Elkezdődött kedden a Zsebszótár második évada, és a hagyományoknak megfelelően első vendége Dimén-Varga Tünde gyermekpszichológus volt, aki a testvérféltékenységről osztott meg velünk izgalmas információkat.

Egy új családtag érkezése fenekestül felforgatja a család életét, és megviseli a felnőttek párkapcsolatát is, nemhogy a nagyobb gyereket. Aki esetenként még maga is kicsi. A Családokat Összehozó Szervezet, a Zsebcafé és az uh.ro által szervezett Utálom a tesómat, nem tehetek róla című beszélgetésből kiderült, hogy több nagy hibát is ejthetünk a testvérek nevelése során.

Az első az, hogy azt hisszük, megelőzhető a testvérféltékenység kialakulása – mondta a pszichológus. Testvérféltékenység mindig is volt, már a Bibiliában is előfordult, és mindig is lesz. Azért viszont sokat tehetünk, hogy ne okozzon traumát a kistestvér érkezése a nagyobbnak, minél kevésbé élje meg veszteségként.

Kistesó a pocakban

A gyerekeknek, még az egészen kicsiknek is el kell mondani, hogy mi történik: hogy babát várunk, és ennek mennyire örülünk.

A gyerek a korának és az érdeklődésének megfelelően részt vehet a kistestvér érkezésére való felkészülésben.

Segíthet babakellékeket vásárolni, előkészíteni a kicsinek a kuckóját. Arra azonban vigyázzunk, hogy ne érezze, a kistestvér megfosztja őt valamitől. Például a kiságyát nem jó ötlet átadni, mert azt úgy értelmezheti, kitúrták a fészkéből. Egy nagyobb gyerek már jobban megérti ezeket a dolgokat, még örülhet is, hogy ő kap egy felnőttesebb ágyat, vagy egyéb fontos tárgyat, de egy kicsi veszteségként élheti meg.

Az is fontos, hogy legyen a hamarosan nagytestvérré avanzsáló kisgyereknek minél több szoros kapcsolata más felnőttekkel, mint az édesanyja. Az apával, nagyszülőkkel, nagynénikkel- és bácsikkal való jó viszony hálás dolog lehet a pici születésekor: a nagyobbik gyerek így akkor is jól érezheti magát, és nem hiányolja annyira az édesanyját, mintha csak vele lenne szoros a kapcsolata.

Amikor megszületett a kistestvér, vigyük be a nagyot a kórházba, látogassa meg ott anyát és az új családtagot. Adhat ajándékot a kistestvérének. Jó, ha ő is kap, de nem ajánlott mágikus tulajdonságokkal felruházni az újszülöttet, és úgy tenni, mintha a baba hozta volna a meglepetést, mert akkor más alkalmakkor is elvárható ugyanez.

Ne várd el, hogy szeresse a testvérét

Miután megszületik a kisebb gyerek, viseljük el a nagyobb csemeténk bármiféle érzelmeit. Általában amíg pozitív érzelmeket nyilvánít ki a gyerekünk, nincs problémánk vele. A gondok azután jönnek, hogy kifejezi a nemtetszését – nevetett a szakember.

Holott, ha testvérkapcsolatról beszélünk, akkor az első szó, aminek eszünkbe kell jutnia, hogy ambivalens. Vannak benne, mint minden emberi kapcsolatban, jó és rossz érzelmek egyaránt. Nem elvárható az, hogy csak pozitív érzelmei legyenek a testvérével kapcsolatban. Ha csak szereti a testvérét, akkor vagy túlidealizálás vagy elfojtás esete forog fenn – figyelmeztette a jelenlévő édesanyákat Dimén-Varga Tünde.

Segítség, újra bepisil a gyerekem!

A testvérféltékenységnek nincsenek tipikus tünetei, viszont minden tünet lehet testvérféltékenységből fakadó, akár a fizikai betegségek tüneteinek megjelenése is. Az egyik legjellemzőbb változás a regresszió, vagyis a gyerek időlegesen „visszafejlődik" akár szobatisztaságban, akár beszédben, akár egyedül alvásban, étkezésben stb. Engedjük ezt meg neki.

Az a jó, ha legalább a családban kifejezhetjük a negatív érzelmeket, a szeretet ne legyen elvárás. Az remélhetőleg fokozatosan úgyis kialakul – hangsúlyozta a pszichológus.

