Vasalt ruha, óvszer, pálinka a csomagba, bakancs rákötve, hideg sör a kézbe és Budapest érintésével, stílusosan Rockervonaton hangolódva kezdődhetett az egyhetes zúzás! Saját strand, homokos part, fürdőruhás lányok, az árnyékos (!!!) kempingből kilépve, magába a Rockmenyországba csöppen az ember. Kell ennél több?

Mindjárt az első napon Rómeó Vérzik, Road, Kovbojok a felhozatal, csak hogy tudd, hova érkeztél. Mint minden fesztiválon, itt is az első nap a vízválasztó és nem csak a csajok terén -mert hát kinek van kedve a hét további részében a lepattanókra menni-, hanem az elfogyasztott alkoholmennyiség terén is. Aki nem bírja a 6 éjszakányi tömény vedelést, azt ki kell ábrándítsam: rossz rendezvényen jár. A keddi napon az Agnostic Front hozta a tőlük már jól megszokott vaskos Premium minőséget, míg szerdán a Korpiklaani, és Hétköznapi csalódások csemegéit tekinthettem meg koránt sem kultúrlényként.

Az egész fesztivál legütősebb része pedig csak a csütörtökkel kezdődött. Hangolódásképpen egy szolidabb Depresszióval indítottunk, hogy 9-től kezdetét vehesse a várt Hardcore őrület, a Don Gatto, Biohazard, Hatebreed triótól. Aki ezen a napon nem dobta el a haját, az több mint reménytelen...

Péntekem a józanodás jegyében telt, de a szaharai hőség ezt nem segítette, sőt: rá is csak rádobott egy lapáttal. Néhány gyógysör után egy kis úszkálás mellett tettem le a voksomat és bíztam benne, hogy a szervezők is érzik gyengeségemet, legalábbis a programot böngészve és abban a kicsit könnyedebb műfajokat látva megnyugodtam. Mit ad Isten, egyszer csak mellettem pancsol Kalapács Józsi, röpke 40 perccel a fellépése előtt, bezzeg, ő túlléphette a bóják szabta határokat...

Aki azt olvasta ki az előbbi mondatokból, hogy alig vártam a végét, nagyon téved. Hát nem! Csak erőt gyűjtöttem a szombatra. Mert nem is rakhatta volna föl a pontot ennek a remek hétnek a végére mint egy jó farkaskodás Akeláékkal, az éneklősebb közönségnek pedig egy hamisítatlan Kőbánya blues Deák Bill Gyulával, István, a király és Honfoglalás részletek az Attila Fiai Társulat jóvoltából, a acélszívű rock katonáinak Ossian, és az eddigi maratonokról méltatlanul hanyagolt nemzeti vonalat képviselő Ismerős Arcok tette felejthetetlenné.

A hét egészét tekintve az Off-Rock programokkal idén sem voltam kibékülve, még van mit csiszolni rajtuk, de minőségi javulás észlelhető. Ugyanez elmondható a kajáldákról is, különösebben nagy elvárásaim nem voltak, mert hát mégsem a gasztrokulturális sokrétűségről kell szólnia egy Rockmaratonnak, de itt minden van, amit csak szem-száj el tud képzelni. Még kevésbé voltam igényes az ital felhozatalt illetően, ezen a téren a több mint elfogadható árak (persze, ezen nagyot nyom a latban a válságkocsma) ellensúlyozták és feledtették a végtelen sorban állás bosszús perceit / félóráit......

A Malomvölgyet már kinőttük, a Szalki-szigetet már belaktuk! 2016-ban minden partyarcnak kötelező a megjelenés a Rockmaratonon!