Gondoltad volna, mekkora munka kell ahhoz, hogy megszülessen egy filmrészlethez a találó zenei aláfestés? Szokott elszorulni a torkod egy-egy szomorú jelenetnél? Nevettél már úgy filmen, hogy igazából nem is tudtad, mi vicces rajta?

A székelyudvarhelyi születésű, Svájcban élő Török Sándor még csak kacérkodik a filmzeneszerzéssel, de máris nemzetközi elismerést szerzett: hetvenkilenc jelentkező közül ő nyerte el a legjobb fiatal zeneszerző díját a filmzenészek világversenyén, a múlt héten Belgiumban megtartott Genti Filmfesztivál 16. World Soundtrack Awards (WSA) díjátadóján.

Díjjal robbant be a zeneszerzők közé

A 34 éves zenész immár kilenc éve él Svájcban, a Berni Művészeti Főiskolán szerzett diplomát. Azóta szabadúszó zenészként több szimfonikus zenekarban és könnyűzenei együttesben is játszik. Főként nagybőgőzik, de a basszusgitár sem ismeretlen számára.

A zeneszerzés még új terület neki, valamikor tavasszal döntötte el, hogy szeretné ezt is kipróbálni. A filmzene világa viszont ismerős számára: Svájcban már évek óta a 21st Century Symphony Orchestra nagybőgőse, amellyel rendszeresen játszanak nagyszabású filmzenei koncerteket. Ez azt jelenti, hogy a szimfonikus zenekar élőben lép fel, háttérben a kivetített filmmel.

„Ez az élmény, a kép és a zene kölcsönhatása fordította a figyelmem a zeneszerzés felé" – ismertette Sándor. A WSA versenykiírását akkor fedezte fel, amikor filmrészletek után kutatott, hogy gyakorlatként zenéket írjon hozzájuk, és összeállítson belőlük egy portfóliót. A pályázatra a hatvanas évek egyik híres bűnügyi sorozata, a Roger Moore nevével fémjelzett A szent filmzenéjét kellett újraalkotni.

Török Sándor pályamunkája:

„Gondoltam, ha már úgy is időt fektetek a munkába, akkor jelentkezem a versenyre is. Titokban reménykedtem, hogy bekerülök a döntőbe, de azt nem hittem, hogy sikerül megnyernem. Még eléggé zöldfülű vagyok, mint filmzeneszerző, de a díjjal remélem, fel tudom kelteni néhány rendező figyelmét, és hamarosan az első felkérésemen dolgozhatok" – fogalmazott a díjátadó után néhány nappal, még jócskán az élmény hatása alatt.

Elmondása szerint úgy meglepődött az eredményhirdetésen, hogy azt sem tudta, mit mondjon, amikor átveszi a 2500 eurós díjat. Nem csoda: Török Sándor ezzel közel nyolcvan jelentkező közül azt az elismerést vívta ki, amelyet korábban Hans Zimmer is megkapott.

A hangulatfokozás művészete

A filmzeneszerzés különleges műfaj, az alkotás elég komoly csapatmunkát igényel. A filmzeneszerző mindig a képhez ír zenét, abból is nyer ihletet. Legtöbb esetben a jelenet hangulatát kell erősítenie, például a szomorúságot, hősiességet, de akár komikus felhangot is lehet így adni egy jelenetnek.

A tervezés már a filmforgatás előtt megkezdődhet: a zeneszerző megkapja a forgatókönyvet, az alapján már lehet néhány ötlete, hogy milyen stílusú zene passzolna a film, a jelenetek hangulatához – magyarázta Török Sándor, aki zeneileg „mindenevő", minden stílusban megtalálja azt, ami magával ragadja.

A tulajdonképpeni zeneszerzés az utómunkálatok során zajlik, miután a filmet leforgatták és összevágták a jeleneteket – ez tehát sok esetben az alkotómunka utolsó 3-4 hónapja, az utolsó „kreatív munka", mielőtt a film megjelenne.

Ekkor a zeneszerző a rendezővel együtt végignézi a filmet, és megbeszélik, hol és milyen zene kellene a filmbe (a munkafolyamat neve spotting session). Ezután kezdődik a tulajdonképpeni zeneszerzés. Miután a zeneszerző kidolgozta a zenei témákat, megmutatja a rendezőnek, és addig csiszolják azokat, amíg minden jelenetnél közös nevezőre jutnak – ismertette Sándor.

A lényeg, hogy a kép és a zene szinkronban legyen, figyelni kell például arra, ha van egy hirtelen képváltás, új jelenet kezdődik, de az olyan csúcspontokra is, mint például egy robbanás. Ha megvannak a zenék, következik a hangszerelés, majd felveszik a művet, elvégzik a speciális utómunkákat (keverés és masterelés), végül a kész felvételeket a kép alá helyezik.

Napi két perc zene

Sándor A szent bevezetőjére 2 perc 42 másodperces zenét írt, amelyet körülbelül három hét alatt készített el, ezt az időt soknak érzi.

„A filmiparban bevett szokás, hogy egy zeneszerzőnek nagyjából átlagosan két perc zenét kell írnia naponta – legalábbis ennyi időt számítanak a filmzenére a produkció tervezésekor. Persze ez nagyon szubjektív, attól függ, milyen típusú zenéről van szó. Vannak napok, amikor egy zeneszerző egy hangot is nehezen tud írni, és van, amikor nagyon gyorsan sokat" – fogalmazott.

A nemzetközi elismerés még a tapasztalt zeneszerzők körében is különleges, nemhogy egy pályakezdő számára. Egy ilyen ígéretes kezdet után Sándor nagy eséllyel kap majd felkérést rendezőktől, hogy megvalósítsa új álmát. No meg talán ezentúl mi is jobban figyelünk a hangulatfokozó filmzenékre, tudva, hogy talán egy udvarhelyi komponálta őket.