Nem lehet egyformán szeretni

A második hiba, – emelték ki a beszélgetés során –, hogy azt hisszük, ugyanúgy meg tudunk adni a kicsinek mindent, mint korábban a nagynak. Ez bűntudatot okozhat az anyákban, de nem reális elvárás magukkal szemben.

El kell fogadnunk, hogy a kicsik már más családi konstellációba születnek és nekik már nem juthat ugyanannyi szülői figyelem, mint az elsőszülöttnek, de őket kárpótolhatja az, hogy tapasztaltabb szülei vannak, és van már nagyobb testvérük, akitől figyelmet kaphatnak.

A harmadik hiba, hogy mindent mindig együtt végezzen az egész család. Mindenkinek szüksége van saját időre, illetve külön anyával és apával eltölthető időre. Igen, apával is! A sokat dolgozó, családjával kevés időt töltő apuka nem egyedi jelenség. Nekik azt üzeni a pszichológus, hogy prioritizálni kell. A gyerekünk most kicsi, most igényel sok időt. Pár év múlva nagyobb lesz, és akkor élhetünk teljes gőzzel a hivatásunknak.

Az egyéni időt nem lehet a két testvér között egyenlően felosztani úgy, hogy veled is biciklizek egy órát meg a húgoddal is. Az életkori sajátosságok, igények, a személyiségek eltérőek. Van, akinek sok minőségi időre, figyelemre van szüksége, és van, akinek kevesebbre. Figyelembe kell venni a gyerek igényeit: minél kisebb a gyerek, jellemzően annál több időt igényel, de ez nem törvényszerű. És vannak, akik beszélgetni szeretnének, meg vannak, akik barkácsolni.

Ebbe a minden gyereket egyformán szeretek hibába nem csak a szülők, a pedagógusok is hajlamosak beleesni. Holott egyformán szeretni nem lehetséges, korrektségre törekedni igen – mondta a gyerekpszichológus.

Szülő vagy, nem bíró

A negyedik hiba, hogy igazságot teszünk a vitákban, megvédjük a kicsit, csak mert ő a kicsi, és túl nagy felelősséget bízunk a nagyra, csak mert ő a nagy. Arra vigyázzunk, hogy ne legyen az egyik mindig vesztes, a másik mindig nyertes, főleg, ha egyikük helyzeti előnnyel rendelkezik. Igazságot tenni pedig azért sem lehet, mert nem ismerjük a konfliktus összes részletét. A gyerekek a saját szubjektív igazságukat fogják előadni, és az előzményeket sem biztos, hogy tudjuk.

Az ellenséges szituációk nagyon hasznosak, bár a szülőknek nem szimpatikusak. A konfliktusok segítenek a szociális képességek kialakulásában, még az örökké vesztes gyereket is megedzik.

Azonban legyünk észnél. Ha az érzelmi és fizikai viszonyok nem kiegyenlítettek, akkor közbe kell avatkoznunk, és meghúznunk a határt. Nem elfogadható mindenfajta viselkedésmód.

Ez családonként változhat. „Nálunk az a szabály, hogy elmondhatják az egymással kapcsolatos negatív érzelmeiket is a gyerekek, de nem üthetik és nem pocskondiázhatják egymást. Az egyedül szeretnék lenni, most egy kicsit elegem van belőled mondat rendben van, de a csúnya szavak egymásra biggyesztése nem" – hozta fel a példát a pszichológus.

Ha elborít a testvérharc, szét is választhatjuk őket. Külön légtérbe kerülve hamarosan vágyni fognak egymás társaságára.

A nagyobb gyerekre érdeklődésének és életkorának megfelelő feladatokat lehet rábízni, lényeges azonban, hogy ne szülősítsük. A felelősség a miénk. Segíthet a kicsinek, vagy nekünk, de nem azért, mert „te vagy a nagyobb, és ő még kicsi", hanem azért, mert nálunk a családban az a szokás, hogy segítünk egymásnak szükség esetén.

Az érzések nem állandóak

A kamasznak lehet időnként ciki a kistestvér sétáltatása, az óvodáskorút bosszanthajta egy vár lerombolása, a játékai „lenyúlása". Mondjuk el neki, hogy megértjük az érzéseit, és próbáljunk a nagyobbaknak saját teret biztosítani, ahol a kisebbektől függetlenül nyugodtan játszhatnak.

