A szerző udvarhelyi, tavaly portréinterjút is készítettünk vele, s olyanfajta prózaíró, akinek – elfogultsággal legyen mondva – szeretem az írásait. Mind a kezdeti novellái, mind pedig a furcsa műfajú Amelyben Ekler Ágostra emlékezünk elnyerték a tetszésemet, de eddigi főművének az idén megjelent Nem kell vala megvénülnöd 2.0 című regényt tartom, még akkor is, ha az előző sem volt kutya (nem mellékesen az Ekler Ágost szövegéből rádiós hangjáték is készült, amit a Kossuth Rádió adott le múlt év végén).

Júniusban a G. Caféban is bemutatták a kötetet, Kudelász Nóbel beszélgetett Nagy Koppány Zsolttal, aki civilben fordítóként és angoltanárként is dolgozik. A kötet belső borítójának fotója is Székelyudvarhelyen készült, a G. Caféban, ezt a portálunknak készült interjú közben kapta lencsevégre Lukácsi Lehel fotós tavaly áprilisban.

A Nem kell vala megvénülnöd 2.0 három részből áll: az elsőben Fényező Nagyjuhász János (egyes szám első személy) a közigazgatásban dolgozik fiatalon (pontosabban egy a szó szoros értelmében vett Sóhivatalban), a másodikban pedig kirúgása után "céges angoltanár" lesz. A harmadik rész egy ellenutópia, ami 2050-ben játszódik: egy hetvenéves öregember bújkál lányának és vejének házában – olyan kort él éppen, amikor az öregek az első számú közellenség, a hatalmat markába kaparintó szervezet üldözi őket, az elfogottakat kivégzi.

Zsolt játszik könnyedséggel hódítja meg az olvasót – annyira töményen sziporkázó, poénos, vicces a szövege, hogy alig várod, hazaérj és kezedbe vehesd, no meg tipikusan az a könyv, aminek a végére érve sajnálod, hogy kiolvastad, mert még további 356 oldalt szívesen el tudnál olvasni belőle.

Főleg a hivatalról szóló első rész hatalmas és lenyűgöző, hiszen olyan világba visz bele (állami közigazgatás, bürökrácia), amiben a kisstílű, frusztrált emberek mindannapos gondolkodásmódja, életvitele ragad meg. Iszonyatosan "erős" rész az például, amikor a "fiatalember" jóval idősebb főnöknőjével eltölt egy wellness-víkendet.

A céges angoltanár olyan embereket tanít, akik már idősődnek és kénytelenek angolt tanulni – ő maga sem tökéletes, kicsit esetlen, de pont ebből nagyon jó részek sülnek ki, bőven megöntözve öniróniával. Nem tudsz nem ráismerni a mai világ jellegzetes figuráira, a cégen belüli seggnyalókra, az öntelt, küldetéstudatos ifjú politikuscsírákra, a jó testű, de nem feltétlenül jó eszű titkárnőkre, a hagyamaszagot nem szerető feleségre és hasonlókra.

Vicc ide, vicc oda, a harmadik rész nagyon lehangoló, mert az öregek behelyettesíthetők bármilyen nemzetiséggel, néppel vagy azokkal, akik nem a többség által kínált "politikai" nézeteket vallják. De ebben is van csattanó, ami feloldja az egészet, azon is elneveted magadat. Ha elolvasod.

Nagy Koppány Zsolt: Nem kell vala megvénülnöd 2.0.

Magvető könyvkiadó

regény, 356 oldal