A második „sóvidéki Herkules" (az első a parajdi Keresztes Lajos volt, aki az 1928-as amszterdami olimpián lett a könnyűsúlyú kötöttfogású birkózás aranyérmese) születési dátuma évtizedekig nem volt egyértelmű, a lexikonok általában október 28-át adják meg, például a Wikipédia is. A néhai Szőcs Lajos korondi tanító azonban néhány évvel ezelőtt tisztázta ezt a dátumot: Lőrinczet a korondi anyakönyvi hivatalban 1911. október 29-én anyakönyvezték, születésének dátuma október 23.

Az 1936. évi berlini olimpián Lőrincz a svéd Svensson legyőzésével lett aranyérmes, de akkor már évek óta Magyarországon élt, sőt két évvel azelőtt országos bajnoki, majd a stockholmi Európa-bajnoki aranyérem is a zsebében volt. Sorsa sajnálatosan nem úgy alakult, ahogy általában az olimpiai bajnokoké: a második világháború után Argentínába vándorolt ki, ott is hunyt el.

Az említett néhai Szőcs Lajos a rendszerváltás után több cikkben és kiadványban állított emléket az elfelejtett birkózónak, a tévés Becze Zoltán is több, kisebb-nagyobb filmet készített róla. Lőrincz Márton nevét Korondon sportcsarnok és birkózó-emlékverseny is őrzi. Internetes kutakodásaink során viszont a Blikk róla szóló cikkét is megtaláltuk.

Talán nem is az a fontos, hogy mikor született, hiszen az a néhány nap eltérés nem mindenkit érdekel. Sorsának üzenete viszont az, mint a mesebeli szegény kisfiúé: azé, aki elindult és szívósságával, akaraterejével térdre kényszerítette a világot – maradandót alkotott, példát mutatott. Akkoriban a sport volt az egyetlen olyan dolog, amiben egy egyszerű szegénylegény is bizonyítani tudott – annyira, hogy a sportág aranyérme az övé lett.

A mi feladatunk pedig az, hogy őrizzük emlékét és abban reménykedjünk, hogy Korondról vagy környékéről ismét kikerül egy olyan sportoló, aki a nyomába ér, illetve megismétli a teljesítményét. Hogy nagyapáink után mi is tudjunk saját olimpiai bajnokunknak örülni.