Te meddig bírod a hazádat?
MEGOSZTÓ
Tweet
Kinek a munkája mennyit ér?
Aki ott volt, látta, szerette, nevetett és vörösre...Nekünk, ha férfiak vagyunk
Mintha az udvarhelyi nők azért ültek volna be erre az...Mi vagyunk az Adria
Arról, hogy hogyan lehet férjhez adni kétszáz aranyért...Aki nem látta, bánkhatja
ÍRTA: KATONA ZOLTÁN
Ki lehet fordítani a Bánk bánt, de úgy is érdekes lehet, ha az eredeti szöveget mondják a színészek és belevisznek valami olyant, ami megdöbbent és elgondolkodtat.
Az Újvidéki Színház produkciója egy vicces csodaszarvas-jelenettel kezdődik, színházi próbát utánozva, majd elkezdődik a dráma rövidített, de klasszikus szövegű változata. Az Urbán András által rendezett Bánk bán minimalista, modern környezetben játszódik, mikrofonos (politikusi) pulpitusok közt. Az öltönyös színészek az előadás elején Guy Fawkes-maszkokban üldögélve méregetik a beülő közönséget.
A régi szöveg azonban tökéletesen hangzik ebben a környezetben, de néha meg-megdöbben a néző: a Melinda után vágyakozó Ottó meztelenül, a nézőknek hátat fordítva önkielégít, Petur bánt és Tiborcot női színész alakítja, a lázadók gyűlésén maszkos, erőszakos emberek acsarognak és esküsznek bosszút. Hátborzongató jelenet. Mint ahogy az is, ahogy a színészek az előadást megszakítva arról kezdenek vitatkozni, hogy kinek mit jelent a hazaszeretet.
Mint az előadás után megtudtuk, ez a rendező egyik műhelymunkájának eredménye volt a próbafolyamat során, a színészek rövid performanszokat adtak elő arról, hogy kinek mit jelent, majd rendezői utasításra egymás hazaszeretetét kigúnyolják, összevesznek, sőt összeverekednek. Majd „visszakapcsolnak" a darabra, aminek egyik központi mondanivalója természetesen a hazaszeretet és az ezt övező legendák körül forog, közben kuruc nótát, első világháborús katonadalt és himnuszokat énekel a társulat.
Mindegyik furcsán hangzik, a magyar után el is kezdődik a taps, de az egyik színész leállítja a közönséget, és játékot ajánl, amivel azt szeretné kideríteni, hogy a jelenlevők közül ki mennyire szereti a hazáját. Akkor kell elhagyni a termet, ha a hallottak valósággá válásakor tényleg elhagyná az ember a szülőföldjét.
Sorolja a helyzeteket: 10 lej az euró, megugrik az inf1áció, 15 százalékos fizetéslevonás a közszférában, általános szegénység, hónapokat késnek a fizetések – itt már páran felálltak és kifele indultak. Embargó Románia ellen, kilépés az Unióból – itt is léptek már páran. Kelet-Romániában zavargások vannak, a rendőrség és a katonaság szállja meg – itt nem, de a „szabadcsapatokat toboroznak a politikai pártok" mondatnál már sokan felálltak, és amikor a sorozásra, a kötelező katonai szolgálatra és az általános hadkötelezettségre tért rá, a közönség nagy része megemelkedett a székéről, a polgárháborút és a „NATO elkezdi bombázni Romániát" már nagyon kevesen bírták ki ülve.
Az előadás utáni közönségtalálkozón elhangzott, hogy különböző reakciók vannak a zárójelenet – az említett játék – megélésekor, ez attól is függ, hogy hol játsszák, mert a volt Jugoszláviában, illetve Szerbiában a felsoroltakat mind át lehetett élni a kilencvenes években. Az előadás egyáltalán nem volt botrányos, sőt: az udvarhelyi közönség civilizáltan ment bele a színész felkérésére a játékba, akkor állt fel, amikor úgy érezte, az előadás végén pedig hosszú perceken keresztül tapsolt.
Tény, hogy kevesen maradtak azok, akik az utolsó mondatig ülve maradtak a teremben – egyesek kitartásból, mások azért, mert kíváncsiak voltak, hogy mi lesz a vége. De eleve kevesen voltak az előadáson, a többszörösen díjazott Bánk bán csak fél házat tudott „összehozni": hogy ez minek köszönhető, nem tudni, csak feltételezések vannak. Az egyik az, hogy az átlagos színházi belépőnél (10-15 lej) többet kellett fizetni (25 lejt), a másik az – és ezt Nagy Pál igazgató is elmondta – hogy bizony voltak olyan nézők, akik előzetesen bejelentkeztek az előadásra, de egy nappal előtte mégis visszamondták, azzal érvelve, hogy „botrányos" előadásra nem kíváncsiak.
Lelkük rajta, bánhatják, hogy kihagyták. A közönség reakciói is különbözőek voltak a beszélgetésen, hiszen volt olyan néző, aki mit sem tudott az előzményekről, a „botrányról" és azért jött el, mert egy klasszikus előadásra számított, de így sem csalódott, más pedig annyira unta még középiskolában az eredeti, klasszikus művet, hogy pontosan ezért a „felfrissített" Bánk bánért jött színházba.
Ma 16 órától bemutatják a dráMÁzat II. kötetet, amibe a nagyváradi Szigligeti Színház, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Magyar Kara és a Tomcsa Sándor Színház által szervezett dráMÁzat II. drámaíró verseny győztes drámái kerültek, ezek közül 17 órától az egyik nyertest, Szmodis Jenő Ultimátum című darabját fel is olvassák a dráMÁzó névre keresztelt előtérben. Ugyanebben az időben a koncertteremben a Makám zenekar gyerekkoncertet tart (este 9 órától a G. Caféban is fellép a magyarországi dzsesszzenekar), 19 órától pedig a sepsiszentgyörgyi Andrei Mureşanu Színház adja elő A szentgyörgyi szent című darabot. Az előadás román nyelvű, de magyar felirat lesz a színpadon.