A legendás és vicces Csík-Udvarhely ellentét az utóbbi tizenöt évben úgy alakult, hogy gyakorlatilag mindenben veri a megyeszékhely a székely anyavárosnak is nevezett iskolavárost. Mi itt megszokásból még hangoztatjuk, hogy „Itt is jobb, mint Csíkban", pedig lassan ideje lenne szétnéznünk a szomszéd portáján.

Ahol a veréb nem madár

Tulajdonképpen mi nem irigyeljük a csíkiakat, mert ott laknak, ahol a veréb nem madár. De van pár dolog, amiért néha jobb lenne csíkinak lenni. Például az ügyintézés miatt, mert nem mindegy, hogy hány kilométerre van annak az irodának az ajtaja, amit időnként muszáj megkilincselni. Náluk van az útlevélosztály, a csíkszeredai konzulátuson válhat magyar állampolgárrá az udvarhelyi, és hajtási engedélyt sem kaphatunk, amíg nem buszozunk át. Ez mind plusz kiadás, az időről nem is beszélve.

Ami az időjárást illeti, néha a ködöt is irigyelhetjük, mert a csíkiaknak van mire hivatkozniuk, ha azt magyarázzák, hogy miért nem látják tisztán a lényeget. A hideget nem sóvárogjuk, legfeljebb azt, hogy a mínuszok a csíkiak barátai: terjedésképtelenné teszik a kórokozókat, ergo a csíkiak edzettebbek és védettebbek, mint mi.

Elhúztak mellettünk, mint a vadludak

Amíg éveken át Udvarhelyen nagyképűen „lecsíkiztuk" őket, addig szép csendben úgy elhúztak mellettünk, Sepsiszentgyörggyel együtt minden téren, mint ősszel a vadludak. Mialatt nálunk a magánszektor kínkeservesen épített strandot, sportcsarnokot és az ő adományaikból tatarozzák az iskolákat, addig Csík nem volt rest félretenni az ellentéteket és kilobbizni Bukarestből a neki járó állami pénzt.

A sétálóutca Csíkszeredában | Fotó: Pató László/panoramio.com

Nálunk udvarhelyiesen non-stopnak hívjáka az éjjel-nappalit, Csíkban pedig úgy, hogy Fesztnyitva. Hogy ez miért nem nekünk jutott eszünkbe?

S dolgoztak is feszt. Amíg a székely anyavárosnak nevezett település közéletének elmúlt tizenöt éve a marakodásról, egymás elképzeléseinek akadályozásáról szólt, addig Csíkszeredában épült sportcsarnok, uszoda, műfüves focipálya, teljes infrastruktúra-felújítást végeztek, illetve a nagyhírű Márton Áron Gimnáziumot – nem omladozik a teteje, mint a mi giminknek – és a Mikó-várat is újjávarázsolták. Utóbbi a szépségét és hangulatát a mai napig őrzi, tavasszal és nyáron igazi csodapalota tud lenni, és az itt működő múzeum már igazán csak hab a tortán az egyre színvonalasabb kiállításokkal.

Kultúra, emberek, kultúra!

Lehet, hogy a csíkiak nem így gondolják, csak a távolból szebbek a dolgok, de úgy tűnik, hogy a csíkiak lazábbak, mint az udvarhelyiek. Nem hajtanak annyira az anyagi megvalósításokra, a külsőségekre, tudnak a hidegben is élni. Nekik több strandjuk is van, pedig rövidebb a nyár, míg nálunk azt az egy városi strandot is folyton botrányok övezik. Ki akar konfliktusokban lubickolni?

A Mini Jazz Fesztivál visz mindent, hiszen Székelyudvarhelyen nem sok olyan esemény és megfelelő helyszín van, ahol eltűrik a gyerekzsivajt, miközben minőségi, nem bokaösszeverős zenét hallgathatunk. Mert Csíkban fontos, hogy a gyerekek is élőben, zavartalanul, lehetőleg családias légkörben ismerkedjenek a minőségi kultúrával, és náluk zenebölcsis foglalkozást is tartanak. A Csíki Anyák Egyesülete nagy hévvel működik, különböző agytágítókkal bombázzák a kismamákat, kórházukban dúlával lehet szülni. Az éjszakai életük töményebb, több az alternatív buli, még Sapientiára is lehet járni.

Csíkban működik a Delikates divatműhely, illetve az Oláh Gyárfás nevéhez fűződő Rozalb de Murának is láttuk a nyáron bemutatóüzletét a Petőfi utcában. Több ügyes kézműves dolgozik Csíkban, köztük például Hendimedi, aki nemezből készít babákat, táskákat, s egyéb dizájndarabokat, nem középiskolás fokon. Más bloggereik is vannak, akiket szívesen Udvarhelyre költöztetnénk, de szerencsére a világhálón követni tudjuk ténykedésüket: Edó gyönyörű tortákat és fincsi reformkaját készít, és még Ottis is Csíkban főz.

Hokibotot, sejjhajj!

A csíki hoki már nem csak országon belül, de a MOL ligában való kiváló szereplésnek köszönhetően a határokon túl is elismert. A hokimeccsek hangulatát semmilyen tévés közvetítés nem tudja visszaadni: az egy emberként zúgó tömeg, a korong siklása, a forró tea és a zsíros kenyér utánozhatatlan milliőt teremtenek.

HC Csíkszereda-Brassói Corona | Fotó: Halmágyi Zsolt/sportfoto.ro

Udvarhelyt valamikor a húsz sportág városának tartották, most csak két sport létezik, vagy inkább egy, ezzel szemben Csíkszeredában mindig pörög a sportélet. A jégkorong mellett nyitottak az új sportokra, Udvarhelyhez képest zászlósai a megjelenő új, főleg extrém sportágaknak. Lassan lesz harmadosztályos focicsapatuk is, nem a falusi bajnokság jelenti a maximális sportélményt. Lehet látni műkorcsolyaversenyt, s nyáron is lehet siklani a jégen.

Ahol a körforgalom már nem újdonság

Ha már bementünk Csíkba ügyintézni, nem tudjuk nem észrevenni, hogy ott valamiért képesek az emberek csúszásmentessé tenni a járdákat, így a gyalogos közlekedés nem válik életveszélyes kalanddá.

A sétáló utca az udvarhelyiek régi vágya, Csíkszeredában már régóta a város egyik legfontosabb helyszíne. A Petőfi Sándor utca pontosan azt a célt szolgálja, amit kell: egymást érik az éttermek, kávézók és cukrászdák, ha pedig vásárolni szeretnénk, bőségesen találunk üzleteket is, járművektől nem kell tartanunk korzózás közben.

De vannak apróbb dolgok is, mint például a működő parkoló rendszerük, a kerékbilincs alkalmazása. Elfelejtették a körforgalmak újdonságát, s lépésben, de ütemesebben fejlődnek, mint Udvarhely. S van sörgyáruk is. A székely termékek, helyi termelők támogatását is ők vezették be a köztudatba, mi egyre inkább csak futunk utánuk, akárcsak a tömbházszigetelésben. Náluk egész tömbháznegyed virul élénk, hőszigetelt színekben, mi rongyos blokkokban penészedünk.

Te miért irigyled a csíkiakat?