Énekes, dalszerző, szövegíró – Szabó Előd a szászrégeni Titán zenekar frontembere, akit az egyik magyar kereskedelmi tévében zajló tehetségkutató, az X-Faktor egyik szereplőjeként is megismerhettünk. Az X-Faktor kalandnak vége, de a zenének, az éneklésnek egyáltalán nincs.

A 25 éves fiatalember egy zártkörű, Márton-napi rendezvényen lépett fel pénteken, november 12-én este Székelyudvarhelyen, beszélgetésre még aznap délben kértük fel. A megbeszélt időpontban ott is volt a Bethlenfalvi úton a Romantika Panzió előtt – s amint ott állt, lefékezett mellette egy autó, két udvarhelyi kipattant belőle. Sűrű kézfogás, gratuláció, fényképezkedés – így megy ez, ha valakit megismer egy ország, egy nyelvterület. Hasonlítják Demjén Ferenchez (akit egyébként ő is nagyra tart és dalait szívesen énekli), s nagyon gyakran fényképezkednek vele, de zenekarát is egyre több helyre hívják fellépni. Ha valaki népszerűvé válik, ehhez kell hozzászoknia – többek között erről is beszélgettünk Szabó Előddel az iménti epizód után.

Szászrégeni születésű vagy, ott is élsz. Milyen gyerekkorod volt és hogyan kezdtél zenélni?

Pont tegnap este (csütörtök, nov. 11., szerk. megj.) voltam egy zártkörű rendezvényen, ahol találkoztam az egykori elemi iskolám mostani igazgatójával. Nekem nagyon-nagyon jól teltek az iskolás éveim, pedig nem igazán szerettem tanulni, mint minden diák. Nem voltam rossz tanuló, sőt jó közepes voltam, ellenben így visszagondolva nagyon sokat jelent nekem az iskola. Tizenkét-tizenhárom évesen kezdett vonzani a gitár meg a zene.

Hogyan? Láttál zenekart koncertezni, hallgattál valamit a rádióban? Mi fogott meg?

A testvérem Budapesten zenélt, annak idején egy előadó-művészeti iskolában volt, ahol gitárt meg éneket tanult. S mindig, amikor járt haza, engem nagyon megfogott, hogy gitározik meg énekel, meg fellépésekre jár és akkor bennem is elindult ez a vágy és nem rossz irányba. Az alapakkordokat leírtam és autodidakta módon otthon egy szál gitárral tanultam. Az ember, amikor kezébe veszi a gitárt, akkor az első dolga, hogy egy saját „dalt", szöveget, dallamot írjon. Bennem így alakult ki ez a zene iránti, szöveg iránti, a gitározás iránti vágy.

Később társaid is lettek a zenélésben és ebből lett a Titán zenekar.

Persze, amikor középiskolába jártunk, a gitárossal, Róberttel meg az akkori basszusgitárossal, aki most jelenleg akusztikus gitározik a zenekarban – úgyhogy egy picit váltottunk hangszereket is – alapítottam a zenekart. Akkor még gimnáziumi zenekar voltunk, a lányoknak gitározgattunk meg a saját dalainkat adtuk elő, de ennek lassacskán hét éve.

Hogyan szerzitek dalokat?

Meg kell, hogy legyen az embernek az a pillanata. A szöveget és a zenét is én írom, utána a próbaterembe viszem a kész anyagot és együtt hangszereljük meg. Ez volt addig, amíg nem társultunk egy zenei producerhez, hisz a zenekarnak a hetedik tagja és kulcsszemélye. Ha visszanézzük egy picit a nagyobb zenekarok történetét, azt látjuk, hogy mindig kell egy olyan személy, aki látja a zenét, nemcsak hallja. Hiába van meg egy nagyon jó szöveg és nagyon jó dallam, azt hangszerelni kell, hogy mikor mi szólaljon meg. Ez nagyon fontos egy zenekarban. Összerakjuk a dalt, utána odaadjuk a producernek, amiből ő kész darabot csinál.

A zenekar országszerte ismert lett, hiszen fesztiválokon is felléptetek többször. Aztán rádiózni is kezdtél Régenben, műsorvezető vagy.

Nagyon örvendtem, amikor megkaptam a felkérést, hogy reggeli műsort vezessek a régeni GaGa Rádióban. 9-től 11-ig van, az a neve, hogy Vekker Plussz és ilyen lazább, kikapcsolódós műsor. Egy zenész szempontjából nagyon fontos, hogy ott legyen a médiában – nem a saját dalaimat játszom, de nagyon fontos, hogy minden reggel halljanak, ismerjék a nevemet. Már nemcsak Szászrégenben hallható a rádió, hanem interneten is – ez is egy lépcsőfok volt a közismertség felé.

Tudatosan dolgozol azon, hogy közismert legyél?

Épp október végén gondolkodtam azon, hogy tíz éve, hogy a pályán vagyok. Tizenöt éves koromban léptem először színpadra s azóta dolgozom. Nem egyik napról a másikra jön a siker, persze van olyan is. De az olyan gyorsan el is múlik. Meg kell alapozni ezt a dolgot.

