Kilenc székelyföldi és egy dán képzőművész vett részt az első székelyudvarhelyi művésztelepen, a július 16-26. között a Spanyár-házban rendezett Pulzuson. A telepen elkészült alkotásokat a záró kiállításon, a Haáz Rezső Múzeum Képtárban, egy, a művészek szívhangját is hallató, „Ütős" performansszal megspékelve tették közszemlére.

A megnyitón elhangzottakkal, az alkotások stílusjegyeinek bemutatásával nem fárasztjuk az Olvasót, inkább a saját, nem szakavatott véleményünket, benyomásainkat osztjuk meg. Reméljük, kedvet gerjesztünk a nézelődésre.

Amiként a meghívott képzőművészeket, ugyanígy alkotásaikat sem lehet egy kaptafára ráhúzni – ezért dicséretes, hogy a Pulzus munkáit megfontoltan, két térben helyezték el. A külső teremben a festmények, a belső, még szűkösebb térben a szobrok kaptak helyet.

Sűrített élmények

A szétválasztással azonban nem, vagy csak részben lehet elkerülni az első látásra zavarba ejtő eklektikusságot. A térszűke nem kedvez a sokféleségnek, emiatt első ránézésre nehezen átlátható és befogadható az alkotások sokféle stílusjegyet, látásmódot és technikát felvonultató sokszínűsége – ennek a zavarával küszködik a türelmetlenül mindent egyszerre látni akaró.

Talán ezért is zárkóztak el a válaszadástól és tárták szét tanácstalanul a kezüket többen is a megnyitót követően, amikor az első benyomásról kérdeztem őket: csupán a „nem rossz ez, csak nekem sok" sovány választ kaptam.

A már említett „sok" miatt a Pulzus-munkák befogadása valóban nem egyszerű, de ha úgy térünk be a kiállítótérbe, hogy nem csak nézni, hanem látni is vágyunk, akkor azzal az élménnyel jutalmaznak meg, amivel a mindenkori művészet: nem csak az alkotó lelkéhez, gondolatvilágához kerülünk közel, de saját érzéseinket is felismerhetjük bennük.

Adj időt a művészetnek

Nem érdemes kapkodni. Egy erősebb színfolt, egy épp csak sejthető forma, egy vésőnyomban felejtett gondolatfoszlány, egy „oda nem illő" gyermekrajz, kőbe faragott hitvallás vagy a nemes diófából ránk köszönő életszeretet – általuk a lelkünk mélyére eldugott, egyszerű és tiszta vágyainkkal való találkozás lehetőségét kínálják fel a művészek.

Ahhoz, hogy a Pulzus igazi lüktetésének részesei legyünk, ritmusára ráhangolódjunk, mindenekelőtt időt kell adnunk magunknak a nyugodt szemlélődésre, a fel nem címkézhető dolgok megnevezésére.

Căbuz Andrea, Căbuz Annamária, Kuti Botond, Major Barna, Ütő Gusztáv festőművészek és Chabert Preben, Éltes Barna, Lakatos László, Sánta Csaba és a művésztelepet létrehívó Berze Imre szobrászművészek alkotásai nem csak a Haáz Rezső Múzeum gyűjteményét gazdagítják, hanem – amiként az a Pulzus célja is – szellemiekben is maradandó nyomot hagynak Székelyudvarhely, és az erdélyi kortárs képzőművészet izgalmas és színes palettáján.

A Pulzus-tárlat erejét szeptember 1-ig szívhatjuk magunkba.