Ilyen izgalmas megnyitós-intermezzóra senki nem számított, még maga Ferencz S. Apor csíkszeredai képzőművész sem, akinek egyik Kedves szentje szállt le a falról a földre, egyenesen az előtte sorakozó művészek lába elé.

Mindezt tette szenvtelenül és akkora robajjal, hogy az éppen a Pulzus munkákat méltató Vécsi Nagy Zoltán művészettörténészbe belefagyott a szó, a tisztes számú közönség kisebb szívinfarktuson esett át, majd hangos kacagással tért magához, így még emlékezetesebbé téve a második Pulzust záró és megkoronázó tárlat megnyitóját.

A folytatás nem kétséges, a harmadik művésztelepről már a bevezetőben szó esett. Miklós Zoltán, a szervező és házigazda Haáz Rezső Múzeum igazgatója úgy vélekedett, a tavaly Berze Imre szobrászművész ösztönzésére létrehívott, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközponttal közösen megszervezett székelyudvarhelyi művésztelep harmadik felvonását már hagyományosként fogjuk emlegetni.

Az igazgató köszönetet mondott a művészeknek és azoknak, akiknek anyagi támogatása nélkül nem válhatott volna idén sem napfényes műteremmé a Spanyár-ház udvara.

Retró is, modern is

A második Pulzus termését, a kiállított műveket – amelyek közül kilenc a képtár kortárs gyűjteményét fogja gyarapítani – és az azokat létrehozó kilenc képzőművészt Vécsi Nagy Zoltán, a tábor művészeti vezetője méltatta. Lényegre törő összegezés volt, a látnivaló esszenciáját szűrte le, és nem bonyolódott bele a művek részletes elemzésébe.

A művésztelep az ott született konceptuális művekkel a helyi és a hazai kortárs képzőművészet vérkeringésébe pumpálja a friss vért, lüktetése (köz)ízlésformáló és sikere az egyöntetűen pozitív visszajelzésekben is lemérhető – foglalta össze a Pulzus lényegét, célját és visszhangját Kovács Árpád művészettörténész, a telep másik kurátora.

Véleménye, hogy az alkotásaikban az új idők új dalaival előrukkoló, a modern irányzatokat követő fiatal képzőművészek törekvéseit mintegy legitimálják a velük együtt alkotó idősebb, kiforrott művészek. Régi és új, kortárs és újrafogalmazott klasszikus – mindnek helye van a Pulzuson.

A halott őztől a bölcsőig

Akit a szavak nem győztek meg, annak bizonyítékképp ott vannak a képtár három teremében a Pulzus-művek. Mivel a tábor negyedik napján már belepillantottunk a genezisbe, izgalommal és kíváncsian vettük szemügyre az akkor látottak végső változatát.

Meghökkentett Ferencz S. Apor őzkoponyás, halott cserépmadaras és csipkés állványon díszelgő muskátlival együtt hallgató Kedves szentjeim installációja. Kicsit ismerős a hangulat, de még nem látott Bíró Gábor vibráló Kalonda-kalandja.

Nagyon nőies, nagyon visszafogott, de erőteljes érzelmekkel teli hátteret rejt a nyárádmenti Máthé Edit Békétől békéje és meghökkentő volt a magyar televíziók logóit látni az itthon és az otthon közt ingázó Elekes Károly által újrafogalmazott, Jézust az olajfák hegyén ábrázoló festményen. A laikus házaspár kezébe festőecsetet adott, a naiv vendégelemekkel és egy furcsa idézettel pedig teljessé tette műveit a marosvásárhelyi Bob József.

A sejt, ami mit sem sejt – a slágerszöveg is eszünkbe juthat a csíkszeredai Nagy Melinda Idegen című festményéről, és kereshetjük a jó látószöget, hogy világos legyen Török Ferenc udvarhelyi képzőművész Nézőpontja.

Feketén ring Berze Imre Bölcsője, de nem komor-tömör és szinte törékeny a fából faragott Virág. Szív-füzér kicsiben, nagyban, Holddal, szeretettel, Madaras Péter szobrászművész érzelmekkel teli alkotással van jelen. 

Számunkra tudott újat, izgalmasat mutatni a Pulzus. A kortárs képzőművészetekben való kalandozást ajánljuk mindenki figyelmébe – a Pulzus szeptember közepéig lüktet a Képtárban.