Melyek azok a zenei irányzatok, előadók, amiket kedvelsz és a rádióban is szívesen játszol?

Nagyon szeretem a jó zenét, például azt is, amit most hallunk (a Police zenekar Every Breath You Take című dala szólalt meg a hangszóróból a panzió vendéglőjében – szerk. megj.). Ugye Sting, meg Rod Stewart meg Joe Cocker, Tina Turner – ezeket a jó igazi klasszikusokat szeretem. Mivel kereskedelmi rádióról van szó, megkéri az arculata a rádiónak, hogy a mai slágereket is bejátsszam. Nem mindegyik tetszik, de ellenben vannak aranyos, szimpatikus dalok. Például Adam Lambert nagyon jó dalokat csinál. Függ a hangulattól is, de olyat semmiképp sem játszok be, amiről tudom, hogy nem hat jól a hallgatóságra meg rám sem.

Akkor nevezz meg egy olyan előadót is, akit nem szeretsz.

Britney Spears.

Az internet térhódításával rengeteg zene ömlik az ember fülébe, hiszen mindenfélét nézni, hallgatni, letölteni „lehet". Mit gondolsz, hogy mi alapján érdemes kiválogatni azt, hogy mit hallgatunk? Mi alapján válogasson a fiatal?

Tudtában vagyok, hogy kell haladni a korral, az ember nem maradhat a hetvenes-nyolcvanas években. Ellenben ha összehasonlítunk egy mai zenét az akkorival, még mindig magasabb szinten vannak a nyolcvanas évek slágerei, mint a maiak. Abból lehet válogatni, ami igazából mond valamit az embernek. Persze ez személytől is függ, mert olyan a zene, hogy ami másnak mond valamit, nekem egyáltalán nem mond semmit. Ha valamit átad az a zene, érzelmet, gondolatot, ha meg tudod érteni, akkor az előadónak is jó. Mert át tudta adni. Akkor annak a zenének van valami mondanivalója és azt kell hallgatni.

Idén volt az X-Faktor kalandod, amikor néhány hét, illetve hónap alatt nemcsak Erdélyben, hanem Magyarországon is ismertté váltál. Ez a dolog már lecsengett, de milyen tapasztalatokkal gazdagodtál? És mi az, ami ki fog hatni a további karrieredre?

Nagyon fontos esemény volt az életemben. Áprilistól kezdődött az egész és jó sok idő volt. Nem bánom egyáltalán a jelentkezést, sőt. Amint mondtad, nemcsak Erdélyben ismertek meg, hanem Magyarországon is. Nem furcsa, ha a városomban megismernek, meg ha más városban is, de amikor egy kétmillió lakosú Budapesten az úton megismernek, odajönnek, fotóznak, autogramot kérnek, az nekem hatalmas élmény.

Nem volt furcsa?

De igen, ellenben nagyon jó érzés. Amikor nemcsak a te országodban, régiódban ismernek, szeretnek és drukkolnak neked. Ezt az X-Faktor nélkül nem tudom, hogy elértem volna-e... Nem mondom, hogy lehetetlen, mert el lehet érni, de ez a pályámon körülbelül hat évet nyomott előre. Nem többet, de ennyit biztosan, amit elértem négy hónap alatt.

Van-e élet az X-Faktor után? Mivel telnek a mindennapjaid, milyen fellépéseid vannak?

Továbbra is alkotok, írok, járok fellépésre. A zenekarral is sok fellépésünk van, de most az X-Faktor után magánszemélyként is nagyon sok helyre meghívnak, tehát egyedül is fellépek. Rádió, próba, fellépés, próba, rádió és egy nagyon kicsi alvás.

Tehát ez ki is tölti a mindennapjaidat. Hová szeretnél elérni, milyen kitűzött céljaid vannak a zenekarral, illetve egyéni előadóként?

Az X-Faktor három-négy hónap alatt akkorát lökött, mintha hat-hét év telt volna el a pályafutásomban. De ha nincs megalapozva, ha nem lett volna a Titán zenekar és nem csináltam volna ezt a zenekarral hét éve és azelőtt három évet egyedül, ha nem alapoztam volna meg a nevet, akkor most már nem érdekelnék senkit. Mivel van ez a zenekar, három lemezzel, így kezdi érdekelni az embereket, hogy hol is énekel a srác? Mit is énekel azon a lemezen? És akkor már van egy ilyen körforgás és ez nagyon jó.

Hová szeretnél eljutni a szakmában?

Évre nem tudok mondani semmit, mert nem tudod, hogy mit hoz a sors egyik napról a másikra. Én ezt csak fokozni szeretném. Hogy meddig, azt nem tudom, egy előadóművész nem mondhatja meg, hogy meddig. Ameddig lehet, ameddig engedi az Isten. Normal 0 21 false false false MicrosoftInternetExplorer4 Ad2HGXTP1Rk