A kánikulában tovább folytatjuk a nagy strandtesztet, ahol a környékbeli strandokra inkognitóban teszünk látogatást és egyszerű fürdőzőkként próbáljuk ki azokat. Legutóbb egyszerre két ilyen felfrissülésre alkalmas helyet is megnéztünk Parajdon.

Legújabb célunk a régóta nem látott sóskúti strand volt. Délelőtti kánikulában zötyögtünk le Keresztúrra, miközben igencsak megizzadtunk, mert egy ideje nem működik a légkondi az autóban. Valamikor középiskolás koromban voltam utoljára a strandon, Bedő kollégámnak meg első alkalomnak ígérkezett, ezért kissé bizonytalanok voltunk az odavezető útban. Keresztúron meg is álltunk érdeklődni. Az első gyanús jel az volt, amikor a sóskúti irány után a strand felől kérdezősködtünk, és furcsán néztek vissza ránk. „Úgy tudom a strand már bezárt" – mondta az irányt mutató hölgy.

És valóban bezárt, erről mi magunk is meggyőződtünk. Bár a kapu nyitva volt, a régi jegyárak is kint voltak, de fürdőzők hiányában és a területet őrző kutyák jelenléte miatt, úgy döntöttünk nem megyünk be. Az út melletti sóskúti felújított feredőben tartózkodóktól megtudtuk, már tavalyelőtt gyenge volt a látogatottsága strandnak. Ők rendszeresen jártak, a szezon végén már fizetni sem kellett, tavaly és az idén pedig ki sem nyitott.

Kicsit elkeseredve, de strandolásra hangolódva, az egyre forrósodó autóval

meg sem álltunk a szentegyházi termálfürdőig.

Kedd lévén, arra számítottunk, hogy nem lesznek sokan, de a parkolóban állomásozó buszok már a bejáratnál rácáfoltak erre.

A főútról lekanyarodva még mindig egy gödrös, szétnyomott, vízáztatta, gyenge úton tudtuk megtenni a strandig vezető pár száz méteres távot. A bejárathoz közel kaptunk parkolóhelyet. A tíz lejes jegy (gyerekeknek hét) befizetése után már kereshettük is a legjobb helyet a pokrócunknak. Bár voltak a strandon, még így is kényelmesen kaptunk árnyékot, közel a medencéhez.

Utoljára egy hasonló teszt alkalmával 2012-ben jártunk itt, így egyből a változásokat kutattuk. Az első, ami szembetűnt, az a medencék végénél történt átalakítás: az öltöző, a zuhanyzó és a csomagmegőrző épületét megtoldták, így a gyerekmedence is fedél alá került. A nagy medence és a kempingházak között feltűnt még egy gyerekmedence, ami az egészen kicsiknek van kialakítva. Nem messze tőle egy környezetbe illő, homokkal leszórt, faszerkezetekből kialakított játszótér is van. A strand üzemeltetője ezekkel valóban kedveskedett a családos vendégeinek, igaz a játszótér hintáit, amíg ott voltunk, leginkább szerelmes tinédzserek vették birtokba.

Jöhet megmártózás és a fejes

Igencsak nehezen viseltük már a meleget, úgyhogy igyekeztünk lehűteni magunkat. A termálvíz ebben a forróságban már hidegnek tűnt. A medencetér semmit sem változott, és sikerült a vízcsere előtti időszakot elkapnunk, ami azt jelenti, hogy, ha egy szóban akarnánk összefoglalni, annyit mondanánk: dzsuva. Igen, dzsuvás a víz, a medence aljára, oldalára tapadt, majd levált alga eléggé gusztustalan látványt ad, főleg ha nem is ismerjük, hogy honnan került a vízbe. Gyakorlott „termálozóknak" ez nem újdonság, sőt van, aki szerint meg is lehet szokni. Ha a kiszállásnál nem a lépcsőt használjuk, akkor vigyázni kell, az algától csúszós oldalfalon nehéz megtámaszkodni, könnyen baleset lehet a vége.

Régen megvolt, hogy mikor cserélik a vizet, így ha másnap reggel mentünk, akkor tiszta vízben fürdőzhettünk, most is érdeklődtünk efelől, de nem tudták megmondani a vízcsere pontos menetrendjét.

A medencébe leginkább mindenki csak szökdösött a széléről, így mi is, majd néhány fejes után kievickéltünk a partra. A medencét és a környékét Ivóban táborozó diákok töltötték meg, távozásuk után láthatóan megürült a strand.

Enni-inni valót a strand területén levő kis üzletekben, vendéglőben vehetünk. Az étteremben napi menü nincs, de választhatunk néhány ételből, mint pl. a szalmakrumpli flekkennel. A lángosnál kisebb sor volt, ott 4-5 lejért vehetünk falnivalót különböző ízesítéssel. Mi most az ételt kihagytuk, egy kávét ittunk négy lejért, ami egészen finom volt. A másik pozitív csalódás a kiszolgálás volt. Amikor beléptünk a bárba, egy fiatal srác fogadott. Első ránézésre azt gondoltuk, hogy az a fajta gyerek lehet, aki unottan üti el az időt a pult mögött, miután nem sikerült az érettségije, s szülői büntetésből „beszervezték" dolgozni, hogy érezze, az élet nem csak ajándék. Ehelyett kedves, segítőkész kiszolgáló üdvözölt. A kávé elkészítésének mozdulataiból is azt olvastuk ki, lelkiismeretesen végzi a munkáját, kérdéseinkre is tisztelettudóan és lehetőségeihez mérten válaszolt. Ezt azért is ecseteltük itt ilyen hosszan, mert manapság ez egy kihaló félben levő erény a vendéglátásban.

Ezen a strandon már nem a nyugger-hangulat, s az ők jelenlétük a jellemző, mint mondjuk Parajdon. Pörgősebb az élet, több a kacagás, a hangoskodás. Fiatal lányokból, srácokból sincs hiány, igaz még nagyon fiatalok, de hát vakáció van.

A hely előnyei közé tartozik, hogy egész jó mozgásterünk van, például sétálhatunk, ha kedvünk tartja. Az öltözők, vécék állapota csak éppen elmegy, de ha nem muszáj, az ember nem veszi igénybe a mellékhelyiséget. A medence használata előtt és után kötelező a zuhanyzás, de zuhanyzóból igen kevés van, illetve távol találhatók. Sőt a medence mellett nincs is olyan, amit azonnal használhatnánk, ha kijöttünk a vízből. Szemetesből is keveset láttunk, így akár egy cigicsikkel is a fél strandon át kellett vonulni.

Mivel második pancsolásra már nem volt nagy kedvünk a „mocskos" és enyhén büdös víz miatt, így valamivel négy után magunk mögött hagytuk a strandot, akárcsak az ivói táborosok.

Összességében, ha nincs más ahová menni, akkor ajánljuk ezt a strandot is a hűsölésre. Bár sokat fejlődött a Szentegyháza Gyöngye, mégis az az érzésünk, mintha minden a régi volna. A legnagyobb fekete foltja mégis az, amiért az ember oda megy: a víz. Bármennyire is egészséges a termálvíz, a vízben úszkáló algában senki sem szívesen fürdőzik. Talán a gyakoribb vízcserével vagy egy szűrőberendezéssel ezt lehetne orvosolni.