Valamikor a Palló Imre Művészeti Szakközépben kezdte, de már akkor kacsintgatott a zeneszerzés felé – habár akkor még csak zenetanárnak akart visszajönni az iskolájába. De jókor volt jó helyen és nem középiskolai tanár lett belőle, hanem elismert zeneszerző. Cári Tibor életútja, elbeszélve.

Mikor, milyen körülmények között kezdtél zongorázni?

Négy éves koromban láttam a tévében egy zongoristát s az volt az én kérésem, hogy én is olyat akarok, apu... Édesapám egy évre rá hozott haza egy zongorát, ő amatőr zenészként már dolgozott, örömmel fogadta ezt a kérést, és már ötéves koromtól elkezdtem zongorázni.

Kik tanítottak Udvarhelyen és hol?

A Palló Imre iskolába jártam, Fazakas Irén volt a tanárnőm, tizenkettedikben pedig Szőnyi Zoltán is tanított, ő egy vásárhelyi híres tanár, aki sok önbizalmat adott és aki felkészített az egyetemi felvételire.. Az volt az elképzelésem, hogy elvégzem az egyetemet és hazajövök tanítani, ennél tovább akkor nem tudtam nézni, mert nem gondoltam, hogy zeneszerzéssel fogok foglalkozni, illetve arra, hogy ezt fogom csinálni és hogy volna igény az én zenémre.

Ez mikor jött? Mikor billent át a mérleg a zeneszerzés javára?

Úgy gondolom, hogy a megfelelő helyen, a megfelelő időben voltam a megfelelő ember mellett. Ő Victor Ioan Frunză rendező volt, aki egy eseményen hallotta a szerzeményeimet és azt mondta, hogy még írjak zenét, mert nagyon jók. Aztán egy fél évre rá Balázs Attila (a Temesvári Csíky Gergely Színház igazgatója) segítségével, akivel közben megismerkedtem, felkért, hogy egy előadásához írjak zenét. Ez Ionesco Lecke című darabja volt a temesvári magyar színházban.

Ezek szerint már azelőtt írtál saját dolgokat.

Persze, már a líceum idejében, az első szerzeményemet itt játszottam az udvarhelyi művelődési ház koncerttermében az egyik gólyabál alkalmával. Tudták az osztálytársaim, mert néha játszottam a szerzeményeimet, de akkor nem volt az cél, hogy színpadra kerüljenek.

Rengeteg Frunză-rendezéshez írtál zenét, talán fogalmazhatok úgy is, hogy a „házi" zeneszerzője vagy...

Igen, így van, több mint tíz éven keresztül. Az első két évben még dolgozott más zeneszerzőkkel is, de utána csak velem. Bárhol dolgozott, mindig ott voltam vele. Az utóbbi két évben volt egy ilyen kilazulás, kevesebb pénz volt egyáltalán a színházakra, a zeneszerzésre, s tudván azt, hogy a produkciói elég drágák, emiatt néha le kellett mondjon a zeneszerzőről.

Más színházak más darabjaihoz is írtál zenét, nemcsak a Frunză-előadásokhoz. Hol és mennyit?

Az országban több színházban is dolgoztam: Bukarest, Nagybánya, Nagyvárad, Brăila, Târgoviște, Arad, Temesvár stb., illetve Magyarországon, Budapesten és Dunaújvárosban.

Hogy működik? Amikor felkérnek egy darab zenéjének megírására, miből ihletődsz, mi a fő szempont? Egyszer elolvasod a szöveget?

Igen, először elolvasom, de nem az a fő szempont, hanem a rendezővel való beszélgetés, hogy mi az elképzelése. Nekem az is nagyon fontos, ha látok díszletterveket, meg ami még nagyon sokat segít, a próbafolyamat, mert azok alatt hangulatot szerzek.

Nagyon fontosak a benyomások, én hangulati ember vagyok, hazamegyek, leülök a zongorához, sőt már a próba alatt is hallom belülről, hogy milyenszerű kell legyen, milyen világa kell legyen a zenének.

