Nagysikerű erdélyi turnén van túl a Csík Zenekar: a hatállomásos koncertsorozat minden helyszínén gyakorlatilag telt ház fogadta őket. Mint Miklós Levente-József turnémenedzsertől megtudtuk Nagyváradon, Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Csíkszeredában és Kézdivásárhelyen összesen kétezerötszázan váltottak jegyet a produkcióra.

A koncertjegy ára 40-45 lej volt, Magyarországon átlag 3-4 ezer forintba kerül egy Csík Zenekar-belépő. A turnén nem volt vendégénekese az együttesnek (főleg nyári fesztiválokon szoktak vendégeskedni a Csík-fellépéseken Kiss Tibor, Lovasi András, Hobo, Presser Gábor és mások), minden állomáson nagyjából ugyanaz a másfél órás műsor hangzott el.

A szombat esti székelyudvarhelyi koncertre már napokkal előtte elfogytak a jegyek – néhány sor pótszéket is be kellett tenni a művelődési ház nagytermébe, hogy mindenki elférjen: a 437 ülőhely mellé így még kb. 20-30 nézőt hozzátehetünk. Az együttes pontosan negyed nyolckor kezdte a koncertet és háromnegyed kilenckor fejezte be – a másfél órában minden fontosabb feldolgozást, ismertebb dalt eljátszott.

2011 őszén is járt nálunk a Csík Zenekar, s akkori írásunknak talán minden szava igaz a mostanira is. Ez egy olyan összeszokott csapat (idén fennálásuknak 25. évét ünneplik), hogy a másfélórás műsorát gyakorlatilag hibátlanul adja le (ezt írtuk legutóbb a Quimbyről is), profizmussal és a közönség iránti alázattal.

Akárcsak legutolsó stúdiólemezét (Lélekképek, 2011), a koncertet is a Juhmérés Mérában című kalotaszegivel kezdték Csík Jánosék, majd kis Kárpát-medencei kanyarokkal Hobóhoz érkeztünk, a Viharban születtem (Közép-európai hobo blues II.) című dal ugyanis feldolgozásra került A széki hobo című szerzeményben.

Aztán jöttek sorban az ismert feldolgozások, a Kispál és a Borz (Csillag vagy fecske, De szeretnék), a Hobo Blues Band (Hajtók dala), a Quimby (Fekete L'amoure), illetve – némiképp meglepetésre az Illés együttes Kugli című szerzeménye. Nem maradhatott el a Te majd kézenfogsz és hazavezetsz (Presser Gábor), illetve az Én vagyok az, aki nem jó című dal sem.

Zárószámként, ráadásként a Most múlik pontosan hangzott el – no meg egy nagy vastaps.