Meggyőzött a Köztársaság, de még emészteni kell
MEGOSZTÓ
Tweet
Kinek a munkája mennyit ér?
Aki ott volt, látta, szerette, nevetett és vörösre...Nekünk, ha férfiak vagyunk
Mintha az udvarhelyi nők azért ültek volna be erre az...Mi vagyunk az Adria
Arról, hogy hogyan lehet férjhez adni kétszáz aranyért...Fotó: Csedő Attila
ÍRTA: LÁZÁR EMESE
Nagy premier volt február 21-én este a Tomcsa Sándor Színházban: Szálinger Balázs díjnyertes drámáját először mutatták be. Az ősbemutatót követően a nagyérdeműt, a szerzőt, a rendezőt és az igazgatót kérdeztük a látottakkal kapcsolatos, első impressziójukról.
Szálinger Balázs költő, a dráma szerzője
A legjobb kezekben láttam a művemet, nagyon jó emberek kezében, akik a legjobb tudásukat most adták, és becsülik a szöveget. És ez nagyon fontos. És jó emberek. Igen, persze, mindenképpen sikerült életre kelteni a darabot. Felvillantak bennem emlék-hullámok is előadás közben.
Felhozott bennem olyan élményeket, mint például, azt a napot, pillanatot, helyet, ahol ültem, amikor azt az adott jelenetet írtam. Szerintem, ha félre van rendezve a darab, akkor ezek az élmények nem jöttek volna elő. Viszont előjöttek...
Van, akinek ez magas labda | Videó: Csedő Attila, Lázár Emese
Nagy Pál, a Tomcsa Sándor Színház igazgatója
Véleményt mondani az előadásról nekem abból a szempontból nehezebb, mert én láttam a folyamatát, azt, hogy honnan hová jutott. Ahhoz képest, hogy ezelőtt egy héttel még hol álltunk, megkönnyebbülés volt a bemutató. Biztos, hogy jót tett volna, ha több időnk van felkészülni. Úgy gondolom, a Köztársaság nem bukott meg.
Telihay Péter m.v., rendező
Nagyon fáradt vagyok – ez az első érzetem. Nagyon hosszú volt az utolsó négy-öt nap. Ez egyfelől. Másfelől pedig, kicsit olyan ez, mint az úszóedző, aki azon drukkol, hogy beérsz-e a célba? És én azt gondolom: beértünk.
Ha még nem láttad, ha már átélted, néhány képet nézz meg: ilyen volt a Köztársaság születése