Gondolom, hogy akkor a filmeket is másképp nézed, a bennük levő zenét másképp hallgatod – pláne akkor, amikor nem olyan zenéről van szó, ami ismert, hanem a filmhez készült.

Mindig figyelem. Nagyon sok zenésznek a betegsége az, hogy analitikus szemmel hallgatja a zenét, hogy van a zene használva a jeleneteknél, hogy vannak használva a hangszerek, hogyan éri el azt a bizonyos hatást. Főleg azért, hogy tanuljak.

Mi a legfontosabb? Mikor ír jó zenét egy színházi zeneszerző?

Akkor, amikor van egy kölcsönös találkozás. Amikor megtalál a történet, ami talál az én zenei világommal. Mert néha ez is problémát okozhat, hogy egy olyan típusú előadáshoz írok zenét, aminek nem hat rám a története, nem mond semmit vagy maga az a zenei stílus nem tetszik, amit kérnek.

Ilyenkor meg is esik, hogy vagy a zene marad meg csak, vagy nagyon különválasztódik. A zeneszerzőnek az a jó, ha emlékeznek a zenéjére, de néha az a jó, hogy észre sem veszik, hogy volt-e zenéje, annyira szerves részévé válik az előadásnak.

Amikor reklámzenét írsz, akkor is feltevődik ez?

Nem. Nem írtam olyan sok reklámzenét, de abban, amit írtam, mindig az időtartam a legfontosabb. Hogy milyen hosszú legyen, a zenei hangsúlyok fontosak, legalábbis így dolgoztam eddig.

Filmzenéket is írtál, milyeneket?

Az első filmzenei munkám Bukarestben volt, egy egyetemistának a vizsgafilmjéhez, utána pedig Bálint Arthur Bujdosók című filmjéhez.

Milyen felkéréseid, terveid vannak?

Május-júniusig bőven van munkám, jelenleg dolgozom Bukarestben Victor Ioan Frunzával, Temesváron a magyar színházzal pedig készülünk egy új darabbal, ezenkívül írok egy dokumentumfilmhez és két rövidfilmhez zenét, de egy nagyjátékfilmmel is elkezdtünk dolgozni, jövőben pedig egy Pesten elkészülő animációs filmhez. De Kolozsváron és Nagyváradon is dolgozom. Lehet, hogy Udvarhelyen is fogok, tehát minden hónapra lesz egy bemutató.

Udvarhelyhez mi köt?

Valahogy úgy érzem, hogy Udvarhely nekem egy megnyugvást jelent, pihenést, még akkor is, ha csak egy-két napra jövök és rohanok is tovább. Ha van alkalmam, mindig úgy próbálom rendezni a dolgaimat, hogy ha a közelben járok, akkor hazajöhessek. Édesanyám itt él.

Aminek nagyon örülök, hogy most már kezdek úgy is idejárni, mint zeneszerző, mert dolgoztam az itteni színházzal meg a táncműhellyel is. Ennek örülök, mert elég hosszú idő telt el azzal, hogy csak reménykedtem, hogy hátha hívnak.

Cári Tibor

 

1979 január 19-én született Székelyudvarhelyen, a zenei középiskola után Temesvárra járt konzervatóriumba. Eddig több mint 80 színházi előadáshoz, filmhez, reklámhoz írt zenét, szerzeményei egy részét A színház zenéje címmel élő koncerten is játssza.

Jelöték a magyarországi Színikritikusok Díjára 2000-2007-ben (az Új Színház Peter Weis: Marat-Sade előadásának zenéjéért), elnyerte a Nemzetközi Atelier Színházfesztivál díját 2006-ban (W. Shakespeare: A Windsori víg nők zenéjéért), valamint a Magyar Kulturális Minisztérium díját 2002-ben (Eugen Ionescu: Lecke című előadása zenéjéért).

https://soundcloud.com/cari-tibor