A grund, illetve a grundfoci hallatán az embernek a rossz pályákon, de nagyon jól játszó kisgyerekek jutnak az eszébe. Olyan gyerekek, akik naphosszat labdát rúgnak, rongyból, bőrből vagy gumiból, s aztán felnőtt korukban ismert labdarúgók, sztárok lesznek. Puskás Öcsi és Bozsik Cucu gyerekkorában a kispesti grundon, Ronaldo a riói Copacabanán tanult focizni.

Az udvarhelyi legények valamelyik iskola udvarán vagy a tömbházak közötti kispályákon egymástól leshették el a játék fortélyait, tanulhattak meg esni, lőhettek hatalmas gólokat a háló nélküli kapukba.

Szőcs Laciék is innen nőttek ki

Amit Brazíliában a tengerparti homok, azt az elmúlt évtizedek Romániájában a lakótelepi betongrundok, játszóterek jelentették. Amennyiben ezeket helyi viszonylatban grundoknak lehet nevezni, akkor azok voltak a hetvenes-nyolcvanas években, holott több is eltűnt közülük, mert veteményessé alakultak át vagy éppen garázst, később lakóházat építettek rájuk. A lakótelepeken akár a fémből készült szőnyegporoló is megtette kapunak.

Lebetonozott, karban tartott, mindenki által megközelíthető és ingyenes focipálya ma két lakótelepen van: az egyik a Bethlen-negyedi csorgó fölött, a garázsok mellett, a másik a Tábor-negyed felső részén, az egyik tízemeletes tömbháznál. Egykor rosszabbul néztek ki, a polgármesteri hivatalnak, illetve a Közösségi Alapítvány kalákájának köszönhető, hogy ilyen állapotban vannak. Bár a hálók le vannak szaggatva a kapukról, a beton egyenes, nem töredezett, lehet focizni rajtuk, ha nagyon akarja a lurkó.

A csorgó fölötti pályán egykor olyan kisgyerekek kergették a labdát, mint Szőcs László vagy Szécsi Barna, hogy az elsőligás teremfocicsapat két ismert sportolóját említsük. Akkoriban még nem volt beton a pályán, homokos, földes grund volt, fűcsomóba is lehetett botlani, ettől függetlenül Szőcs gyermekkorában itt (is) tanulta meg azokat a cselsorozatait, amikkel a sportcsarnokban az FK színeiben vagy a válogatottban őrületbe kergeti az ellenfél védőit. Most éppen nem, mert vállműtéten van túl, remélhetőleg minél hamarabb felépül.

A betonról a stadionba

A Tábor-negyedi kazánház melletti pályán, illetve az Orbán Balázs iskola pályáján a nyolcavanas években gyerekként is kitűnt a tehetségével Dénes Barna, Demény Norbert, Miklós Sándor, Tarcsafalvi Csaba vagy Vătămăniuc Sándor, de még többet is sorolhatnánk – mindannyian éveket húztak le a város futballcsapataiban, a Hargitában vagy a Budvárban, a többszörös országos bajnok teremfocicsapat alapemberei is voltak egykor.

Ehhez természetesen az is kellett, hogy legalább 5–8 osztályos koruktól rendszeresen edzésre járjanak. Akkoriban minden iskolában volt osztálybajnokság, a szintén aszfaltozott minifocipályán (műgyep csak 2006 óta van rajta) pedig utcabajnokságot is tartottak évente. Apropó utcabajnokság: a 1996-os döntő az akkor 12 éves Szőcs László góljaival dőlt el...

Egy másik ilyen „műhely" volt a Tompa László általános iskola pályája, ezen nőtt fel pl. Albert István vagy Botorok János is, akik szintén elismert labdarúgók, majd edzők lettek a városban. Akárcsak a legtöbb oktatási intézménynél, a volt „egyes" iskolánál (a régi rendszerben a Tompa László volt az 1-es, az Orbán Balázs a 2-es, a Palló Imre a 4-es, a Bethlen Gábor a 6-os, a Móra a 7-es iskola) is zárt kapuk fogadják az odalátogatót délután. Az oktatási intézmények biztonságáról szóló írásunkban részleteztük, hogy miért van ez így.

Lányok is már, nemcsak legények

Az FC Székelyudvarhely különböző korosztályú (a 6 évesektől a 18 évesekig) labdarúgó csapataiba összesen 230 gyerek jár futballozni – Botorok János, aki a felnőtt csapat vezetőedzője is egyben, portálunknak elmondta, hogy edzésekre három műgyepes pályát (a sportcsarnok mellettit, a minifocipályát, illetve a Bethlen Gábor Általános Iskola műgyepét) és a sétatéri stadiont használják, most épül az új, szintén műgyepes futballpálya a régi salakpálya helyén.

Télen általában a Rákóczi Centerben és a Kós Károly Szakközépiskola termében tartanak edzéseket. Arról, hogy mennyire egészséges ma betonozott szabadtéri pályákon játszani, Botoroknak határozottan pozitív a véleménye. „Edzéshelyszínnek nyilván nem alkalmas, de grundfocinak tökéletes. Annakidején mi is azt néztük, hogy hol van ennyi hely, amin lehet egyet focizni" – mondta Botorok, hozzátéve, hogy nem csak az említett betonpályákon fociznak a gyerekek, hanem hét végén a sportcsarnok mellé és a minifocipályára is bemennek, mert lyukak vannak a kerítésen, s ha nem rongálnak, nem is baj, hogy ott vannak.

Amit jó húsz-huszonöt évvel ezelőtt elképzelni sem mertek egyesek, mára megvalósult: a Vasas Femina FC jóvoltából már nemcsak a kissrácok, hanem a lányok is járhatnak edzésekre, mint László Béla klubelnöktől megtudtuk, a különböző korosztályaikban több mint hatvanan járnak rendszeresen edzésre.

Tény és való, grundon inkább srácokat lehet látni: lehet, hogy nem lesz belőlük elismert sportoló, de fejlődésüknek jót tesz egy kis csapatjáték még akkor is, ha néha lehorzsolódik a bőr a térdükről.