Nemek szerint nem lehet általánosítani a testvérek közti viszonyt illetően. Egy kislány is lehet erőszakos, és egy kisfiú is csendesebb, kimértebb – mondta a szakember. Talán inkább ott ütközik ki a különbség jobban, ahol csak az egyik, vagy csak a másik nemű gyerekek vannak. A fiúk talán direktebb módon agresszívek, a lányok fifikásabban, de ugyanolyan keményen „fúrják" egymást.

Nem lehet olyan szempontból sem általánosítani, hogy Székelyföldön csak a lányokkal kivételeznek, vagy csak a fiúkkal. Igazából ez a kedvezményezett testvér jelenség a szülői ideálokkal függ össze, azaz, hogy milyen gyerekre vágytak, és ehhez képest milyen született. Ez az ideál vonatkozhat a nemre, a külső- és belső tulajdonságokra egyaránt. Bájosabb, bátrabb, vagányabb gyereket szerettem volna – ezek az érzések ott motoszkálnak sok szülőben, csak erősen tabusítva van, nem szokás kimondani.

Lehet, hogy utálja, vagy dühös rá, de az érzések nem állandóak. Szülőként a nehéz pillanatok elviselésében segíthet felidézni: semmi sem állandó, az ellenséges érzés is elmúlik.

Kinek jobb: az egykének vagy a testvéreknek?

Dimén-Varga Tünde elmondta: rengeteg vizsgálat elemzi azt, hogy milyen hatása van a testvéreknek a személyiségfejlődésre. Kinek jobb az élete? Annak, akire az összes szülői figyelem ráirányul, vagy annak, akinek osztoznia kell ezen a testvéreivel?

Mindkét élethelyzetnek vannak előnyei és hátrányai: az egykék kreatívabbak, rugalmasabban gondolkodnak, ambiciózusabbak, intellektuális fölénnyel is rendelkezhetnek, míg a testvéri kötelékben felnövők szociálisan érzékenyebbek, alkalmazkodóbbak, konfliktuskezelésben tapasztaltabbak.

Kinek legyen több az esze?

A testvérek közti felnövés hátrány lehet akkor, ha a szülők az egyik gyereket a másik rovására favorizálják. Ez helyzeti előnnyel járhat a kedvezményezettnek, de hosszú távon senkinek sem jó.

Olyan traumát okozhat mindenkiben, amely később jellembeli és személyiségzavarokhoz vezethet. Még a kedvenckének is nehéz mindig „bezzeg" gyereknek lenni, mert teljesíteni kell, folyton elvárásoknak kell megfelelni ezért a kitüntetett szerepért. Felnőttként pedig azzal szembesülhet, hogy bezsebelte a sok pozitív visszajelzést, de nem a saját életét éli, hanem azt, amit a szülei számára kitaláltak.

A testvérféltékenységnek a felnőttkorra is kivetülhetnek a hatásai, de ilyenkor már a felnőtté vált gyermek felelőssége, hogy rendezze magában és a testvérével a kapcsolatát. Elmondhatja neki, hogy mi bántja, bántotta korábban, hogyan érezte magát, és ezáltal megnyugvásra lelhet.

Az egész jótestvérséget felejtsük el. Túlzás és túlidealizált, csak a felnőttek fejében létezik. A valóság az, hogy a testvérek közötti viszony hullámzó. Az a jó, ha azt látjuk, hogy időnként összezárnak és a szülők mércéjével mérve is jótestvérek, máskor pedig igenis ellenségesek egymással.

Ajánlott szakirodalom:

Fagerstörm Grethe: Peti, Ida és Picuri

Finy Petra: A tesó-ügy

Alona Frankel: Elefántkönyv  – Kiselefánt születik

Harry Horse: Kisnyuszi testvérkéje

Csapody Kinga: Tesó lettem  – Avagy miért és mire jó egy kistesó

Paulette Bourgeois – Brenda Clark: Franklin és a kistesó

Szabó Attila: Pocakmese

Tasnádi István: Rozi és a második

Pacskovszky Zsolt – Rigler Ilona: Hogyan élheted túl, ha minden a testvérek között forog?

Bartos Erika: Anna, Peti és Gergő

Kádár Annamária: Mesepszichológia c. könyvében részlet a kistestvér születéséről

Boldizsár Ildikó: Mesék testvéreknek, testvérekről (felnőtteknek is)

Népmesék a testvérkapcsolatokról