A Magyarok a világ nyolcezresein expedíció-sorozat két tagja, Mécs László és Kollár Lajos hegymászók tartottak előadást hétfőn este a Digital 3 Televízió nagytermében az Erdélyi Kárpát Egyesület meghívására. A kétórás előadáson a tíz Himalája-expedíción készített felvételekből összeállított filmet mutatták be – ezek nagyrészt a májusban elhunyt Erőss Zsolt felvételei voltak.

A filmvetítés után két kérdést tettek fel Kolláréknak. Az egyik az volt, hogy folytatják-e az expedíciókat: Kollár válasza szerint 2014-ben biztos nem lesz, 2015-re ugyanezt már nem merné állítani.

A másik kérdés úgy hangzott, hogy volt-e élet- és balesetbiztosításuk Erőss Zsoltéknak, a válasz az volt, hogy olyan hatalmas összegbe került volna, hogy az számukra megfizethetetlen volt.

A találkozó után meg lehetett vásárolni a Magyarok a világ nyolcezresein expedíciók 2014-es naptárát és az Erőss Zsoltról szóló, még életében megjelent könyvet. A bevételt Zsolt családjának juttatják el – a két hegymászó a helyszínen dedikálta is a naptárakat. Kollár Lajos készségesen állt elébe portálunk kérdéseinek is.

Tavaly ilyenkor készítettem Erőss Zsolttal interjút, most ön áll itt, aki utoljára beszélt vele. Mennyire tisztult ki a kép a tragédia óta, van-e még homály a történetben?

Természetesen van homály, de alapvető dolgokban nincs. Például azt nem tudom megmondani, hogy most hol van Zsolt, bár el tudom képzelni. A történtek sorrendjét nagyjából tudom, akárcsak a legfontosabb részt, hogy mi történt Zsolttal és Kiss Petivel.

Ez négy-öt mondat, az összes többi mind legenda. Lehet még pontosítani, de ezeknek nem dőlök be, pontosan tudom, hogy mi történt. A csúcstámadás után szinte azonnal tudtuk Jaro Dutka (az expedíció negyedik tagja – szerk. megj.) barátommal, hogy ez nem fog sokáig tartani.

Aztán volt egy halvány remény hajnalban vagy reggel, amikor Petivel találkozott. Nem kívánom boncolgatni, hogy hogyan, mert nem voltam ott, hagyatkoznom kell bizonyos elmondásokra.

Erőss Zsolt (sárgában) a Kancsendzönga csúcsán - az egyik utolsó fénykép róla

Azt is mondták, hogy visszafordult, azt is, hogy nem. Az biztos, hogy Peti ott volt Zsoltnál. Ha logikusan gondolkodunk, egy-két lépést tennie kellett felfelé, mert Zsolt nagyon lassan jött le. De a lényeg nem ez, hanem az, hogy ezt tisztán elmondta kétszer is, hogy segít rajta és ne izguljunk, meg fogják oldani a helyzetet. Ez nem sikerült.

Ezek a pontos dolgok. Arra, hogy mi történhetett Zsolttal, több válasz is van, sokszor boncolgattuk ezt a feleségével, Hildával. Valószínű, hogy elég fáradt volt már akkor, amikor kiutazott az expedícióra, de ennek nem volt nyoma, az akklimatizációs túrákon elképesztően jó kondícióban volt mindenki.

A végén is, csak Jaro Dutka mondta fel a szolgálatot a csúcstámadásnál, nem tudott feljebb menni, inkább visszajött az alaptáborba. A többiek nem, tőlük többször is megkérdeztem, hogy fog-e működni, amire az volt a válasz, hogy igen, persze. Én is így gondoltam, noha elképesztően sokáig tartott a csúcstámadás.

Sem Zsoltra, sem Péterre nem lehetett azt mondani, hogy tessék-lássék másztak, ők kicsavartak a világból mindent, amit lehetett, ezért is voltak sikeresek. Kiss Péter az Alpok összes csúcsát megmászta, egy picike ki folt volt ott, hogy nem volt ötezer méter felett. Na és akkor mi van? Majd próbálkozik.

Nem gondolja, hogy a tragédia után hirtelen megnőtt a "fotelserpák" száma a Kárpát-medencében? Nagyon sokan indulatosan kezelték a dolgot, Zsoltot sokan felelőtlennek tartották.

A hegymászás misztéruma és a tragédiája nem ér el idáig, és ez nagyon meg tudja borítani az emberi gondolkodást. Pontosan ugyanúgy, mint ahogy a halálzónában levő hegymászó gondolkodása is jelentősen megváltozik. Így tudnék analógiát hozni a nem fent lévők és a fent lévők között.

A minap keresett meg valaki, hogy már kétszáz oldalt írt erről, mert mindenkivel beszélt. Jézusmária! Mit tud még? Az egész nálam három-négy mondat, és nem azért, mert bagatellizálom. Három-négy teljesen lényeges dolog van, amiből össze lehet állítani ennek a tragédiának az előzményét meg a köztes történeteit is.

Lát-e olyan hegymászót, aki a következő évtizedekben megközelítheti Erőss Zsolt eredményeit?

Ahhoz, hogy Erőss Zsolt utódja legyen valaki, ahhoz nem évek kellenek. Zsolt egy egészen különleges figurája volt ennek a szakmának. Ugyanúgy általunk kritizált rendszereiben is, mint az elfogadott rendszereiben. Sok minden nem mindig úgy volt, ahogy Zsolt levetítette, egy expedíciós rendszer sokkal bonyolultabb ennél.

A csúcsmászások tizede sem lett volna, ha mi hárman nem fogunk össze, és nem lökjük ezt a rendszert. Zsolt volt az, aki ezt maximálisan ki tudta használni. Az ő motivációja, tartása, akarata kellett ahhoz, hogy ilyen eredményes legyen.

Tehát dolgozhattunk volna mi egy középszintű hegymászó mögött, de nem biztos, hogy meg tudta volna csinálni. Visszafele is talán igaz, mert ami a Zsolt feladatai közé tartozott, azt ő elvégezte, de ez egy expedició felállításához édeskevés. A fő ügy a csúcsmászás, amiben Zsolt zseniális volt, ezt pedig nem lehet években mérni.

Például a lábamputációból is hogy állt fel? Én voltam az egyetlen "szentségtörő", aki az amputáció után pár nappal megkérdeztem, hogy hogy van, mire azt mondta, hogy "lesz ebből valami". Mondtam, akkor szeptemberben Cso Oju, szevasz. Mondtam, öregem, ha tökös vagy, akkor szeptemberben a Cso Ojun leszel.

Ezen két hétig rágódott. De ott volt!