Befejeződtek a próbák, különleges évadzáró előadással rukkol elő szombaton a Tomcsa Sándor Színház. Nemcsak drága alkotásról van szó, hanem a meghívott művészek is kiemelkedőek a román színházi palettán.

Kis színház, nagy színészek

Mihai Măniuțiu, a Kolozsvári Nemzeti Színház igazgatója rendezte A szebb az élet a halál után című előadást, melynek szövegét kifejezetten az udvarhelyi társulat számára írta.

Mert ilyen kis színpadra, ilyen kis társulatnak, ennyire alacsony költségvetéssel nehéz darabot találni. Egy régebbi szereplőválogatás során megtetszettek neki a színészek, ezért vállalta el a nehezített körülmények között is a rendezést.

„Meg kell próbálnunk a lehetőségeinkhez képest mindig eggyel nagyobbat lépni – szoktuk mondani. Most elérkezett a pillanat. Még akkor is, ha néha föl kell áldozni ezért dolgokat, hiszen a Szebb az élet a halál után költségvetéséből normális, – de inkább mondjuk úgy, udvarhelyi – körülmények között két és fél előadást színpadra lehet vinni. Reméljük, jól döntöttünk" – ismertette sajtótájékoztatón Nagy Pál, igazgató a színház koncepcióját.

Ez a társulat jobbat érdemel

Nagyon homogén, erős társulat, melynek tagjai mind egyénileg, mind csapatban ugyanazzal az energiával képesek játszani. Meghódítottak a színészek, ezért vállaltam el az előadást annak ellenére, hogy tudtam, nehéz körülmények lesznek egy normális színházhoz képest – nyilatkozta a többszörös UNITER-díjas rendező, aki a próbafolyamat alatt három hetet töltött Székelyudvarhelyen.

A „normális színházat" a megvalósításaihoz, teljesítményéhez képest korrektül támogatott színházként határozza meg a szerző-rendező.

„Véleményem szerint a székelyudvarhelyi színház nem megfelelően finanszírozott a teljesítményéhez képest. És ebből nagyon sok nehézség származik: nagyon kevés ember a színpadon, egyetlen, de kiváló fénytechnikus, aki a színpad és az irányító berendezés között szaladgál minden egyes művelet miatt, pazarolva az időt. Ez csak egy példa volt, de mindennel így van. Ahhoz képest, amit eddig ez a színház felmutatott – hiszen beválogatták az Országos Színházi Fesztivál lehetséges meghívottjai közé – nagyon alacsonyan finanszírozott" – mondta Măniuțiu.

Nem az emberek minőségével, kvalitásaival van baj, a hiányosságokat az alultámogatottság okozza. A színház egy közszolgáltatás, ezért közpénzből kell finanszírozni – mondta a lyoni nemzetközi színházi fesztivál igazgatójának szavait idézve.

Metafizikai kabaré

Măniuțiu egyik színészt sem akarta kihagyni az előadásból, ezért inkább létrehozott nekik egy speciális darabot, amelyben mind egyénileg, mind csapatban megmutathatják, mire képesek. Olyan lesz, akár egy workshop – ecsetelte a rendező.

Műfaját tekintve a szöveg forgatókönyv, és nem dráma, csak ő tudja színpadra állítani, az előadás pedig a szerző-rendező saját gyártmányú meghatározása szerint metafizikai kabaré. A tánc, a zene és a szöveg egyforma hangsúlyt kap benne, tehát még táncszínház is.

Színházközeli forrásokból tudjuk, hogy a díszlettervező természetfeletti jelenségeket is megvalósított a színpadon, és a rendező feltett szándéka ellenére nem feliratozzák az előadást – állítólag azért, mert nincs hozzá felszerelés.

Tudor Lucanu, a Kolozsvári Nemzeti Színház díszlettervezője volt a felelős a színpadi képért, az anyagi források hiánya miatt számos színpadi kelléket saját kezűleg készített el, ezért ő már két hónapja leutazott Udvarhelyre. A koreográfiát szintén neves művész tervezte, Vava Ștefănescu személyében, a zenei remixekért Ștefan Ursachi felelt, a dramaturg Demeter Kata volt, a fényt és a hangot pedig Toásó István, illetve Lőrincz József hozza a söröző nyári teraszára.

Szereposztás:

Pista: Antal D. Csaba

Márta: Fincziski Andrea

Imola: Jakab Orsolya

Csongor: Tóth Árpád

Gizike: László Kata

Marika: Vidovenyecz Edina

Gyula: Szűcs-Olcsváry Gellért

Gyöngy: Varga Márta

Rózsa: Mezei Gabriella

Miklós: Nagy Csongor Zsolt

Béla: Dunkler Róbert

Laci: Barabás Árpád