Kultúra » Színház

Sokkolt a Bánk Bán

Nem mindenki jött vissza az első felvonás után. Elgondolkodtató színházi kísérletet láthattunk a szentgyörgyiektől. Bánk Bán, másképp.

MEGOSZTÓ PDF email





Hasonló cikkek
fotó: Szász Zsuzsi

Kinek a munkája mennyit ér?

Aki ott volt, látta, szerette, nevetett és vörösre...
fotók: Szász Zsuzsi

Nekünk, ha férfiak vagyunk

Mintha az udvarhelyi nők azért ültek volna be erre az...
ifeszt2

Mi vagyunk az Adria

Arról, hogy hogyan lehet férjhez adni kétszáz aranyért...

bankbanmatray
Fotók: tamasitheatre.ro
szerkesztoÍRTA: KATONA ZOLTÁN
2013. május 09., 12:11
0 hozzászólás. 

A magyar drámairodalom egyik legklasszikusabbikát láthattuk szerdán este a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház előadásában (bemutatója még 2011. szeptember 23-án volt Szentgyörgyön) a székelyudvarhelyi Művelődési Ház színpadán – nem klasszikus, hanem Bocsárdi László-féle kísérleti formában.

És pont ez volt a nagyszerű benne: a hatalmas tér (a színészek az egész nézőteret bajátszották), a sokkoló hatások, a feszült, hangos beszéd, a darab átértelmezése. Az első felvonás után néhányan nem jöttek vissza a terembe, de addig sem volt telt ház.

Bocsárdi rendezése tulajdonképpen „színpadi tanulmány Katona József drámája nyomán", éppen ezért nem lehetett olyan elvárásunk, hogy a darab klasszikus verzióját lássuk.

A díszlet nagyon lecsupaszított, minimális, s akárcsak a színészek jelmeze, minden fekete-fehér – csupán az asztalon levő sertés-étkek színesek, illetve később a magyar korona mása. Az első nevetés-moraj akkor hangzott el, amikor Tiborc (Nemes Levente) fényképzeni kezdte az asztalt.

bankbannemeslevente

A második pedig akkor, amikor egy húsz percet késő néző a terem első felébe ült le – mivel a színészek addig is játszottak a széksorok között, a nézők egy pillanatra azt gondolhatták, hogy ez is része az előadásnak.

A terem két oldalán (rendezői jobbon volt az asztal, a balon egy cimbalmos), illetve a világosító fülke tetején is meg-megjelentek a szereplők, akik közül a címszereplő Mátray László nagyszerűen játszott – persze nemcsak ő, hiszen a többi karakter megformálása sem lehetett könnyű feladat a színészek számára.

Katona drámájában, a szereplők lelkivilágában iszonyatos feszültség lapul, s ez mindegyikükből nagyon harsányan, erőteljesen, sokkoló módon tört ki – s habár az eredeti szöveg erősen csonkolva volt (ami viszont elhangzott, az szó szerint hangzott el), mégis kerek és egész volt az előadás.

A Petur (Szakács László) által vezetett csoport és a Gertrudis (Gajzágó Zsuzsa) sleppjének számító merániak közti konfliktus elemi erővel tör fel néhány jelenetben, a Bánk pedig az ütközőpont a király távollétében – az uralkodó (akárcsak Tiborcot, őt is Nemes Levente alakítja) egyszer, az előadás elején vetített képen jelenik meg egy első világháborús katonadalt dúdolva.

De nemcsak ők, hanem a darab többi szereplője is kitűnően játszott. A király hazatérését és Bánkkal való beszélgetése nem is volt benne az előadásban – ez is aláhúzza, hogy a darabból csak bizonyos részekkel kísérletezett a rendező. Bánk és Gertrudis konfliktusa, a királynő halála nem a színpadon volt ábrázolva, de a véresen, kezében a koronával a térbe visszatérő Bánk látványa igencsak sokkoló volt.

Az említett katonadal a darab végén csendült fel szintén sokkoló módon: fúvószenekar vonult be a színpad elé, miközben első világháborús dokumentumfilm-részletek peregtek a vásznon – Bánk tragédiája pedig a cimbalom emelvényén teljesedik ki.

Egyfajta átívelés ez a magyar történelmen, de semmiképpen nem nemzetieskedő, magyarságféltő értelemben – ez egy színházi kísérlet, amire a közönség vagy vevő, vagy nem.

Az előadás végén kirobbanó, többszöri vastaps jelezte, hogy az udvarhelyi közönség az előbbi kategóriába tartozott.



0 hozzászólás

hirdetes

hirdetes
Hozzászólások | Szabályzat

Hozzászólások Copyright (C) 2009 uh.ro. Minden jog fenntartva."