal értelmiségi utolsó szavai a messzi Oroszországban, ahová kényszermunkára hurcolták 1944-ben.

És hogy honnan a cím? Gyulai Pál 1863-as versében van egy olyan sor, ami talán mindent elmond: Ha valakinek meghal a gyermeke, már nem meséli többet ugyanazt az altatót.

Az Altatóban nagyon lehet érezni Kolozsvár, Nagyenyed, a 19. század végi Brassó, illetve Budapest és Szentgyörgypuszta korabeli hangulatát. Budapest 1945-ös ostromának átélését is kiválóan ábrázolja a szerző, hiszen felmenői nagyon hiteles forrásokként „gondoskodtak" a könyv talán minden lapjáról.

Gerlóczy érezhetően nem rak bele fikciót, a regény mégis nagyon visz, a „nemtudomletenni" kategóriába tartozik. És igenis, jó ugrálni az időben – az író nem lineárisan építette fel a regényt és ezt nagyon jól tette, pont ez a jó benne. Filmek is nagyon sokszor ettől lesznek még jobbak, nem attól, hogy szájbarágnak mindent. Ha elakadnál, a belső borítón ott van a családfa, de közben felütheted az irodalmi lexikonokat vagy a wikipédiát is.

És miért ne olvasnád újra egy míves antikvár példányból (vagy bármiből) Áprily Lajos vagy Jékely Zoltán verseit? Az Altató bár nem irodalomtörténeti mű, mindenképpen hozzátesz ebből a szempontból a két költő életéről eddig ismert tényekhez.

A fotókat is a nyilvánosság elé tárta

A könyv tavaly szeptember 27-én, Mikecs László (Márta első férje) születésének századik évfordulóján jelent meg, volt már kolozsvári bemutatója, de hadd reménykedjünk abban, hogy a kötetet erdélyi könyvbemutató is népszerűsíti majd, s ez érinti többek között azokat a településeket is (Brassó, Parajd, Székelyudvarhely), amelyekhez Áprily életének – ha nem is sokáig – de köze volt.

Az Altatónak már a készülése alatt Facebook-oldala volt, amin a szerző nagyon sok régi fényképet megosztott – ezek, valamint a regény belső borítóján levő családfa is nagyon sokat segítenek a történet megértésében. A borítón egy nagyon régi és nagyon szép csésze van – ezt egy okinawai fotós, bizonyos Kaz Kameshima készítette, aki tavaly több hétig az íróval együtt járta be a család történetének helyszíneit.

Gerlóczy a fotós ittlétéből is mintegy tíz bejegyzésből álló minisorozatot is posztolt a Facebookjára – különben Kaz fotói itt tekinthetők meg. Lélegzetelállító, hogy mennyire másképp lát, mint ahogy mifelénk látnak a fotósok.

De ami a lényeg: még nem beszéltem olyanokkal a környezetemben, akik nekifogtak az Altató olvasásának, és ne olvasták volna ki néhány nap alatt.

(Mikecs Anna - Altató, Gerlóczy Márton regénye, Scolar Kiadó, 448 oldal)