Udvarhelyi hegymászók is meghódították az egyik legszebb svájci csúcsot
MEGOSZTÓ
Tweet
Szécsi a világ tetején (videó)
Volt francia válogatott labdarúgók méltatták a...Mi adjuk az egész román válogatottat
Ráadásul címvédőként utazunk a franciaországi...Ha október eleje, akkor irány az Ivóvölgye!
XI. kiadásához érkezett az Ivóvölgye...Jó időben, kemény mászás után értek fel a csúcsra
ÍRTA: KATONA ZOLTÁN
Múlt héten, július 15-én reggel ért fel a négy székelyföldi hegymászó a Piz Badile 3 308 méteres csúcsára, amit hosszas felkészülés előzött meg. A székelyudvarhelyi Aquila Sport Klub szervezésében két sepsiszentgyörgyi (Wagner Attila és Német Albert), valamint két udvarhelyi hegymászó, a hegyimentőként is ismert Szikszai Attila, valamint Toásó István vettek részt a sikeres mászáson.
Toásó a kilencvenes évek elején kezdett hegyet mászni, többször járt a Mont Blancon, mászta meg a Matterhornt (hasonló technikával, mint most a Piz Badile-t), de volt Dél-Amerikában az Aconcaguán is, illetve a Himalájában a Cso-Ojun is – utóbbinak a csúcsát nem sikerült meghódítani, de 8000 méter felett járt. Szikszai a nyolcvanas évek óta mászik, volt az Andokban, a Yosemite-parkban, de a Mont Blanc, a Matterhorn, a Grossglockner csúcsait is meghódította.
Az Alpok egyik legszebb csúcsát, az északi fal hat klasszikusának egyikét Riccardo Cassin és társai hódították meg először 1937. július 14-16-án – a négy székelyföldi hegymászó pontosan 78 évvel az első mászók után ért fel a Piz Badile csúcsára. Az ötlet még tavaly jött, akkor egyezték meg, hogy ezt a csúcsot fogják megmászni 2015 júliusában. Mint Toásó elmondta, a hegymászó szezonban naponta négy-öt csapat is megmássza – a székelyföldi csapat a klasszikus, Cassin által járt úton ment fel a csúcsra. Tömör szikláról van szó, amin ugyan a biztosítóhelyek megvannak, de nagyon sok önbiztosítást kell, hogy vigyen a hegymászó magával. Ékek és frendek, hegymászókötelek a legfőbb felszereléseik, a helyszínre érve az időt, az utat határozták meg.
„Számunkra az volt a legfontosabb, hogy időben a hegy alá érjünk, nézzük meg a beszállási pontokat, és aludjunk egy teljes éjszakát, hogy pihenten tudjunk indulni" – mondta Toásó. 8-10 óra az út mászása, de egy mászás közbeni tévedés három óra pluszt jelent – ez a székelyföldi hegymászókkal is megtörtént, így néhány száz méterre a csúcs alatt kénytelenek voltak bivakolni. A bivakolás a hegyen, bivakzsákban való pihenést, alvást jelenti, ez a Piz Badile-n úgy történt, hogy biztosítókötelek segítségével rögzítették egymást és a sziklahasadékokba bebújva pihentek néhány órát.
Az utat másnap reggel (július 15-én, szerdán) folytatták és hamar fel is értek a Piz Badile csúcsára, ami alig több mint egy négyzetméter. Toásó azt is elmondta, hogy voltak ugyan meglepetések a hegyen, például volt olyan általa megtett húsz méter, hogy semmiféle biztosítást nem tudott használni, ugyanez Wagnerrel is megtörtént.
Az időjárás kitűnő volt, a visszaútjuk azonban nem volt könnyű, az északi úton jöttek le, nem mindig találták meg a falban a biztosítószegeket, és nehéz, kikerülhető szakaszt is meg kellett mászniuk, így csak július 16-án estére értek vissza a hegyről.
Toásó és Szikszai sikeres mászáson vannak túl, a Piz Badile megmászása egybe kovácsolta a négyes csapatot, így az is elképzelhető, hogy jövőben még vállalkoznak újabb expedíciókra vagy falmászásokra.