Több mint egy hónapja nyílt meg a Templomok a föld alatt című kiállítás a Haáz Rezső Múzeumban, most elejétől végéig, jó részletesen megnéztük.

A kiállítás egy húszperces filmmel kezdődik, amiben a kiállítás lényegét láthatjuk, hallhatjuk. A Sófalvi András-Nyárádi Zsolt régészpáros majd' tízéves munkáját mutatja be a kiállítás, így a film is, régi és új felvételek segítségével egyaránt. A két régész az elmúlt években összesen tizenkilenc elpusztult, vagy átépített középkori templomot és sírkertet tárt fel, az ezzel kapcsolatos munkájukat lehet közelebbről megismerni.

A képernyő mellett négy fontos lelet látható: a Máréfalván talált Szent Benedek mellkereszt, az S-végű hajkarikák a bögözi templomból, a 17. századi telekfalvi pecsétgyűrű, illetve egy lövétei ruhacsat. Az első terem falán találunk egy részletes leírást a kiállításról, ami, akárcsak az egész tárlat, három nyelven készült el.

Belépve a második terembe, a padlón egy nagy térkép fogad, amin jelölve vannak mindazok a települések, ahol a múzeum régészei középkori templomot tártak fel.

A terem négy sarkában négy kiemelt templom van bemutatva: a telekfalvi, a máréfalvi, a lövétei és a bögözi – mindegyik mellett a legfontosabb leleteket (pénzérmék, kulcs, eszközök, szerszám-, ruha- és ékszermaradványok) kis üvegvitrinekben lehet közelről megszemlélni. Rá lehet csodálkozni arra, hogy évszázadokkal ezelőtt milyen eszközöket, ékszereket használtak az itteni székelyek.

A harmadik teremben külön helyet kapott az 1613-ban tatár-török betörés áldozatául esett homoródszentmártoni erődtemplom, ami az egyik legfontosabb a környéken, ma is felszín felett vannak a falmaradványai.

A Szent László-legenda reprodukciója is ebben a teremben látható: hangszóróból narrátor meséli a legenda részleteit, közben lámpák adják meg a hangulatot, és világítják meg a szóban forgó freskórészletet.

A leglátványosabb része a kiállításnak a régészti feltárás ábrázolása: a látogató lába előtt emberi csontok és a feltárásokból előkerült szentélyrészletek, ajtókeret-darabok hevernek. Mindez nagyon közelről látható, az egésznek pedig olyan a hangulata, mintha tényleg egy romos középkori templomban járnál.

Mindössze egy fél óra a föld alatt, és új élményekkel gazdagodhatunk: ha érdekel, hogyan éltek az őseink, itt első kézből lehet tapasztalatokat szerezni.

Miért jobb, ha nem a megnyitóra megyünk?

 

Egy kiállításon általában a megnyitón vannak a legtöbben. Ez valóban fontos mozzanat, de gyakran mégis jobb, ha picit később megyünk megtekinteni a tárlatot. Nagyjából ezért:

- a megnyitón sokan vannak és jönnek-mennek a kiállított tárgyak előtt, akár el mehet a kedved az egésztől, ha semmire sem tudsz odafigyelni

- sok „szakmabeli" összegyűl, mindenki hangosan vagy félhangosan adja elő a véleményét

- meleg van. Nagyon. A sok nyüzsgő ember miatt ez elkerülhetetlen, bármennyire is szellőztetik a termet, vagy járatják csúcsra a légkondit.

 

Mindez nem azt jelenti, hogy nem kell elmenni a megnyitóra, hanem inkább azt, hogy menjünk el még egyszer az adott kiállításra, amikor időnk és kedvünk engedi, és nyugodt körülmények között nézzük végig.